A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-17 / 51. szám

s* * *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

«■

*

*

*

«•

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

#

*

*

*

*

*

*

«*

*

*

*

*

*

*

<-t* *1* »1* *1* *tx *±k *±* *±A *Í* *±* *1* *1* *±* i*±k *±X »ik *lk *1* *1* *1* *1* *£* *±* >í±k »1* *±k *Í>c *1* <±V »1* *±* *±* *1* *±k *±* At* aI* *1» »1*

xy» 'T' »y» »I» *y» "T* xT*' »y» xy» xy» xj» »i« xy* *X» xy* xy* xy* xj» *x» xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy» xy» xy* xy» xy» *y*

* SfS 0 * * * * * * * * * * *

* *

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Az én nemzedékem vágyálmai kissé mások voltak, mint a mai gyerekeké. Legalábbis szerényebbek. Új ruha például ma már nemigen szerepel a kívánságlistán — természetes követelménnyé lépett elő.

Vagy mégsem? Vagy netán gyermekeink már csak számítógépről, videóról álmodnak? Az idők változnak, s nemcsak mi változunk benne, hanem a vágyaink is. Mi felnőttek természetesen — a nemzedéknyi különbség logikája jegyében — idegenkedve, gyanúval fogadjuk gyermekeink elképzeléseit.

A felnőttek mindig is alábecsülték a gyerekek (fölfogó)képességét. A szeretetre, bizalomra mindenkinek (a gyerekeknek fokozottabb mértékben) szüksége van, ezt az Újszövetség óta tudjuk. A pszichológusok sem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos portéka a szeretet. S tegyük hozzá: rendhagyó is, hiszen minél többet osztogatunk belőle másoknak, annál több jut belőle nekünk is.

Talán ez a magyarázata, miért olyan érzékenyek a gyerekek a szeretet dolgában. Szeretetre vágynak, minél több szeretetre, s egyúttal ők maguk is minél többet akarnak adni belőle.

Hát erről álmodnak a gyerekek? Mindennapi gyakorlatból tudjuk, mi mindent szeretne a gyerek. Új ruha, játék, könyv, s mindaz, ami a szomszédnak, barátnak van — ez mai kívánság is. A válasz azonban a kérdéstől is függ. Ha azt kérdezem, mit szeretnél, milyen ajándékot, az előbb sorolt dolgok kerülnek szóba.

Általánosabb kérdéssel próbálkoztam: Mit vársz az 1994-es esztendőtől?

Azaz mit szeretnél, ha 1994-ben lenne, történne.

A magyarázathoz példát is fűztem: ki új focit, ki jobb bizonyítványt, vagy akár toronyórát aranylánccal szeretne, végül is kívánni, elvárni bármit lehet...

Két iskola (a somorjai és köbölkúti magyar alapiskola) tanulóinak véleménye alapján nehéz általánosítani, de meggyőződésem, hogy másutt is hasonló jellegű elvárásokat fogalmaztak volna meg. Ugyanis meglepően egybehangzanak a gyerekek elképzelései.

Talán különös, de így van: személyes kívánságról alig esett szó. Nyolcadikosoknál furcsálltám volna, ha nem említik életük első nagy sarkkövének kérdését: az iskola minél jobb elvégzését és a sikeres fölvételit, de azt már kevésbé tartották fontosnak megemlíteni, hogy érdeklődésükkel lehetőleg meg is egyezzen a választott iskola.

"1994 fontos év szá-5$5 íjí 5^5 íjí í§í íj? -I* *?• -!•

momra. Két komoly feladat áll előttem", írja Sztakovics Erika Köbölkútról. "Elsősorban a fölvételi vizsga. Már az iskolaév kezdete óta szorgalmasan készülök, hogy jól sikerüljön."

"Természetesen úgy mint a többiek, én sem gondolok csak magamra," folytatja Erika, kimondva azt, amit szinte minden gyerek kívánságából kiolvasható. Erikát a környezetvédelem nyugtalanítja. Többek között azért, mert "jó volna, ha nyugodtan napozhatnánk, anélkül, hogy állandóan az ózonréteg állapotára kellene figyelnünk".

