A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-12 / 11. szám

országos közgyűlésén jutottak eszembe, amikor dr. Popély Gyula, a párt elnöke hangsúlyozta a "magyar szövetség", a pártok összefogásának fontosságát. Popély Gyula elmondot­ta, hogy a választások után némi tüske maradt benne, hiszen a koalíció útján sem jutottak mandátumhoz a parlamentben. De a magyar érdekek jelenleg azt követelik, hogy a pártbeli sértődöttség fölé helyezzük magun­kat. Az elmúlt egy év tanulsága az (a Magyar Néppárt 1992. január 18-án alakult Komáromban), hogy voltak előre nem várt, de előre kiszámítható feladatok is. "Vala­mennyien tanúi, sőt, részesei va­gyunk egy nagy közép- és kelet-eu­rópai, részben ázsiai átrendeződés­nek, amelynek végét, eredményét nem látjuk, nem is láthatjuk. Egyben azonban bizonyosak lehetünk: az erőszakon, a hazugságon és csalá­son alapuló társadalmi formációk, államalakulatok és előítéletek össze­omlóban, ledűlőben vannak" — mondta Popély Gyula. A továbbiak­ban szólt szerepünkről az újonnan alakult Szlovák Köztársaságban, de hangsúlyozta, hogy a nemzetiségeket továbbra is másodrendű polgárokként kezelik. A parlamenti képviseletről elmondta, hogy "képviselők nélkül még kiszolgáltatottabbak lennénk, a hatalmi önkény még keményebben tiporhatna rajtunk, és mi szerencsét­len, kiszolgáltatott magyarok csak egymást marcangolnánk keserű dü­hünkben". Még egy idézet az elnök szavaiból: "Mi kezdettől fogva vallottuk, hogy szorgalmazói vagyunk az egész fel­vidéki magyarság erőegyesítésének! Ezen elv szellemében jártunk el a koalíciós szerződés megkötésekor, ehhez az elvhez igazodunk most is, és a jövőben is ez lesz a vezéresz­­ménk. A múltban elkövetett ballépé­sekből vonjuk le a tanulságot, de ne a harag és a keserűség töltse be a szíveinket, mert az semmi jóra nem vezet." Befejezésül a Magyar Néppárt II. Közgyűlésének krónikájához tartozik, hogy a küldöttek egyhangúlag meg­erősítették dr. Popély Gyulát az elnöki tisztségben, az alelnök dr. Szócs Ferenc lett. Jóváhagyták a módosított alapszabályzatot és gazdasági tervet, valamint megválasztották az orszá­gos választmánytól külön, önállóan működő számvevő (ellenőrző) bizott­ságot, amelynek élére dr. Polák Lajos került. A február derekán tartott közgyűlés mindvégig abban a szellemben zaj­lott, hogy a Magyar Néppárt támo­gatja és vezetői csatlakozzanak a felvidéki magyarság koordinációs ta­nácsának munkájához, mivel céljaink közösek és csak egybehangolt, egy­séges munkával érhetünk el eredmé­nyeket. Az egységes politikai erőfe­szítések természetesen nem sértik pártjaink és politikai mozgalmaink érdekeit. MOTE SÍK Y ÁRPÁD A föld — Az 1927-es választásokon Milan Hodža földműve­lésügyi miniszter agrárpártja győzedelmeskedett, és földosztást Ígért a földnélkülieknek. A falvak szegénysorsú lakói zömmel ezt a pártot támogatták. A párt programja megvalósult. Eredményeként az uradalmakat megfosztották 500 holdon felüli birto­kaiktól, a földet az állam megvásárolta, majd 25 éves megváltásos törlesztésre kisparcelIákban a földnélkülieknek adta. Megsegítésükre létesült a Földművesszövetkezeti Takarékpénztár, az úgynevezett ROĽNÍCKA, mely a tagoknak hosszú lejáratú kölcsönt juttatott a föld ára és kamatai fizetésének elősegítésére. Mindkettőt évente két ízben kellett fizetni. Ilyen előzmények után Keszölcés község szegényei is az 1931-ben megígért, 1932-ben kiosztott és 1937-ben véglegesített földek tulajdonosai lettek. A földet kapott egyének a következők voltak: 1. Borbély István 45 á 36 m2 716/9 parcella 2. Borbély József 45 " 60 ' 716/8 " 3. Borbély Júlia 47 " 48 ' 611/14 " 4. Borbély János 90 " 64 " 716/15 " 5. Borbély László 48*' 35 " 716/16 " 6. Bors Károly 45 " 40 " 600/1 " 63 " 80 ' 601/12 " 7. Csiba István 44 " 82 ' 716/7 " 47 " 91 " 611/13 " 8. Csóka Péter 23 " 85 ' 610/10 " 45 " 67 " 611/9 " 9. Cfcóka István 1 ha 54 " 54 " 716/6 " 63 " 48 ' 612/1 " 91 " 11 " 601/13 " 10. Horváth János 45 " 85 ' 716/14 " 11. Horváth Lajos 20 " 61 ' 610/12 " 29 " 67 " 611/11 " 12. Koleszár Lajos 45 " 10 " 716/10 " 13. Nagy Lusztig Károly 90 " 32 " 716/15 " 14. Mészáros István 44 " 74 " 716/3 " 19 " 10 " 610/13 " 30 " 39 " 611/12 " 15. Nagy Mihály 89 " 27 " 611/17 " 88 ” 74 " 716/11 " 16. Nagy Viktor 88 " 95 " 611/16 " 45 " 43 ' 716/2 " 17. Széllé Gyula 1 ha 34 " 59 " 612/16 " 1 ha 36 " 41 " 716/12 " 18. Szerencsés László 45 " 3 " 716/5 " 19. Ifj. Szerencsés Vendel 42 " 12 " 612/9 " 20. Id. Szerencsés Vendel 41 " 11 " 612/10 " megélhetés 21. Szitás József 22 á 11 m2 610/11 parcella 31 ' 51 ' 611/10 44 ' 67 ' 716/1 22. Varga János 47 ' 1 ' 612/2 Összesen: 23 ha 40 á 74 m2. S-UJ O in M 1 š * ■Ö I-o Keszölcésen az agrárpárt tagja volt Széllé Gyula — járási képviselő, Csóka István — helyi képviselő, Borbély László, Varga János, Nagy Lusztig Károly, Horváth János és Nagy Viktor. A földosztás azonban a nem párttag nincsteleneket is érintette. A párt tagjainak többségét a nagyszarvai gróf uradalmából elbocsátották. Az 1927 es választásoknál várható volt, hogy a lakosság támogatásával az agrárpárt győz, és ez a párt jelöli a községi bírót is. Koleszár Lajos, a párt tagja, Bittó Dénes vadőre volt. Bittó Dénes cselhez folyamodott, és vadőrét a községtől 10 km-re lévő "hajós" erdőrészbe küldte szolgálatba, így a párt ez által kisebbségbe került. A bírót Bors János személyében a keresztény szocialista párt jelölte. Az agrárpárt jelöltje — Csóka István — bíróhelyettes lett. Akik a földreform után is hűek maradtak a grófhoz, azok használatra hűségföldet kaptak. így Koleszár Lajos — az említett vadőr, Kovács István, Kovács János, Borbély József, Borbély László, Katona Vince, és Szánó Fülöp. Az 1938-as visszacsatolás után a földhöz jutottak foggal-körömmel tiltakoztak a föld visszavétele ellen. Végre az agrárpárt által juttatott földeket telekkönyvezték, így az egyének tulajdonában ma­radtak, a gróf által juttatott hűségföldek viszont nem. A földosztás miatt a faluban a lakosság között nagy ellentétek alakultak ki. Emiatt a magyar csapatok bevonulásakor elmaradt a községben a diadalkapu felállítása. Az agrárpártiakat félreállítot­ták, megszégyenítették, házaikról letépték a magyar zászlót. Később azután mindenki belátta, hogy a vissza­csatolás nem oldott meg semmit az itteni lakosság gondjaiból. A közeli piac — Pozsony — elszakadt, a terményért, az állatért a paraszt nem kapta meg azt, amit megérdemelt volna. Nem volt munkalehetőség sem A munkanélküli­ség enyhítésére kérte Somorja és környéke lakossága a doborgazi Dunahidat, hogy a dunántúli városok, Mosonmagyaróvár és Sopron közelebb legyenek. Ezt a tervet azonban a háborús készülődés meghi­úsította. A túlzott adóztatás, a beszolgáltatási kötelezett­ségek és a szaporodó bevonulások nehezítették a környék lakosságának életét. CSÓKA EDE A HÉT 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom