A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-09 / 28. szám
Településlexihon MAGYAROK NYOMÁBAN — ROZSNYÓI JÁRÁS MELLÉTÉ (Meliata) Egyike a környék legrégibb településeinek. Bár írásos formában csak 1226-ban említik először — mint Melete-t —, de több mint valószínű, hogy már a XII. században is létezett. 1331 -ben az okiratokban Meliete alakban szerepel. 1411- ben a Barna-, később a Murányi-, Matyasovszky-, Lokcsánszky-, Kiss-, Valkay-, Draskóczy-, Vay-család birtokolja. A XVI—XVII. században elnéptelenedett, de a XVIII. században újratelepül. 1828-ban már 564 lakosa volt. Mezőgazdasággal és szénégetéssel foglalkoztak; a szenet a közeli hámorokban értékesítették. A községre legjellemzőbb mesterség azonban a fazekasság volt, amelyről Meliete nagyon híres volt. Az I. Csehszlovák Köztársaság idejében mint fazekasfalut tartották nyilván. Sajnos, ezt a mesterséget már nem folytatják. Az utolsó, még élő fazekasmester — Oravecz Béla — betegsége és magas kora miatt néhány éve abbahagyta a munkát. Az evangélikus templomot 1790-ben építették, a római katolikus templomot pedig 1873-ban. Felekezeti megoszlás: 106 katolikus, 66 evangélikus és 31 református. A falu polgármestere Kövesdi István, Szakai József pedig a 35 tagú Csemadok-alapszervezet elnöke. A magyar mozgalmak közül az Együttélés alakult meg, elnöke Oravecz Gyula. Iskolája nincs a községnek, a diákok Gömörhorkán tanulnak. Népszámlálási adatok: 1980: 293 lakosból 271 magyar (92,5 %) 1991: 238 lakosból 216 magyar (90,76 %) PÁSKAHÁZA (Pásková) A község még a XIII. század második felében keletkezett, nevével azonban csak egy 1318-ból származó okiratban találkozunk először, ekkor mint Pascahaza-t említik. Eredetileg a pelsőci Bebekek voltak a földesurai, a XVI. század második felétől azonban több család is birtokolja. A Szent-lvány- és a Gerhard-család idejében a sajógömöri váruradalomhoz tartozott. A lakosság mezőgazdasággal, szénégetéssel, fuvarozással, valamint állattenyésztéssel és pásztorkodással foglalkozott. A kőfallal körülvett református templom építési idejét nem lehet pontosan meghatározni. A református gyülekezet krónikája 1776-ban említi először. Az 1802. évi átépítés alkalmával az eredeti falak egy részét és az alapokat beépítették. Valószínűleg ez a templom egyike a legrégibb református templomoknak, ugyanis a község már 1530-ban is református volt. Felekezeti megoszlás: 137 református, 21 katolikus, 18 evangélikus. Iskola nincs a községben, a diákok Pelsőcre járnak. A polgármester Körösi Károly, aki egyben elnöke a 77 tagú Csemadok-alapszervezetnek is. Az Együttélés politikai mozgalom alakult meg a községben, elnöke Körösi Sarolta. Népszámlálási adatok: 1980: 325 lakosból 255 magyar (78,5 %) 1991: 255 lakosból 176 magyar (69,02 %), 25 roma PELSÖC (Plešivec) A Pelsőci- és Szilicei-fennsík lábánál, a Sajó mentén keletkezett. A magyar honfoglalás óta lakott település, kezdetben Bors vezér utódai birtokolták. 1243-ban IV. Béla a Bebekeknek adományozza, akik már az akkor is létező vár helyett újat építenek. IV. Béla király adománylevelében találkozunk először a község nevével Plesuck alakban. 