A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
A PALÁSTI CSATA Ali budai pasa Veszprém bevétele után 1552 nyarán Drégely ellen indult, melyet Szondy György maroknyi seregével hősiesen védett és önfeláldozásával tette nevét halhatatlanná. Drégely eleste nagy rémületet keltett az egész Hont vármegyében annál is inkább, mert egymás után esett el Szécsény és Hollókő, majd Buják vára és igen csekély ellenállást tanúsított Ság és Gyarmat is. így a honti-nógrádi várrendszer összeomlott. A vereségeknek részese volt a bécsi kormány is, mivel nem fordított elegendő figyelmet a végvárak védelmének megerősítésére. Csak ennyi vereség után döbbent rá, hogy a török előretörését meg kell állítani, különben a fontos bányavárosok Selmec- és Körmöcbánya többi társaikkal együtt veszélybe kerülnek. A bécsi kormány a török elleni hadak vezetését Teuffel Erazmusra, egy dölyfös hadvezérre bízta, aki mintegy tízezernyi hadat gyűjtött össze részben zsoldosokból, részben pedig a környező várak védőiből. Pallavicini vezetésével 4500 zsoldos jött el az egegi gyülekező helyre, Dietrich Marcell 3000 némettel és Keglevich György, Rátkay Pál, Dessewffy Ferenc, Dombay Mihály, Sándor Ferenc, Sárkány Pál, Székely Miklós és Jakusich Ferenc kapitányok 2000 magyar várvédőt hoztak magukkal. Míg Keglevich és Rátkay a Zólyomból hozott ágyúkkal csak Bozókig érkezett, azalatt Teuffel már Egegen várakozott. Türelmetlenségében be sem várta a Füleknél gyülekező hétezernyi magyar harcost, támadni készült. A török Ali pasa kémei közben beszámoltak a császári csapatok mozgásáról és igyekeztek kiprovokálni az ütközetet előbb, míg Fülektől és Zólyomtól az erősítés meg nem érkezik. Az egegi táborban lévő magyar kapitányok ugyan az erősítés bevárását ajánlották, a fővezér Teuffel mitsem törődve a tanácsokkal, elindult Palást irányába. Alig kelt át azonban a Korpona folyón, augusztus 9-én reggel váratlanul szembetalálkozott a török erőkkel. Az ütközet színhelye a Palást alatti, a Korpona balpartján elterülő síkság lett, míg a török csapatok nagyrésze a dombokon maradt kivárva az ütközet kellő pillanatát. Ez helyzeti előnyt nyújtott a török erőknek, további előnyükre szolgált a felkelő nap, amely seregeinek a hátába, Teuffel seregeinek szemébe sütött. A korabeli fegyverzet használatánál ez nem csekély előnyt jelentett Ali pasa 12 000 főnyi seregének. A LEÁNYVÁRITÁBOR Ökológiával és természetvédelemmel ismerkedtek a gyerekek július elején a leányvári táborban. A táborlakókra az egy hét alatt tartalmas programok vártak. Ratimorský Piroska a komáromi múzeum munkatársa a római tábor történetével ismertette meg a hallgatókat, majd később az ásatásoknál is részt vettek A tábor kihirdetésekor mindenki érdeklődése szerint választhatott csoportot, amelyet szakemberek vezettek. A vasárnapi kirándulás alkalmával, mikor meglátogatták a csicsói holtágat, a túzokrezervátumot és a A rajtaütést a török lovasság nyitotta meg, akik hátbatámadták a magyar lovasokat. A kezdeti meglepetés után azonban a magyarok a támadást visszaverték. A német tüzérség is gyorsan felsorakozott ütegeivel, gyorsan és rosszul bemért lövedékének egyike azonban a magyarokat támadta, az egyik löveg Dessewffy kapitányt lovával együtt szétszaggatta. Az első összecsapásnál Dombay és Sándor kapitányok is foglyul estek. Az olasz sereget a