A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-20 / 3. szám
UÉTFŐZŐCSKE kedves uram. Egyébként, ha kimerültnek látszunk, az attól van, hogy éppen a száznegyvenedik krokettnél tartunk. Es vagy negyven még hátra van. S mivel a szervezők állandóan újabb és újabb vendégeket jeleznek, nem is tudjuk mikor lesz vége. Mutassuk be akkor név szerint is a krokett - panírozó osztagot: Bauer Kinga a Komenský Egyetem Bölcsészeti Karán japán szakon tanul. Bauer Helga a somorjai gimnázium tanulója. S a vadast — amelynek a mai neve őz vörösbormártásban — krokettel illik tálalni. Azzal a legfinomabb. Az újabb szakácskönyvek ezt a finomságot finomkodva (és körülményeskedve) burgonyaropogósként emlegetik. * * Amíg a család hölgytagjai a vendéglő konyhájában sürögnek-forognak, a férj, Bauer Győző (a Csemadok országos elnöke), aki a szakácsnőt, a két segédet és a karácsonyi ünnepek alatt Somorján pácolódott vacsorának valót hozta Szencre, a Nosztalgia egyik asztalánál olvas. — Elsősorban azért szorultam ide, a kávéházi asztalhoz, mert kicsi a konyha, így is alig férnek el benne. Az ételt természetesen megkóstolom, hiszen otthon is a feleségem főztjét fogyasztom. Az ünnepek alatt tényleg az őz pácát éreztük. Amennyire szeretjük a vadast, csoda, hogy meg nem ettük. Odahaza én ritkán főzök. Rákényszerültem már néha a saját kosztomra, főleg amikor Prágában dolgoztam. Van néhány étel, amit szívesen és állítólag jól is készítek. Japánban például sikere volt a paprikáscsirkének, a lányaim pedig szeretik az általam készített palacsintát. * Főzés és vacsora után kezdődött Bauer Edit faggatása. Ekkor derült ki végre, hogy mit rejtett el a boszorkánybatyuban. Menjünk azonban sorjában. Először az elnevezés eredetét kutattuk. — Lehetett volna ez akár tündérkösöntyű is. Meg talán pásztortáska is. A boszorkánybatyu viszont mindhármunk ielkületéhez közel áll. Tartalma: levelestésztába csomagolt karaj, amelyre pirított csirkemájat vagy gombát rakunk. De bekerülhet a töltelékbe az olyan háztartási "hulladék", mint a maradék sonka, kolbász és más egyéb is. Jobb híján megteszi egy borsós rántotta is. Jóelőre elkészíthető, vendégváró étek. Azonkívül ennek az ételnek bája van (naná, hisz boszorkány). Amit a másik fogásról, az őzről tudni kell: először azt, hogy biztos kezű és jószívű szenei vadásznak (természetesen a fogyasztó és nem az őz szemszögéből ítélve) köszönhető. Másodszor, hogy minden titka a pácban rejlik. Ám most e titokról fellebbentjük a fátylat. Tehát: kell hozzá a prágai gyors. Tudom, hogy ezt nem értik, de megmagyarázom. Szóval, ha nincs a prágai gyors, akkor Bauer Edit soha nem tudja meg, hogy a vadas pácába borókabogyó is kell. Egyszer ugyanis Prágába utazva egy koros és boros (vagy sörös, de nagyon) idős emberrel utazott, aki szegény fiát sajnálta, aki olyan családba került, ahol azt sem tudták, hogy a pácba borókabogyó kell. Ezenkívül elengedhetetlen a vörös bor, a sok sárgarépa, a citrom, a babérlevél, a bors. S amit kevesen tudnak, a mézeskalács fűszerei, amitől a cseh vadas cseh. Csillagfűszer, ízes kömény, szegfűszeg. Duka Zólyomi Árpádot a parlamenti kollegializmus vagy az étel Pozsonyig érződő illata hozta Szencre? — Én szeretek enni és szeretem a különleges izeket. Ezért jöttem. Bevallom, hogy gyerekkoromban nem szerettem a vadast. Ügy hívtam, hogy savanyú hús szósszal, hússal. A végtelenségig forgattam a számban, hogy ne kelljen lenyelnem. Most pedig ízlett. Ezután minden parlamenti felszólalásomban az Editke főztjét fogom dicsérni. * Politikus? Nem szívesen mondom, hogy politikus vagyok. Tájainkon nem igazán megtisztelő kifejezés, foglalkozás. A parlamentet megelőző időben egy kutatóintézetben dolgoztam. A hangsúlyt az egyre tenném, mert rövid, hivatalban eltöltött hónapokat leszámítva 21 évig voltam a kutatóintézetben. Rengeteg dolgot tanultam ott. Vallom most is: amikor az ember kikerül a főiskoláról félkész termék. Tanulnia kell még. Sok témával foglalkoztam. Az egyik téma nyitja a másikat. Fogyasztásszerkezet kutatással foglalkoztam. S rájöttem, hogy amit én a főiskolán tanultam, az nem ad magyarázatot egy sereg jelenségre. Elkezdett érdekelni a szociológia. Eljutottam az értékszociológiáig. 1988-ban eljutottam odáig, hogy rájöttem: az emberek vallanak egy értékrendet, de nem az szerint élnek. A nyolcvanas évek végén végzett kutatásaink például bizonyították, hogy az akkori negyveneseknek nem voltak saját céljaik. Céljaikat már csak a gyerekeiken keresztül tartották megvalósíthatónak. Nem voltak felkészülve arra, hogy saját maguk építsenek egy életpályát. így ért bennünket az A parlamenti képviselőség egyik feltétele, hogy a képviselő kezéhez ne tapadjon semmi. (Nem tudom, hogy ez másutt hogyan van, de Szlovákiában betartják a szabályt.) Bauer Editnek viszont — ha jól láttam — tapadt valami. Szóval, ragacsos volt a tenyere. — A tiszta — a szemre tiszta — kéz még nem biztos, hogy higiénikus. Az ón kezem most ugyan ragacsos, de ennek ellenére higiénikus, mivel olyan alapanyaggal dolgozom, ami garantáltan tiszta. Főzés közben pedig a konyhai felszereléseken túl az embernek a saját két kezére is szüksége van néha. Ez már (vagy még) csak így van. Az igazi oka pedig az a ragacsos kéznek, hogy egy gyönge pillanatomban igent mondtam erre a Nosztalgia-béli főzőcskére. Őszintén szólva, nem tudtam, hogy mire vállalkoztam. De, vállaltam, tehát most kolompolok. * Illetve: kolompolnak. Mert Bauer Edit két lányát is elhozta segítségnek. Én csak azt láttam, hogy valami masszát dögönyöznek. — Nem dögönyözés ez, hanem panírozás, Szencen kiderült, hogy mit rejtett el a képviselőnő a BOSZORKANYBATYUBAN 4