Feltűnő a szociális állapotok visszhangja. A hatodikos Szalai Klaudia (szintén Köbölkút) azt szeretné, ha szüleinek munkája lenne, Fürdés Tamás (Somorja) vágya az, hogy "meglegyen a mindennapi kenyerünk", Árva Márta (Somorja) kívánsága pedig, hogy "édesanyám munkát találjon, édesapám pedig ne dolgozzon annyit még szombaton és vasárnap is". Horváth Piroska (Somorja) pedig megtoldja: "hogy minden embernek legyen munkája".

Ezzel függ össze az, amit a somorjai Konkoly Péter fogalmaz meg: "... hogy szüleim ne dolgozzanak olyan sokat és több idejük legyen a számunkra. Kirándulni mennénk".

Igen, a gyerekek szeretetre vágynak. Meixner Gábor (Somorja) 1994-től "a szociális föltételek jobbulását, a munkanélküliek százalékarányának csökkenését" várja. S még valamit: "Hogy a nagy hajszában az emberek másokra is gondoljanak, ne csak a pénz után futkossanak, hanem szeretetet is érezzenek."

A szeretet egyik fontos föltétele a nyugalom, béke. Szinte nincs is gyerek, aki nem említené ezt a témát. A köbölkúti 8.a osztály tanulói annak örülnének, ha "a Balkánon végre befejeznék azt a szörnyű háborút". Szinte közhely, ám sajnos állandóan időszerű Seregi Szilárd (Somorja) kívánsága is, hogy "már sose legyen háború". Ehhez járul az a kívánság, hogy "a gyerekek, akik éhhalálra vannak ítélve, már többé ne éhezzenek" (Kelemen Henrietta, Somorja). Pethő Évát (Somorja) is borzalommal tölti el a tévében oly gyakran látott képsor, és azt kívánja, hogy már a tévében sem szeretne látni éhező, szegény gyerekeket...

Pörsök Zoltán (Somorja) azt akarja, hogy "háborúk nélkül éljünk, s az emberek legyenek egymáshoz toleránsabbak". "Az emberek több szeretetet ajándékozzanak egymásnak", ajánlja Viola Krisztián (Somorja). Ezzel rímelnek a következő vágyak: "az emberek ne harcoljanak már annyit a hatalomért és éljenek békességben" (Posztós Lajos, Somorja); "mindenkinek szellemi értékeket kívánok, nyugalmat és szeretetet" (Derzsi Anikó, Somorja); "1994-től nem pénzt várok, hanem lelki gazdagságot" (Méry Dóra, Somorja).

Sorolhatnám tovább. Am nem hagyható ki a gyerekek szempontjából is igen fontos nemzetiségi kérdés. Egy sincs, aki melldöngetve, dühösen vagy netán sértődve érintené a kérdést. Ellenkezőleg! Negatív szempont föl sem merül. Meghatóan fogalmaz Soós Anita (Somorja): "Jó volna, ha a szlovákok és a magyarok között igaz barátság alakulna ki, hogy kölcsönös megbecsülésben éljünk." Tóth Beáta (Somorja) kívánsága az, "hogy a szlovákok és magyarok megértésben éljenek. Hogy a magyar gyerekek az iskolában továbbra is magyarul tanulhassanak."

Szebbnél szebb megnyilatkozások. Büszkék lehetünk gyermekeinkre!

De vajon mi, felnőttek, valóban tudjuk, miről álmodnak gyermekeink? Vajon jól tesszük, ha rájuk erőszakoljuk saját elképzelésünket a jóról? Jó volna komolyan venni, amit Ferenec Szilvia (Somorja) is mond: "Értékesebb dolgok is vannak mint a szép autó és ház". S hogy "ne feledjük a hitet, s többet törődjünk a lelkűnkkel, hogy megtalálhassuk a szeretetet és megértést" (Litresits Diana, Somorja).

Jó volna odafigyelni gyermekeink álmaira. Ha már saját ifjúkori álmainkat felnőttként elfelejtettük.

AICH PÉTER