A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
VENDÉGSÉGBEN KEMENCEI TALÁLKOZÁSOK Az Ipolyvölgyi Népfőiskola hallgatója voltam Nem ez volt az első magyarországi népfőiskola, amelyen részt vettem, hiszen éppen azzal a céllal érkeztem Magyarországra, hogy minél teljesebben megismerjem az itt működő népfőiskolákat. Tálán akadtak anyagi és technikai eszközökkel jobban ellátott népfőiskolái tanfolyamok, ahol megfordultam, mégis úgy érzem: Kemencén, a világnak és Magyarországnak eme eldugott kis sarkában igazi közösségre találtam, s velem együtt az a húsz népfőiskoiás, akik eljöttek, és részesei voltak ennek a négyszer három napnak... Valami pluszt, testet-lelket melengető érzést jelentenek nekem ezek a kemencei találkozások. Nem csak azért, mert igaz, őszinte embereket ismerhettem meg, és mert az előadások által szellemiekben is gazdagodtam; ezek a hétvégék annyira családias hangulatúak voltak, hogy mindannyian vártuk: mikor kerül már sor a következőre, s hiányérzetünk volt, ha valaki nem tudott eljönni... Kétségtelen, hogy ennek a kemencei melegségnek a biztosításában nem kis része volt Gyórffy Saroltának, a mi Sadnknak és Kemény Bertalannak, Bercinek, akik az Ipolyvölgyi Népfőiskolát a múlt év tavaszán megálmodták, és szívvel-lélekkel végigcsinálták. A népfőiskola megindításával kettős célt szerettek volna szolgálni. A határmenti falvak közötti kapcsolatok erősítését kívánták elősegíteni az Ipoly mindkét oldalán, és a népfőiskolái gondolat átadásán, terjesztésén túl olyan tevékeny, a falu felvállalni akaró helyi emberek képzését tartották szem előtt, akik készek az együttgondolkodásra, együttműködésre a jövőt illetően is. Azt gondolom, hogy az Ipolyvölgyi Népfőiskola maradéktalanul eleget tett ezeknek az elképzeléseknek. Már az első háromnapos találkozó alkalmával kiderült: nemcsak barátok, hanem kollégák, partnerek találtak itt egymásra határon innen és túl: pedagógusok, polgármesterek, vállalkozók, akik hasonló gondokkal küszködnek, de képesek azokat közösen megoldani. A népfőiskola tematikáját is együtt állítottuk össze, méghozzá olyan formában, hogy mindenki elmondta: mi az, ami érdekelné, s szeretne róla többet megtudni, esetleg a gyakorlati tapasztalatokról akar hallani. Azt hiszem, mondani sem kell, hogy a húsz résztvevő, akiknek zöme Szlovákiából, kisebb része Magyarország északnyugati részéről érkezett — ugyancsak változatos elképzelésről tett tanúbizonyságot. A legtöbben a társadalmi egyesülésekről, faluközösségekről, környezetvédelemről, az oktatásügy mai helyzetéről, a vállalkozás feltételeiről, az önkormányzati hivatalok működéséről szerettek volna többet megtudni. Egy-egy nagyobb témakörnek három napot szenteltünk, s az előadásokat mindig nagy beszélgetések, viták követték. Az első találkozó alkalmával tehát a népfőiskolák történetéről, illetve "Kötődések" címmel az ember közösségbe, társadalomba való beilleszkedésről hallhattunk Kemény Bertalan, a Falufejlesztési Társaság elnöke jóvoltából. Mándl Gyula és Csáky Károly helytörténészek az Ipoly mente történelmi múltjáról, értékes műemlékeiről, szociális-jóléti intézményeiről nyújtottak rövid áttekintést, csodálatos diákkal illusztrálva előadásukat. Vendégeink: dr. Inczédy János, Pest Megye Közgyűlésének elnöke és Takács Gábor, a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ igazgatója, s mint népfőiskolánk támogatói készségesen válaszoltak kérdéseinkre. Körünkben üdvözölhettük Zsolnai Ernőt, az Ipolysági Önkormányzati Hivatal és Pongrácz Jánost, Kemence község polgármesterét, akik végig figyelemmel kísérték munkánkat. Értékes beszámolóik, gyakorlati tanácsaik mindannyiunk számára hasznos tudnivalót jelentenek. "A falu jövője — a jövő faluja" címmel tartott előadást Elek Sándor szociológus, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, aki a falvak többfunkciójú fejlesztéséről, a tájkörzetek kialakításáról, a szakszövetkezetek létrehozásáról, az integrált falufejlesztésről is szólt. Mintegy ennek a témának a folytatása volt a tavaly november 6—7—8-án szervezett találkozó két nyitó előadása. Dr. Szabó László muzeológus a faluszervezetekről, faluközösségekről beszélt, felelevenítve azokat a hagyományokat, szokásokat, konvenciókat, melyek szigorú rendszere meghatározó a falu életében. Köles Sándor szociológusnak, a Falufejlesztési Társaság titkárának "Faluesélyek ma" című előadása vitaindítónak is mondható. Éppen azért, mert népfőiskolás hallgatóink szinte kivétel nélkül vidéken, falvakban élnek az Ipoly mentén — mind Szlovákiában (Ipolynyéken, Ipolyszakálloson, Ipolyszalkán, Ipolyfödémesen, Ipolybalogon, Ipolybélen), mind Magyarországon (Kemencén, Vámosmikolán, Bernecebarátiban). Egyikük számára sem közömbös tehát, hogy milyen esélyeket vehetünk számba szűkebb szülőhelyünk, falvaink, községeink esetében ma, a XX. század végén, amikor az urbanizáció, a falvak hátrányos helyzetéből adódó elnéptelenedés veszélye mellett sok más romboló körülmény is fenyegeti gazdag múltú falusi közösségeink fennmaradását. Napjaink egy más jellegű, de nem kevésbé súlyos problémájáról, a környezetszennyezésről, a természetrombolásról esett szó Kelemen Zoltán és Kiszel Vilmos környezetvédők előadásában. Többek között hallhattunk itt a Duna— Ipoly Természeti Örökségparkról, és azokról a körülményekről, melyek elősegítik, illetve hátráltatják a létesítését. Az egyik legrendhagyóbb, és talán a legtöbb vitát kiváltó előadást "Örökségünk a népművészet" címmel Kocsi Márta _ néprajzkutató tartotta. Megtudtuk például, 8 hogy csodálatos kerámiáin, festett búto§ rain a népművészeti motívumok egy része o Székelyföldről származik, hiszen 1973- 0 ban a frissen diplomázott iparművész e fazekasinasnak szegődött Korondra Pál Íl Antal fazekasmesterhez, aki nemcsak 6 A HÉT