A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-05 / 10. szám
K özvetlenül a Latorca és az Ondava összefolyása mellett, ami lényegében ma már a Bodrog folyó születésének helye, szép, kerek, cipó alakú hegy magasodik ki a környező síkságból. Déli oldalán messziről is jól kivehető egy hatalmas, kocka alakú, négyszintes épület. Ez az egykori minorita (ferences) rendház. ma egyházi szeretetotthon. Az imregi Nagy-hegy (mert erről van szó) lejtőin az ember már régen megtelepedett. Nem messze a kolostortól, a sűrű bozótban még fellelhetők a koraközépkori eredetű "Bodóvár* sáncai, amely már a huszita portyák idején — a XV. század első felében elpusztult. A kolostor részét képező templom eredetileg románkori építmény, ősi jellegét a újkori átépítés nem őnzte meg — az mterieur inkább barokkos. A rendház 1767-től működik Imregen, a helyi birtokos. Barkóczi Imre jóvoltából, kinek családtagjai a templom kriptájában nyugszanak. Eredetileg a Latorca bodrogközi partján, Rád községben volt a minoriták kolostora, ott, ahol a mai parókia áll. De a szüntelen zaklatások, áradások és nem utolsósorban a reformáció terjedése következtében kérdésessé vált léte, ezért volt szükséges az átköltözés. A kolostor udvarába meredek kaptató vezet és szabadon látogatható — hisz a templom egyúttal a falu híveit is szolgálja. Az udvar hátsó részében, központi helyen áll egy sir. Fényes új tábláján latin felirat, hogy ‘Itt nyugszik páter Sujánszky Eusztachus, született 1811-ben, egyike az aradi vértanúk gyóntatóinak, amiért az itteni kolostorban fogságba volt tartva 15 évig és meghalt 1875-ben." Uj dísze a síremléknek Ferenc György a fafaragó-művész kopjafája Ki is volt az itt eltemetett páter? Saját Írásmódja szerint "Sujánszky György Euszták’ (az utóbbi a szerzetesi név), aki az aradi megtorlás idején a helybeli minorita rendház tagja volt. Az osztrák hatóság parancsára, ahogy visszaemlékezésében leírja, három társával vett részt a halálraítélt tábornokok gyóntatásában, felkészítésében az utolsó útra. Személy szerint Sulyánszky páter Poeltenberg Ernő és Aulich Lajos cellájában nyújtott lelki vigaszt a két hős katonának, de elfogadta a szerb származású, görögkeleti vailású Damjanich János gyónását is, annak kifejezett kívánságára. Szemtanút rejt tehát az imregi kolostor udvaréin a sírhalom. Olyan esemény részesét, amely az eredeti szándékkal ellentétben mélyen beivódott a köztudatban mint a hősi helytállás és az igaz ügyért vállalt vértanúság fényes példaképe A hagyomány tovább él, népi legenda kerekedett köré Ezért fogadjuk tisztelettel, ha a helybéliek meggyőződéssel mutogatják azt a pincét, ahol a legenda szennt évekig volt befalazva a szerzetes, aki papi hivatásának teljesítése közben, akaratlanul is a nemzeti történelmünk halhatatlan alakjává vált. BOGOLY JÁNOS — • . ) SOROZATUNK AZ TAMOGATASAVAL KÉSZÜL
