Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-10 / 41. szám

MSSSSCTaK'V« -V «POßSSM!*! vBBnn lékvziu oltárainál, a ti nemes szive­tek érzelmeit, a lelkesedést, a sza­badság és hazaszeretet szent tüzet érezzük íellobbani lelkűnkben. Igen, a lelkesedés minden szép, jó és nemes gondolat megvalósítására, íme titeket a halál rettentései se gá­tolnak abban, hogy éljetek a jóért! Igen, a szabadság és hazaszeretet tüze, a melytől sem élet, sem halál nem szakasztott el titeket. ' Életetek, küzdelmeitek, halálotok ragyogó tanúbizonyság a mellett, hogy a jóért, nemesért, szépért élni dicső, a szabadságért s hazáért meg­halni gyönyörűség ! * * * Vannak minden nemzetnek, min­den eszmének vértanúi. Az aradi 13 is vértanú. Vértanúja a haza és sza­badság szeretetnek. De a vértanuk vérével öntözött földben hajt erős gyökeret az az esz­me, a melyért a vértanuknak életük se volt drága. A hazánk egére borult éjszaka sem tartott örökké. A kegyetlen hóhér, kinek útját vérnyomok jelzik, el­vesztő a királyi kegyet, s csendes emberré lett. Az az eszme, a melyet ö kiirtani akart, diadalt aratott, él és uralko­dik ma is minden igaz magyar szivé­ben, bizonyságául annak, ha az Ur egy ideig súlytól és kereszttel lát is bennünket, ha hagyja is, hogy ellen­ségeink gyalázattal illessenek, az Ur azért mindörökké meg marad és eljön, hogy könyörüljön a Sionon, ha eljön az idő. Igen testvéreim, bár mi gyarló em­berek nem tudjuk megérteni, hogy miként, de az Ur által reánk bocsa tott keresztek javunkra, szolgálnak. A megpróbáltatás csak ideig-óráig tartó s népét megszabadítja a baby- loni fogságból. Oh bizony végtelen hatalmú az Ur! A népek épen úgy meghajlanak aka­rata előtt, mint az egyesek s akara­tából lesznek e világnak történeti! Ök, habár a bitón meg a fegyver előtt végezték is be életüket: élnek s élni is fognak mig e földön magyar él; élni, hogy tanítsák a jövendő nemzedéket haza és szabadság szere- tetre. így lesz az ö emlékezetük áldott. Legyen is az mindörökké. TARCA. Sól^ajolr­A négy folyó, hármas halom Hazájától távol Honszerző Árpád népe A magyar vándorol. Édes hazánk Magyarország Ne gyászolj bennünket! A bősz sors üldözött ide Járván tengereket. Messze vagyunk, oh de szivünk Vissza-vissza vágyik. Viszontlátás reményéért Folyvást imádkozik. Kőt hazát adott az Isten •Óh de csak egy szivet E szív e föld határin is Könyörög’ te érted. Ifj. GYANA JÁNOS *ZL.z u-3 psipn-é. A “Reformátusok Lapjának” eredeti tárcája Irta: ZEin-öd-i Xjajos­Boldog nap viradt fel Kis Toronya községére. Korán reggel volt még, df már az egész falu talpon volt. A ke­ményekből magasra szállt a füst. Vasárnapi iskola, Ábrahám közbenjárása. Alapige: I. Mózes XVIII. 16—33. A szent lecke felosztása: Az ur ki­jelentett szándéka. (16—22) 2. Ábra. hám közbenjárása. (23—33). Az ur elismerése az igazról. „Igen hasznos az igaznak buzgó- ságos könyörgése.” (Jakab 5. 16) Ezt igazolja az alábbi biblai történet. Múltkori beszédünk s a mostani e- seménye közt 15 évi időköz van. Ez alatt született Izmáéi, megigértetett Izsák s megtörtént a körülmetélke- dés. Midőn Ábrahám 99 éves, Izmá­éi 13 éves volt, az ur megjelent Áb­rahámnak Mamre mezején' Az elbe­szélés szépen mutatja fel a keleti ven légszeretet, melylyel Ábrahám fo­gadta a három idegent, sátorába ve­zette őket s végre úgy találta, hogy váratlanul angyalokat fogadott ma­gához. Kijelenté az ur Ábrahámnak 1-ször, hogy feleségének Sárának fia lesz, (v. ö. 15. r. 4. v.) Nem Eliezer, kit Ábrahám akart, sem nem Izmá­éi, ki természetes fia volt, lesz az ö örököse. Izsák volt az Ígéret és hit gyermeke. (11) 2-szor szólott Ábra­hám előtt Sodorna következendő rom lásáról. Az ur az ö titkait kijelenté az előtt a ki félte ötét. Itt kezdődik jelen elmélkedésünk. I. Azur lei jelenteit szándéka. (16 —22 v.) Mamre és