A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
6 NAGYVILÁG a hét A palesztin kérdés a terror tükrében Robbanások helyett békés rendezést A kilencvenes évek közepétől újabb terrorhullám veszélyezteti több térség békéjét. Nagy-Britanniában az IRA, Spanyolországban az ETA, Csecsenföldön a szeparatista csecsen és az orosz állami terror, Izraelben a Hamász tevékenysége okoz mind nagyobb gondot. A világot elsősorban az Izraelben történt merényletek rázták meg, mivel ezeket ’’fékevesztett indulatok és háborús készülődés” jellemezték. A különböző palesztin csoportok terrorja azonban nem új keletű. A palesztin terrorizmus eredetét kutatva, vissza kell forgatnunk az idő kerekét. A palesztin kérdés nem új keletű: a XIX. század végén kezdődött, amikor is Európában kezdett tért nyerni a zsidó nacionalista mozgalom, a cionizmus. Azok a zsidók,akiket sehol sem akartak befogadni, saját hazát szerettek volna. Olyan helyet, ahol megvannak a gyökereik. Ez a hely, Theodor Herzl, a cionizmus atyja javaslatára, Palesztina lett. A XIX. század végén megindult a térségben a zsidó bevándorlás, amely nem számolt a terület lakosaival, a palesztinokkal. A palesztinok ősrégi nép, egyes vélemények szerint a bibliai filiszteusok leszármazottai, akik a VII. század folyamán felvették a muzulmán vallást. Az arab kalifátus fennállásának majdnem fél évezrede és az arabosítás meghatározó jellegű volt a terület lakosainak sorsára: a különböző etnikai csoportokat viszonylag egységes, arabul beszélő néppé olvasztották össze. A palesztin dráma azzal kezdődött, hogy egyik nagyhatalom - Nagy-Britannia - egy másik birodalom Törökország uralma alatt álló, harmadik nép - a palesztinok - által lakott földet odaígérte egy negyedik nemzet - a zsidók - vezetőinek. Az angol kormány által 1917-ben kiadott Balfour-nyilatkozat támogatta a zsidó állam megalapítását, diszkriminálva ezzel a helyi Palesztinái arabokat. Mivel Anglia 1922- ben megkapta Palesztinát, mint mandátumot, ennek hatása a palesztin kérdés elmérgesedésére jelentős volt. A két világháború között a zsidóüldözések Európaszerte folytatódtak, így növekedett a zsidó bevándorlók száma. Palesztinában a harmincas évektől napirenden voltak az összecsapások a palesztinok és a zsidók, ill. az angol hatóságok között. A helyzet tűrhetetlenné vált minden fél számára, valamiféle megoldás azonban csak a II. világháború befejezése után adódhatott. 1945 után az akkor alakult ENSZ vette a kezébe az ügyet, Anglia ugyanis nem volt képes útját állni az elharapózó erőszaknak és terrornak. A szervezett terrort ekkoriban a különböző zsidó félkatonai szervezetek képviselték (Irgun, Ecel), míg az arabok kevésbé szervezett bandákban csaptak le a zsidó kibucokra. Palesztina felett a háború árnya lebegett. Az ENSZ számára kétféle megoldás létezett: az első, a közös zsidó-arab állam akkoriban lehetetlennek tűnt, a második, Palesztina felosztása elérhetőbbnek látszott. 1947 novemberében az ENSZ közgyűlése elfogadta a Palesztina felosztásáról intézkedő határozatot. Az Arab Liga a javaslatot elutasította és nem tekintette érvényesnek, ami katasztrofális következményekkel járt a palesztinok számára. 1948. május 15-én proklamálják Izrael Állam függetlenségét. Ugyanezen a napon hat arab állam (Egyiptom, Transzjordánia, Irak, Szíria, Líbia, Szaúd-Arábia) csapatai támadják meg Izraelt. A háború, amely függetlenségi háború néven került be a történelembe, vereséggel fejeződött be a palesztinok számára, akik elvesztették hazájukat és már a háború alatt a környező arab államokba menekülnek a zsidó erőszak elől. Nem tekinthetők vesztesnek az arab országok, akik bár katonai vereséget szenvedtek Izraeltől, különböző nagyságú területeket csatolhattak országukhoz Palesztinától.így jött létre a palesztin menekültek problémája, amely a Közel-Kelet meghatározó kérdése lett. A menekültek száma egy millió körül volt, nagy részük ma is menekülttáborok lakója. Izrael nem volt hajlandó visszafogadni a menekülteket, akik a nyomor hatására szeparálódni kezdtek. A táborok a szélsőséges eszmék melegágyává váltak, ezeket az eszméket a hivatalos arab kormányok is szítani igyekeztek. A palesztin nép jogfosztott táborlakók és menekültek, másodrangú polgárok atomizált tömegévé vált. Ez a palesztin diaszpóra - társadalom kétségkívül szoros kapcsolatban van az izraeli államalapítás tényével, mégsem lenne igazságos azt állítani, hogy Izrael megalapításának a ténye tette földönfutóvá a palesztinokat. Ily módon homályban maradna a palesztin és az arab vezetők felelőssége részben azzal kapcsolatban, hogy sem az ENSZ-felosztás időpontjában, sem az azóta eltelt évtizedekben nem fogadták el Palesztina egy részén az államalapítás gondolatát, részben azért, mert a palesztin vezetők 1 9 4 7 / 4 8 - a s menekülése eleve demoralizálta a palesztin tömegeket. Ez a magyarázat az egyes palesztin terrorszervezetek céljait (Izrael megszüntetése, az arab Palesztina létrehozása, stb.) és létrejöttük okait igyekszik megérteni. A probléma azonban nem szűkíthető le arabzsidó és izraelipalesztin ellentétekre. A palesztin kérdés mára már globálissá vált, amelyeket átsző(tt) a nagyhatalmi politika és stratégia. S mindezt történetileg, politikailag tovább bonyolítja a nagyhatalmi politika által teremtett arabközi kapcsolatok, ill. ellentétek. Éppen ezért válik a béke a legfontosabb tényezővé a térségben, és a nehezen megindult békefolyamat megőrzése és folytatása a legfontosabb feladattá. JARÁBIK BALÁZS Térkép - Benke József: Az arabok története, 1987. Kossuth, Budapest
