A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-12 / 46. szám
ÜNNEPELTEK GOMORBEN A kései krónikások majd úgy jegyzik 1993 szeptemberét, hogy a megemlékezés, a tisztelet és kegyeletadás hónapja volt. Rozsnyón Vass László emléktábláját avatták és helyezték el a Krajcár Könyvesbolt falán, Berzétén a község 750. évfordulóját ünnepelték, és annak kapcsán avatták a falu főterére felállított emlékoszlopot, Pelsőcön a városka 750. évfordulóját ünnepelték, amelynek keretében Rudnay Gyulára emlékeztek (kiállítás a festő műveiből), és felavatták a II. világháború áldozatainak, hőseinek emlékoszlopát... VASS LÁSZLÓ ROZSNYÓ SZÜLÖTTE Vagy két esztendővel ezelőtt dolgom akadt a Magyar Fórum budapesti szerkesztőségében, ám előtte telefonon tájékozódtam, hogy ne kelljen esetleg feleslegesen Pestre utaznom. A vonalban ifj. Vass László jelentkezett és a szokásos bemutatkozás után kiderültek felvidéki kötődései. Szerettem volna vele interjút készíteni, de szerényen azzal hárította el, hogy inkább édesapjáról írjak... Közben múlott az idő, természetesen nem feledkeztem meg Vass Lászlóról, de nem tudtam hozzájutni, hogy műveinek tanulmányozásával komolyabban foglalkozzam. Ám tavasszal, amikor Kolonban, a Zoboralján Arany A. László emléktábláját avattuk, ismét szóba került Vass László neve. Ugyanis Ambrus Ferenc és Krausz Zoltán (sajnos Krausz Zoltán szeptember végén elhunyt, de még jelen volt Vass László táblájának avatásán), a Pákh Albert társaság két tagja jelen volt a zoboraljai ünnepségen, és ők említették, hogy készülnek Vass László emléktáblájának avatására. Sőt a társaság kezdeményezi műveinek válogatott kiadását is. Az emléktábla avatásának ünnepségére bensőséges keretek között szeptember derekán került sor. Jelen volt ifj. Vass László és Rozsnyó magyarságának, iskoláinak, magyar politikai mozgalmainak képviselői is lerótták kegyeletüket. A táblaavatás és emlékünnepség alkalmából kiadott hasznos füzetecske tartalmazza: Vass László életrajzát, Móricz Zsigminddal kapcsolatos emlékeit; részleteket, szemelvényeket közöl Vass László műveiből. Olvashatjuk Tichy Kálmán búcsúbeszédét, amely 1950. május 3-án hangzott el Vass László temetésén. “A szülőföld nevében mondom: emléked közöttünk minden időben élni fog!" — Úgy legyen. BERZÉTE AZ EZREDFORDULÓN Nem messzire a főútvonaltól található Berzéte főtere, amelyet most, szeptembertől egy megkapó művészi alkotás, az "emlékmű” díszít. A falu fennállásának 750. évfordulóján avatták a második világégés áldozatainak tiszteletére. Az emlékoszlop — Ulman István és Pekár József fafaragó művészek alkotása — egy nagyon szép székelykapura emlékeztet, amelynek közepén ott áll az emlékkő — a hősök nevével (Bradovka Pál szobrászművész munkája) —, és hirdeti, hogy soha ne történjen meg az, ami a második világháború alatt, majd azt követően a magyarsággal megtörtént. Berzéte múltját, dicső éveit és keményen fogalmazva "bukását" sokan megírták, A lapunkban megjelenő "TELEPÜLÉSLEXIKON“ sorozatunkból is megtudhattuk, a legfontosabb, legjelentősebb adatokat. Ám a lexikális adatokból is kitűnik, hogy valami nincs rendjén ebben — az egykoron virágzó — gömöri faluban. A reszlovakizálás és a tfföbrr. nos# * sm-CTEsu VASS LÁSZLÓ i»05 - 1980 Iné, iíjsagíhó V TOMTO DOME «VAL AKO KNIHOVNÍK iOZŇAVSKÍ ROOÁX {90S - 1950 SPISOVATEĽ, novinár rtfH alskkt TAUS a i Vass László emléktáblája — De kérem, csak tessék id’adni; nem fognak úgy megszáradni." Eszembe jutottak Petőfi sorai a városka 750. évfordulója ünneplésének alkalmából is, amely három napon át tartott; gazdag, sűrű programját már jóval előtte közrebocsátották. Az ünnepi alkalomból három könyv, illetve füzetecske is napvilágot látott. Dr. Ladislav Vrtel'—Kovács Gyula: Plesuck—Pelsőc—Plešivec, Zsupos Zoltán: Pelsőc—750 és Tiszai Lajos: Rudnay című könyve vonta magára az érdeklődést, amelyet a Flamingó könyvesboltban vásárolhattak meg az érdeklődők. A "városünneplés" már szeptember 24-én, pénteken megkezdődött, és joggal mondhatjuk, hogy az első nap a fiataloké volt, mert a baráti iskolák tanulóinak fogadása (Magyarországról és Csehországból), valamint a néprajzi vetélkedő, a nosztalgiavonatkozás és este a diszkó főleg a fiatalokat vonzotta. Ám Rudnay Gyula emléktáblájának avatása, a képeiből megrendezett tárlat és néprajzi kiállítás nyilván a felnőtt lakossághoz is szólt. Szombaton megtartották a Pelsöci Vásárt, a gyermekcsoportok és folklóregyüttesek műsorát, a fúvószenekarok koncertjét, és este a kultúrházban fellépett Mikó István is. Vasárnap avatták a református templom Pelsőci utcarészlet a múlt századból kitelepítések nyilván megtették magukét, de az 1950-ben megnyílt magyar iskolája csak tizennégy évig tudta tartani magát, azt már nem lehet a régi, államilag támogatott bűnök és elnemzettelenítő politika nyakába varrni. Ott, ahol 850 magyar él és nem óhajtja, követeli magyar nyelvű iskolájának megnyitását, a hibák kereséséért ne a szomszédba menjünk. A koszorúk, a kegyeletadás és emlékbeszédek közepette nem akarok ünneprontó lenni, különösen Csoóri Sándor sorai után, amelyek így szólnak: "Kívánom, találják meg azt a magyarságtudatot, amely nemcsak nemzeti büszkeséget ad, hanem otthonosságot is a világban." PELSŐC MEZŐVÁROS Pelsőc, Petőfi Sándorunk jóvoltából bevonult a magyar irodalomba, ha arra járok mindig eszembe jutnak a költő sorai. Ezeket írta: "Pelsőcön, hol Gömörmegye gyűlései tartatnak, szivart vettem. — Majd papírba tekerem, szólt a boltos. — Oh, nem szükséges... udvarán a II. világháború áldozatainak emléktábláját, és ökumenikus istentiszteleten vett részt a városka lakossága... Zsupós Zoltán könyvének bevezetőjében az alábbiakat írta: "A múlt megmutatja, hogy a történelem az állandó változások sorozata. Fényes és kevésbé fényes napok sorakoznak egymás után. Pelsőc az Árpád-korban a megye legnagyobb uradalmának névadó települése, a középkorban országos jelentőségű személyek kötődnek ide, később az országnyi vármegye székhelye. Időnként azonban háborús pusztításokat kellett átvészelnie, járványok, tűzvészek pusztítottak, de az élet mindig újra indult, a szorgalmas lakosság, magyarok és szlovákok együtt és újra felvirágoztatták a települést.'1 Mély és okos gondolatok a szorgalomról, az újrakezdésről, ámbár Gömörben is egyre tornyosulnak az emberek anyagi gondjai, aggasztó a munkanélküliség. De reméljük érvényesül az emberek akarata, gondjaik megoldódnak, munkájuknak értéke lesz, és szorgalmukat igazolja a jövő. MOTESIKY ÁRPÁD A HE i 1