Sodorna ellentéte. Nem sok idővel az előtt mentek kü­lön Ábrahám és Lóth, mindonik meg kapta a maga részét az országból, a Sodorna felé eső rósz Lété volt; ö ma­ga is Sodomában lakott. Ázt a részt választá, a mely bővi­zű volt, mint az ur kert je, mint E- gyptom földje. Ábrahámé az lett, a mi maradt. Most az ur megláto­gatja Ábrahám sátorát nagy Ígéret­tel és áldással; Sodomára pedig pusz tulást készül lehelni. “A ki vet a testnek, a testből arat gyötrelmet, a vet a léleknek, a lélekböl arat örök életet. ” Noha csak sátor emelkedik Mamre mezején, isteni hajlék az, melyben az ur lakozik s ha ház van is építve Sodomában, de a mely közönyös a Krisztus iránt, az istentelenek köze­pette pusztulás lesz a sorsa. Az ur kijelenté Ítéletét Ábrahám előtt, mert bízott benne. Ábrahám férfinek bizonyította magát, nemes lelkű volt Lót iránt. Isten feltárja előttünk titkait, megnyerjük bizal­mát s mások bíznak bennünk. Az istenfélő ember segítsége és megol- talmazója az istentelennek. Ezek­nek nincs bizalmok hozzájok hason­ló társaikban a veszedelem idején. Az istenfélőhöz futnak. Istennek az Ítélet kijelentésével Ábrahám előtt az volt a szándéka, hogy ö megpa­rancsolja az ö fiainak és háza népé­nek ö utána, hogy megőrizzék az ur­nák útját, igazságot és törvényt té­vén. Ábrahám volt papja az ö háza né­pének, az ö gyermekei és szolgái vol tak a templom. Hogy Ábrahám va. lóra válthatta az áldást, ennek alap­ja volt ama lelki eledel, hogy “be­teljesíti az ur, a mit szólott Abra- hám felöl.”(19 v.) Sodorna pusztulásának oka volt an nak szerfeletti bűne. Az ur meghall­gatta a hozzá felhatott gonosz kiál­tást és alászállott, hogy meglássa, a szerint cselekedtek e vagy sem? Természetesen az egész elbeszélés, a mi történet alakjában van előad­va, a hol Isten emberi alakban s az ö tetteiben jelenik meg, eszik a sátor­ban, járkál Ábrahámmal s alá megy Sodomába, — ez mind csak jelképes. Fontos igazságokat tartalmaz és ad elő. A mai időkben a városok kiál­tásai, titkos vagy nyilvános bűneik­kel, a nappali és éjjeli bűnök fel szál­lanák az ur elé. Erkölcstelenség a kormányzásban, üzletben, a társada­lomban előkészítik a városokat ama tűzre, mely megemésztő Sodomát és G-omorhát. Eljön az idő, midőn min­den olyan város vagy nemzetnek, ha csak nem tér meg, el kell esnie. Egyesek vagy nemzetek lassan el égnek, aláássák önmagokat, elöké- szülnek a nagy válságra. Igazságos ság az élet törvénye s ha megszegik a pusztulás nagy vagy kicsiny, fel- tarthatatlanül bekövetkezik. A nagy városokban eljön az idő, nem ma, sem holnap, nem hónapok, sem évek múlva, de mégis eljön, véletlenül, nem látott égtáj felöl. Az emberi tekintély atomokra hűl szét, a mit velettek, azt fogják arat­ni. A dynamit nem okozhat ehhez hasonló rombolást. II. Ábrahám közbenjárása. (28— 33 v.) Az ember nagysága az ö imái­ban nyilvánul. A különböző korsza kok kiváló kegyes fértiai nemcsak magokért könyörögtek szívből, de másokért is. Ábrahámtól Krisztusig s mind a mai időkig halljuk azt, hogy imád­koznak mások érdekében; akkor tar­talmas és hatásos az ima, ha máso­kat is befoglal, hogy velünk együtt részesüljenek Isten áldásaiban. Láttuk, hogy Ábrahám elment szolgáival, hogy harcoljon az északi királyok ellen s kiszabadítsa Lótot és a Sodorna belieket. Most —a felolvasott részben — az ég királyával tusakodik ugyanazok­ért. Fegyvere most is az imádság. Bízik Isten igazságosságában; nem szűnik mog közbenjárni, mig felkel­het, minden dolgait kész Istenre bíz­ni. Ábrahám erős volt az emberek előtt, mert kitartóan tusakodott Is­tennel. Ha kéréseit nézzük, hat Ízben kö­zeledőit az úrhoz. Hö vágya volt megmenteni Sodomát, az ur határo­zott ítéletével szemben is. Nem tőre kedett oly hévvel egy személy érde­kében . Mikor az ur Izsákot kíván ta tőle, ellenkezés nélkül