A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
ÉVFORDULÓ Jaroslava Pašiaková JAN AMOS KOMENSKÝ TISZTELETÉRE----------.................... Immár négyszáz esztendő telt el annak a tudósnak a születése óta, akit a müveit világ a "népek tanítójaként" tisztel. S számos gondolata, nézete mindmáig élő, sőt, éppen napjainkban válik szinte hihetetlenül időszerűvé. Komenský — Comenius — a reformációs humanista mintaképe. S ha ezt mondjuk, hangsúlyoznunk kell, hogy a reformáció — lényeges tendenciáiban — demokratikusabb, mint a reneszánsz. Kifejezetten népi mozgalom volt, amit az "erős egyéniségeket" dicsőítő reneszánszról ugye aligha lehet elmondani. Igaz, Komenský is az erős, a korabeli tudományt — főleg a pedagogikát, de a nyelvészetet is — befolyásoló személyiségek közé tartozott... De nézzük meg először is, milyen korban élt és alkotott! Úgy tűnik, a történelem valóban kérlelhetetlenül ismétlődik: a 400 év előtti Európa egyes jelenségei olykor nagyon is hasonlítanak az atomkor jelenségeire. A legszembetűnőbb hasonlóság az a tény, hogy mi is egy nagy társadalmi átalakulás időszakát éljük. S ez sokak számára ma is a remények kora, amikor ismét végétért egy fizikai erőszakkal, háborúkkal, totalitarizmusokkal terhelt terméketlen időszak, s újra tér nyílik az emberiség erkölcsi, érzelmi, s mindenekelőtt értelmi és értelmes fejlődése előtt. A "harmincéves háború" ideje — s ez csak látszólagos paradoxon — ugyancsak a reménykedés időszaka volt Európa számára. Akárcsak akkor, ma is két társadalmi elv párharcáról van szó. Európa nyugati és északi részén — Angliában, a Németalföldön, Svédországban — akkor egy új társadalmi réteg, a polgárság jutott vezető szerephez. Az "ellenzéki türelmetlenség" szélsőségétől, a kálvini mozgalomtól eltekintve, a protestantizmus gazdasági és politikai fellendülést eredményezett, felébresztette az emberekben az általános és integrált műveltség s az idegen országok és nyelvek megismerése utáni vágyat. A világok és nézetek ütközetét Komenský nem kívülállóként szemlélte. A nivnicei születésű morva száműzött előbb Lengyelországba, majd a forradalmi Angliába (1641 — 1642) utazott, innen pedig a kor leghaladóbb szellemű országába, a Németalföldre (Hollandia), ahol egy másik nagy száműzöttel, a filozófus Descartes-tal találkozott. Sárospatakra — ahol 1650-től 1654-ig működött, s olyan müveket alkotott, mint pl. az Orbis Sensualium Pictus — a Rákóczi-család, elsősorban is Lórántffy Zsuzsanna meghívására ment. Az Orbis Pictus egyébként — a helyi nyomda tökéletlen felszereltsége miatt — nem Sárospatakon, hanem Nürnbergben jelent meg először, 1658- ban. Ez latin—német kiadás, volt. Az első latin—német—magyar kiadás ugyancsak Nürnbergben, 1669-ben látott nyomdafestéket. Az 1798-as pozsonyi kiadás már négy — latin, német, magyar és szláv — nyelvű volt. Négyévi sárospataki munka, erőfeszítés és csalódás után — tudniillik nem sikerült szövetséget teremtenie az erdélyi fejedelemség és Svédország között — magyarországi tapasztalatait A nemzet boldogsága (Gentis felidtas) című művében foglalta össze, amelyet Rákóczi Györgynek ajánlott. Óva JĹxArmf : M. S* j í7 tflmir* h A HÉT 11