1328-ban Pelsőc városi kiváltságokat és vásártartási jogot kap — ekkor az oklevélben Pelsewcz alakban szerepel —, azonban mezővárosi jellegét mindvégig megőrizte. Fontos és forgalmas kereskedelmi utak kereszteződésében terült el, ki volt szolgáltatva a különböző hadjáratok pusztításainak. Mivel II. Bebek György átállt a török oldalára, 1557-ben Schwendi Lázár a császári seregekkel leromboltatta a pelsőci várat. (Ma már a vár maradványai alig láthatók.) Később — 1570-ben — a törökök pusztítottak a településen. A XVIII. században vármegyegyűléseket is tartottak itt, a vármegyeházát az 1716—1719-es években építették barokk stílusban, majd az 1820-as években részben átalakították, ekkor kapta klasszicista külsejét. Pelsőc 1788-ban ismét országos és hetivásárjogot kap. A lakosság szénégetéssel, mészégetéssel és mezőgazdasággal foglalkozott. Az 1800-as évek vége felé fellendült az ipar; 1886-ban létesült a Miklóssy-féle acélműgyár, melynek helyén a XVI. században vasolvasztó működött. Az 1889-ben Blum Sámuel által alapított ipartelepből 1892- ben'megalakult a Gömöri Faipari Részvénytársaság, mely sok embernek adott munkát. A XIX. század végén a vasútvonalak létesítése után Pelsőc fontos vasúti csomóponttá vált, a vasút jelenleg is nagyon sok embert foglalkoztat. Működött itt téglagyár is. Munkalehetőséget jelent az 1898-ban Blum Sámuel által alapított elmegyógyintézet, valamint a varroda és a földműves-szövetkezet. 1869-től kisdedóvó is működött itt, mely Magyarország első ilyen jellegű intézményei közé tartozott. 1918 körül és 1944—45-ben nyomdája is volt a községnek. 1927-ben a környékbeli munkások itt szervezték meg az ún. pelsőci konferenciát, itt tiltakoztak a kuntapolcai, a nagyszlabosi és a gömörhorkai gyár leszerelése ellen. Az esemény emlékét a vármegyeházán emléktábla őrzi. Pelsőcön született 1878-ban Rudnay Gyula festőművész, grafikus, egyetemi tanár és Kossuth-díjas művész, aki 1957- ben Budapesten hunyt el. Református temploma műemlék, mely kora gótikus stílusban, a XIII. században épült. 1617-ben reneszánsz stílusban részben átalakították, felújították. A templomban gótikus falfestmények maradványai láthatók. A XV. században a Bebekcsalád sírkápolnát építtetett a templomhoz. A klasszicista stílusú torony 1807-ben készült. A katolikus templom építési ideje 1901. Felekezeti megoszlás: 585 katolikus, 475 református, 166 evangélikus. A polgármester Brezina Árpád. A 254 tagú Csemadok-alapszervezet elnöke Máté Lászlóné. A magyar politikai pártok közül az Együttélésnek működik itt szervezete, melynek elnöke Máté Géza. Nyolcosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolája van, melynek vonzáskörzetébe kb. 15 község tartozik. Népszámlálási adatok: 1980: 2585 lakosból 1353 magyar (52.3 %) 1991: 2432 lakosból 1438 magyar (59,13 %), 49 roma PELSŐCARDÓ (Ardovo) A Szilicei-fennsík nyugati oldalánál fekvő kisközség, legelőször 1243-ban említik — Erdő néven —, amikor IV. Béla király a Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozza. 1320-ban már Ardó alakban szerepel neve az okiratokban, 1362-ben pedig mint Ordó és Pelsewczordó. Eredetileg királyi erdőőrök lakták, akik a tornai uradalomhoz tartozó erdőt védték. A középkorban határában ólombányák működtek. A török támadások idején teljesen elpusztult, egészen 1740-ig lakatlan volt, ekkor népesítik be a szlovák telepesek. Juhtenyésztéssel és szénégetéssel foglalkoztak. Evangélikus templomát 1788-ban építették egy régi templom alapjaira. Berendezése értékes népművészeti munka, különösen érdekes a barokk stílusban faragott szószék és oltár, valamint a festett, faragott karzat. Sajnos, a berendezés már pusztulásnak indult. A templom északnyugati és déli oldalán még látható a XVII. századi erődítményfal maradványa. Felekezeti megoszlás: 91 evangélikus, 35 katolikus, 32 református. A falu polgármestere Grán János, a 23 tagot számláló Csemadok-alapszervezeté pedig Szkokan Árpádné. Semmilyen iskolája nincs, a gyerekek a Pelsőci Alapiskolába járnak. Népszámlálási adatok: 1980: 232 lakosból 196 magyar (84,5 %) 1991: 186 lakosból 170 magyar (91,4 %) Összeállította: L. Juhász Ilona (Folytatjuk) 10 A HÉT