engedel­meskedett. Hatásos elem volt az ö imájában a másokért! közbenjárás; a másik elem volt az ö mély alázatossá gának ereje: “Csak por és hamu va­gyok.” (57 v.) Az isteni igazságba vetett hite volt az indító ok szivében: “avagy az e- gész föld bírája nem szolgáltatna i- gazságot?” (25 v.) III, Az ur kijelenti, 7/ogy elnéző lesz az igazért. Ábrahám először ötven igazzal vé­di a várost, majd 45-tel, 30-al, 20-al s végre 10-el. Az urnái Ábrahám i- gyekezete kegyesen fogadtatott. '50- ért is megkíméli a várost, 10-ért sem pusztítja el azt. . így jelentkezik Is­ten kegyelmessége a történelem to­vábbi folyamában is, Izrael azt hirdeti a világnak: Isten igaz és szent. Istenről való felfogá­sok és tanítások megkülönbözteti ezt mintha kedves áldozat volna az Ur előtt. Bent a konyhákban az asszo­nyok sürgölödtek-forgolódtak, az udvarokon nyalka, délceg legények rakták a ficánkoló lovakra a kifé. nyesitett hámokat. Az ostor hegyes nyakába csengőt akasztottak, hogy annak zengése, bongása adja tudtára mindenkinek, hogy akis toronyai gazdák lakadalmat ülnek, menyasz szonyért mennek kedves fiatal pap. juk számára, ki még csak a tavasz óta hirdeti közöttük az Istennek igéjét. Meg is vannak vele elégedve ször­nyen. Áldják a nagy tiszteletű espe­res urat, a miért nekik ajánlotta. Ékes szép szál legény tiszteletes Gyüre Péter uram, a hangja, ha szól, rezgésbe hozza a sziveket s mikor imádkozik, szinte a Szentlélek ihle­tését érzik hallgatói, kik vele imád­koznak. Meg van a tudománya is, jó kedélye is, de hiányzik a papiak­ból a legdrágább kincs,- az édes jó feleség, ki hűséges segítő társa vol­na férjének a nagy és nehéz munká­ban, a Krisztus igájának a hordozá­sában. Oh mert nagyot változtak már az idők. A felekezet nélküliség korsza­kában nagyon sokan lesznek isten nélküliekké. A papi hivatás ma nem csak abból áll, hogy prédikáljunk, s szemléljük, hogy az elhintett mag­vak hova hullanak, hanem és főként abban, hogy megtartassanak az el- veszendök; abban, hogy a hol a tisz­ta magvakból kelt búzát a gyom el akarja folytam, az kiirtassék; a hol kevés a porhanyó föld, oda föld vi­tessék, s az utszélre esett magvaktól a madarak elijesztessenek. Ez pedig nehéz, igen nehéz mun­ka. Ennek végzése közben százszor is, ezerszer is meg kell járni a Goi gotha útját, azt a keserves utat, a hol lépten-nyomon azt tapasztalja az ember, hogy mint veszítik el szánt- szándékkal az emberek közül sokan az embernek legkiválóbb tulajdon­ságát, az Istenhez való hasonlatossá­got s mint tépik szét azt az erős lán­cot, a mely a földet az éggel, az em­bert az Istennel össze köti. Milyen jó annak, a kinek van va­lakije, a kinek elbeszélheti a fájdal­mat,’ a ki szei’etö szívvel osztozva a bánatban, csüggedést nem ismerő hittel mondja: tovább, tovább ! Gyüre Péter az újabb papi nemze dék egyik kiváló tagja volt. Tiszte­letben tartotta a múltat, de őszintén meg volt győződve arról, hogy a régi fegyverek már nagyon is rozsdásak. Hitte, hogy azok kifényesitése csak fél eredményre vezet s abban a véle­ményben volt, hogy egyházunk fel- világoztatására, úgyszólván élőbbé tételére, uj eszközökre van szükség s olyan fegyverekre, a miket az el­lenfél a mi kezünkből csavart ki. Egy évig járt a külföldön s mit lá­tott ? Mindenütt az életnek pezsgé­sét. Már ekkor szent fogadást tett arra, hogy élete célja lesz, hogy gyülekezetét, a hova az Ur állitand- ja, minta gyülekezetté szervezi. Nem arra törekedett, hogy a külföldi mintára gyúrja át egyszerű, józan gondolkozásu híveit, hanem a min­tát akarta a magyar nép kedélyéhez, vérmérsékletéhez idomítani. És cáljáért lankadatlan erővel küzdött. Meg is volt a maga látatja. Igaz, hogy még a kezdetinek csak a kezdetén állott, de már a hintegetett magvak kezdtek kisarjadzani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom