A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám
ELŐ MÚLT A Kossuth-bankó Magyarország első önálló papírpénze az 1848-as szabadságharc alatt került kibocsátásra. A pénzeket Kossuth Lajos, az akkori kormány pénzügyminisztere írta alá, s ezért nevezték később Kossuth-bankóknak. Kossuth legfontosabb feladatának a pénz stabilizálását tekintette, hogy azután "földművelésünk, műiparunk, kereskedésünk felvirágoztatására sikeres lépések tétessenek". Fedezetnek visszatartotta a Bécsbe induló szekereket, amelyek a bányák nemesfém termését vitték volna a császári kincstárba. Ezenkívül a kormány felhívására nagyszabású gyűjtési akciót szerveztek: "elfogadtatik készpénz, drága érc, gabonanemű, posztó, vászon... újra tegyük le alapját a magyar hazának." A kellő fedezet összegyűlt és a Magyar Kereskedelmi Bank először a kétforintosokat, majd az egyforintosokat bocsátotta ki. Mind a kettő dátum nélkül, de a források szerint augusztus első hetében jelent meg. Az 5, 10 és 100 forintos címletek pedig — amint már a pénzen is olvasható — 1848. szeptember elsején kerültek forgalomba. Jó, - vízjeles papíron, szépen illusztrálva, a nép körében kedveitekké váltak. A leggyakrabban az 5 forintos kerül elő. Az előlapjára piros, illetve csokoládóbarna színnel nyomtatták a szöveget. A sorszámot fekete tintával mindegyikre kézzel írták rá, és a magyaron kívül négy nyelven (németül, csehül illetve szlovákul, horvátul, szerbül) az órtókjelzést. A hátlapján szintén ezeken a nyelveken a hamisítás elleni szigorú figyelmeztetés olvasható: "Ezen jegyek hamisítói és utánzói tizenöt évre terjedhető börtönbüntetéssel büntethetnek." (A 15 krajcárosok hátlapján "csupán" nyolc óv volt a felső határ.) A tizenöt és a harminc pengő krajcárt az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeletéből az érc aprópénz hiányának pótlására 1849. január fczcn jegyek’ hamuitól ’s utánzói nyolez évre ter- g jcilhcto hórtünoztctásscl bűntetteinek. $ Tie Terfalňfccr unt iJiadufemfr tiefer fHoteit weTten mit 13 Š tterfer.bis ju adjt 3a$ren tejlraft. Š ff Tíebto znakov zfalesovűíci a následníci na osem U $ rokov rozdlžit mohýcim žalárstvom sa trescú. 1í (f Ovih cčduljah izkrivitelji i spotvoritelji kázne se f! tt utamničenjcm, produzivim na osam godinah. — S 13 ", 'Paa-IijuKAr c autcropa kS’ aptcT f\l j j íj out ani ci ra niAtnti. 13 • A 15 pengő krajcáros kincstári utalvány hátlapja 1 -jón hozták forgalomba. Ezeken Völgyi Ferenc kincstári főpénztárnok neve található. A forradalom közvetlen bukása előtt 1849. július 1-jén még megjelent-a két és a tíz pengő forintos kincstári utalvány, melyet Kossuth Lajos, mint az ország kormányzója és Duschek Ferenc pénzügyminiszter írt alá, de létezik Kossuth és Szemere Bertalan miniszterelnök kézjegyével is. Ezek a legritkábbak. A Kossuth-bankók az utolsó napig jól töltötték be gazdasági szerepüket, sőt, még az osztrák hadsereg is felhasználta a vásárlásaihoz. A szabadságharc bukása után a bankókat minden ellenszolgáltatás nélkül le kellett adni az osztrák hivataloknak, hogy aztán az elrettentés példájaként nyilvánosan elégessék. De azért a súlyos figyelmeztetés, a börtönbüntetés kiszabása ellenére is sokan elrejtettek belőlük a Bach-korszak alatt, és később kegyelettel emlékeztek a megsárgult, kissé tépett Kossuth-bankókra. A szabadságharc ereklyéi, egy dicső kor hírmondói e papírszeletkók. (ozsvald) • Az első önálló magyar papírpénz Derűs percek Jókai Mór gyerekkorától fogva jó barátságban volt a révkomáromi születésű íróval és ügyvéddel, a Jelenkor szerkesztőjével, Tóth Lőrinccel. Jókai egyszer levelet kapott barátjától, amelyben a levélíró így szólította meg a mesemondót: "Kedves jó barátom, Mór!" Jókai, aki a Mór nevet csak az irodalomban használta, máskülönben Móricnak tiszteltette magát, s leveleit is így írta alá, fölöttébb bosszankodott a megszólításon. "Ha te, kedves komám, azt írtad, hogy Mór, akkor én a válaszban majd így szólítalak, hogy Lőr." így is tett. Igaz volt-e a történet vagy sem, ma már senki sem tudja, az anekdota azonban ma is él. O O O Gyulai Pálnak mérges kritikái miatt nagyon sok baja támadt az írókkal. Párbajra is sor került, mégpedig Tóth Kálmánnal, az érzékeny lelkű költővel, aki pisztolyával lábon lőtte Gyulait. A kritikus később így mesélte el a párbaj lefolyását: — Amikor beletrafált a lábamba, fájdalmam ellenére rögtön kijelentettem: — Látom, jól lősz, Kálmus, ennek ellenére csapnivaló verseket írsz. Majd hozzátette: — Nem is az bosszantott igazában, hogy eltalálta a lábamat. Hanem inkább az, hogy átlyukasztotta egyetlen használható nadrágomat. o o o Dukai Takách Juditnak, a reformkor neves költőasszonyának egy derék földbirtokos volt a férje. Felesége révén sokat hallott az irodalomról, a hozzájuk betévedt írókkal is barátságot kötött, különben nem érdekelte az irodalom, nem is értett hozzá, és haszontalan időtöltésnek tartotta. Felesége kissé neheztelt érte, szerette volna, ha férjura többet törődik szellemének, műveltségének csiszolásával, mint birtokával, lovaival. Igyekezett is hatni rá, és biztatta, olvasson többet. A férj azonban csak nevetett az asszony igyekezetén, s azzal érvelt, járt ő iskolába, van neki éppen elég esze. 12 A HÉT A házaspárnál gyakran megfordult a közelben élő hírneves költő, Kisfaludy Sándor, aki szintén arra biztatta a férjet, olvasson többet, művelődjön. A ház ura hallgatott is rá, és elolvasott két-három könyvet. Ezen fölbuzdulva, összekörmölt egy verset, amivel el is dicsekedett Kisfaludynak: — Hát, édes barátom, kiötlöttem ám én is egy versezetet. Mondhatom, nem is olyan nehéz. — Látta már a kedves feleséged? — kérdezte a költő. — Nem, nem. Eszem ágában sincs neki- megmutatni. Az én versem felett ne ítélkezzen egy fehérszemély. Ám elhoztam neked, ítélkezz te felette, aztán írd meg véleményedet munkámról. Kisfaludy zsebretette a verset, és elköszönt. A férj pedig napról napra várta a levelet, amely a bírálatot tartalmazza majd. Két hét múlva meg is jött a levél a férj versével és a kritikával együtt, amelyet ugyancsak versben írt meg Kisfaludy. A levelet azonban Juditnak címezte. A kritikát tartalmazó vers így kezdődött: "Ne ülj pegazusra, kedves jó barátom, Ezt a mesterséget nem érted, azt látom..." A költőasszony jót kacagott a versen, férje meg savanyú képet vágott. Többé azonban nem hangoztatta, hogy ő is van olyan művelt, mint a felesége. O O O Egy ízben Petőfi barátaival sétált a pesti dunaparton. Váratlanul hatalmas zaj támadt, s ők gyorsan szétugrottak, mert négylovas fogat száguldott el mellettük. A bakon egy vidéki nemes úrfi állt tollas kalapban, buggyos ingben, fehér kesztyűben, s úgy hajtotta a lovakat, mint az őrült. Petőfiék fejcsóválva, ugyanakkor irigykedve bámultak a hintó után. Egyikük fel is sóhajtott: — Mondsza csak, Sándor barátom, mikor lesz neked ilyen gyönyörű kocsid? — Hogy mikor? — kérdezte vissza Petőfi. — Majd, ha fölcsapok kocsisnak. D.GY.
