A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-27 / 22. szám
OTTJÁRTUNK Emese álma A tornaijai gimnázium egyik csapata (felkészítő tanáruk: dr. Gaál Imre) Lent: a rimaszombati csapat (felkészítő tanáruk: Együd Edit) A Csemadok Dunaszerdahelyen megtartott Országos Közgyűlésén határozatban mondta ki a honfoglalás közelgő, 1100. évfordulójára való méltó megemlékezést. 1996, az évforduló ugyan még kicsit távol van, de a szövetség szívesen vette az Emese álma — Mítosz és történelem — című vetélkedő meghirdetőinek és támogatóinak — Dunakeszi polgárainak és pedagógusainak, a Haza és Haladás Alapítványnak, a Hét Törzs Alapítványnak, a Honismereti Szövetségnek, a Lakitelek Alapítványnak, a Megyei Pedagógiai Intézetnek, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, az Országépítő Alapítványnak, a "Szakmunkástanulókért Kulturális Egyesületnek" és a Tankerületi Oktatásügyi Központoknak — felkérését: legyen a Csemadok Szlovákiában szervezője a vetélkedőnek. Bár nem maradt sok idő a felkészülésre — január közepén ért el bennünket a felkérés — szívesen hirdettük meg a vetélkedőt. Úgy gondoltuk, hogy a téma hozzánk is közel áll, s nem utolsósorban az volt a döntő, hogy a magyarság történetének kezdeteivel az utóbbi időben bizony keveset foglalkozhattak az itteni iskolákban. Mivel költségvetésünkben nem szerepelt a rendezvény (az már az év végén elkészült és jóváhagyták), úgy döntöttünk, hogy csak a középiskolásoknak hirdetjük meg a vetélkedőt. Az eredeti felhívás az alapiskolásokhoz és a felnőttekhez is szólt. A meghirdetéssel a szervezők elsősorban tapasztalatot akartak szerezni. A vetélkedőt három egymást követő évben hirdetik meg. A segédanyag (idén a Honismeret című folyóirat különszáma), a kérdések — szóval a vetélkedő egész menete Magyarországon és azon kívül egyforma. Úgy gondoltuk, hogy a szervezőkön kívül a csapatoknak is jót tesz, ha már az első évfolyamtól kezdve részesei a versenynek, belekóstolhatnak légkörébe, ismerkedhetnek a többi csapattal. A verseny idei témája a magyarságnak az őshazában való életét, az újhaza keresését és a kalandozások korát foglalta magába. Az idő rövidsége ellenére a megszólított szlovákiai magyar középiskolák (szakközépiskolák és gimnáziumok) 30 csapata jelentkezett a versenybe. Különösen a szakközépiskolák jelentkezésének örültek a szervezők, ők ugyanis még kevesebbet foglalkoznak kötelezően történelmünkkel. Az elődöntőket két helyszínen (Somorján és Rimaszombatban), a döntőt Komáromban szerveztük. Ide a legjobb 10 csapat került, s közülük hárman (a rimaszombati gimnázium egyik és a tornaijai gimnázium két csapata) az április 30-i budapesti döntőbe is eljutottak, ahol az erdélyi csapatokkal mérték össze tudásukat. Okvetlenül meg kell említenünk a hazai fordulók támogatóit: a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságot, a Kalligram és Madách—Posonium Kiadókat, az A Hét szerkesztőségét, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központot, az Anyanyelvi Konferenciát, a Magyarok Világszövetségét, a somorjai és komáromi gimnáziumokat, a Rimaszombati Kereskedelmi Akadémiát. Nélkülük bizony nagy gondot jelentett volna a vetélkedő megszervezése. Emese álma címmel meghirdetett történelmi vetélkedő két oknál fogva is nagy kihívást jelentett a szlovákiai magyar középiskolások számára. Az első szinte kézenfekvőnek látszik, hiszen ismerve az iskoláinkban oktatott történelem tantárgy — különösen a magyarokra nézve kedvezőtlen — hangsúlyeltolódásait és sok helyütt tisztázatlan értékelési szempontjait, a versenyzőknek és az őket felkészítő tanároknak szinte teljesen szűz terepen kellett végighaladniuk. A magyar honfoglalást megelőző évszázadok magyar vonatkozású történéseiről és eseményeiről a tanterv előírásai szerint nem kellene hogy szó essék az órákon, őseink bejövetele a Kárpát-medencébe pedig a környező népek történetírása szerint rosszabb volt még egy afrikai sáskajárásnál is. Ebben az "információs káoszban" kellett diákjainknak valamiképpen eligazodniuk és megtalálniuk azt a fonalat, amelyet visszagombolyítva 2 A HÉT
