Zárszámadás, 1908

Jelentés az 1908. évi zárszámadásról

340 TÚLKIADÁSOK STB. A „BERUHÁZÁSOK "-NÁL. Kereskede- hogy ha a munkások, vagy azoknak időközben megalakítandó szövetkezete megfelelő vállalkozóval vagy pénzintézettel megállapodásra fog jutni, a vasutintézet által megszerzett telkek — a vételár megtérítése ellenében — a munkások által megalakítandó szövetkezetnek engedtessenek át. Ezen intézkedésem folytán a kérdéses telkek legnagyobb részben a munkások helyett és azok számára a vasutintézet által meg is szereztettek. A vasúti munkásoknak azonban a lakóház épitési szövetkezet megalakítására és a lakótelep építésének fináncirozására irányuló törekvése utóbb végleg meghiúsult, s a már megszerzett terület a m. kir. államvasutakra maradt. A helyzet ilyetén alakulása az államvasuti intézet érdekei szempontjából nemcsak hogy nem hátrányos, hanem inkább előnyös volt, mert míg a munkásháznak a munkások tulajdonába jutásával az intézet annak a minden telepilésnél többé kevésbbé bekövetkezett eshetőségnek t lett volna kitéve, hogy e házak adásvétel vagy örökösödés utjá 1 az intézettől idegen egyének tulajdonába jutnak, addig a m. kir. államvasutak által történő építkezésnél az intézet örök időkre biztosítva van arról, hogy ezen az Istvántelki műhely mellett fekvő telepen mindig az államvasutak munkásai fognak lakhatni. Ily körülmények között egyfelől az államvasutak, másfelöl az államvasuti munkások érdekében is — tekintve, hogy ezek az uralkodó kedvezőtlen lakásviszonyok által rendkivüli módon sújtatnak, s következésképp a vasúti munkásoknak olcsó és egészséges lakásokkal való ellátása már szociális szempontból is az államra, illetve az államvasutakra háruló kötelezettségnek tekintendő — a rendelkezésre álló területen a munkásházaknak a vasutintézet által leendő felépítéséi határoztam el, s á szükséges költség fedezetéről a pénzügyministerium . vezetésével) megbízott miniszterelnök ur hozzájárulásával akként kívántam gondoskodni, hogy e czélra a m. kir. államvasutak intézete a magyar államvasút nyugbérpénztárából megfelelő összegű, hosszabb lejáratú kölcsönt vegyen fel. amelyei azután a munkások állal fizetendő évi lakbérek felhasználásával az államvasuti intézet törleszt. Ezen elhatározásomnál természetszerűen számoltam az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-cz. 42. §-ának rendelkezéseivel s ehhezképest a szóban levő kölcsönügyletre vonatkozólag a törvényhozás felhatalmazásának kieszközlése czéljából szükséges intézkedéseket, illetve tárgyalásokat azonnal folyamatba tettem, s a vonatkozó törvényjavaslat tervezetét el is készítettem. Az ez irányban megindított tárgyalások azonban hosszabb időt igényeltek ugy, hogy erre való tekintettel, de ligyelemmel az utóbbi időben beállott kedvezőtlen politikai helyzetre is, a törvényhozás engedélyének kieszközlése mindezideig módomban nem állott. Ezzel szemben azonban az építendő lakóházak czéljaira megszerzett területek esedékessé vált vételárainak kifizetését függőben nem tarthattam és el nem halaszthattam. s igy kényszerülve voltam a m. kir. államvasutak nyugbér-