törökök közben bekerítették, őket sikerült Jakusichnak és Thury Györgynek kimenteni. A déli órákban fokozódott a küzdelem, Ali egész seregét az ütközetbe vezényelte, amely aztán egész alkonyatig tartott. A győzelem azonban még másnapig váratott magára. Másnap, augusztus 10-én a törökök támadásaikat az olasz- és a német haderőre összpontosították. Az ütközet szerencsétlen mozzanata volt, hogy váratlanul felrobbant az ágyúk közelében lévő lőporos hordó, amely az ágyúkat is megrongálta. Ez az eseménye az egész hadat zavarba hozta. Már csak az olaszok tanúsítottak némi ellenállást, amikor azonban az erdők felé vonultak vissza, az ott megbúvó törökök seregük nagy részét lemészárolták. A döntő ütközethez nagy segítséget kaptak a törökök a fehérvári bégtől, aki 16 ágyújával idejében érkezett a hadszíntérre. Rengeteg volt az elesett és a sebesült mindkét oldalon, köztük sok vezető is. Életét vesztette a váci püspök Sbardellatti Ágoston is. Ő volt a történelemben az utolsó főpap, aki karddal az oldalán vesztette életét. Fogságba esett a főparancsnok Teuffel és szárnysegédje Pallavicini is, aki karját vesztette az ütközetben. Míg azonban Pallavicinit váltságdíj fejében elengedték, mivel Teuffel váltságdíja késett, őt szekér után kötve vitték Isztambulig, ahol zsákba varrták és a tengerbe fojtották. Kívülük még mintegy négyezer harcos került fogságba, őket Budán mint rabszolgákat adták el. A vereség hírére a füleki tábor szétszakadt, Hont vármegye pedig behódolt a töröknek. Csak a vármegye legészakibb, mintegy 1/10 része maradt szabadnak, a behódolt terület a nógrádi szandzsák része lett. Negyven évnél is tovább tartott ez az állapot és csak 1593-ban rázta le némileg az Ipoly völgye a török igát. Ma a palásti ütközet helyén, ahol elesett a váci püspök, kápolna áll és nemrég a Csemadok palásti szervezete emléktáblát is helyezett a falára. Vándor, aki Ipolyságtól Palást felé utazol, nagyiéli rezervátumot, a zoológus Bindner tanár úr és a botanikus dr. Magic tanár úr előadásait nagy érdeklődéssel hallgatták. Növényeket és különböző madártoliakat vizsgáltak, hasonlóan mint a hétfői túra alatt, mikor Gútától Keszegfaluig a természetben gyönyörködve több kilométert gyalogolt le a népes társaság. A következő napokban minden csoport a maga útját járta. Az archeológusok dr. Ján Rajtar vezetésével az ásatásoknál dolgoztak kisebbnagyobb sikerrel. Az előkerült cserép- és tányérdarabkákból a csoport tagjai is vihettek haza. A következő közös kirándulás a Kovács-dombokra vezetett, ahol a környék Kápolna a palásti csata helyén kb. 2 km-re a községtől, az út baloldalán találhatod e kis kápolnát. Állj meg egy szomorú sóhajtás idejéig és gondolj a 442 évvel ezelőtti történtekre. Az idén először szervezett Ipolyság és Palást önkormányzata, a Honti Múzeummal és Csemadokkal együtt közös megemlékezést ezen a szent helyen. DANIS FERENC állat- és növényvilágába kaptak betekintést a fiatal környezetvédők. A táborban saját sátorban laktak a gyerekek. Szabadidejükben társasjátékokat játszottak, sportoltak. A hosszú túrák után a táborban finom ebéd várta a fáradt kirándulókat. Az egy hét leteltével szomorúan, de sok új ismerettel és ismeretséggel, baráttal hagyták el a tábort, amelyet a Természet- és Környezetvédők Komárom kerületi szervezete negyedszer rendezett meg. Ifj. BARTAL MÁRIA 9
