A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
Célunk az érdekvédelem — A legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakot hogyan értékeli Pukkai László? — Az SZMPSZ kétségtelenül fel tud mutatni szakmai és oktatáspolitikai eredményeket. Különösen ez utóbbiakat érzem nagyon fontosnak, hiszen mind a Pedagógusszövetséget, mind a nemzetiségi oktatásügyet rendszeresen támadták, igyekeztek bennünket háttérbe szorítani. Mi azonban nem hagytuk magunkat, ezért is kénytelen számolni velünk az oktatásügyi tárca. Az a véleményünk, hogy a minisztériumban létre kell hozni egy nemzetiségi főosztályt, amely a nemzetiségi oktatásügy kérdéseivel foglalkozna. — Tudomásom szerint több elképzelés is létezik ebben az ügyben, de ez idáig egyikről sem hoztak nyilvánosságra semmit. — Három javaslat fekszik a miniszter asztalán. Az elsőt az FMK (ma MPP), a másodikat az SZMPSZ dolgozta ki, a harmadik Pišút miniszter kezdeményezésére készült, ezt a 22. főosztály vezetője, FIigei úr dolgozta ki. A három tervezet közül sajnos csak a miénket ismerem, a másik kettőt nem juttatták el hozzánk. A miniszter véleménye szerint nem sok eltérés van köztük. A mi javaslatunknak az a lényege, hogy a nemzetiségi főosztály autonómiát — kevésbé irritáló kifejezéssel szólva: önállóságot — biztosítson számunkra. Ez magyarul azt jelenti, hogy mi magunk dönthessünk az ügyeinkben, szakmai és gazdasági kérdésekben egyaránt. Szeretnénk ezt a nemzetiségi főosztályt még a választásokig tető alá hozni, mert aztán ki tudja, hogyan alakulnak a dolgok... — Az iskolák élén lezajlott őrségváltás alaposan megbolygatta a kedélyeket, számos helyen nem úszták meg konfliktusok és viszálykodás nélkül. Te hogyan értékeled ezt a helyzetet? — Annak idején az Új Szóban egy cikkemben kifejtettem az SZMPSZ véleményét az igazgatóválasztásokról. Azokat az igazgatókat, akik megőrizték emberi és szakmai tisztességüket, nem tört meg a gerincük, nem szükséges minden áron leváltani. Számunkra a szakma szeretete és a szakmai tudás a fontos, meg az, hogy az illető értsen a vezetéshez. Ez a herce-hurca az igazgatók körül visszavetette az egész oktatásügyet, de különösen a nemzetiségi oktatásügyre volt negatív hatással. — Néhány más probléma is nehezítette a nemzetiségi oktatásügy kibontakozását. Itt vannak például a közös Igazgatású iskolák... — Ez valóban fájó pont. Kováč exminiszter tiltó rendelete a mai napig érvényben van, talán ezzel magyarázható, hogy eddig csupán két iskolát sikerült különválasztanunk. A királyhelmeci gimnázium esete jól szemlélteti, milyen feszültsége-BESZÉLGETÉS PUKKAI LÁSZLÓVAL, AZ SZMPSZ ELNÖKÉVEL Van valami jelképes is abban, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége március 28-án, Jan Amos Komenský születésének 400. évfordulóján tartja (Szőlőskén) II. országos közgyűlését. Ráadásul a szövetségi kormány 1992-t "A nevelés és az oktatás évé"-nek nyilvánította, így többszörösen is időszerű, hogy áttekintsük a csehszlovákiai magyar oktatásügy helyzetét. Kérdéseimre Pukkai László, az SZMPSZ elnöke válaszolt. két idézhet elő a felülről elrendelt önkényes döntés. — Ez persze nagyon szomorú, de tudomásul kell venni. Mi a helyzet a kisiskolák újraindítása terén? — Az elmúlt időszakban 23 kisiskola kezdte meg a működését, 3 kisiskola pedig átalakult teljes szervezettségűvé, tehát nyolc, illetve kilenc évfolyamossá. — Milyen problémákkal kell megbirkózniuk ezeknek az újra indult iskoláknak? — Többnyire nem helyhiányról van szó, mert az egykori iskolaépületek még megvannak, csak pillanatnyilag más a rendeltetésük. De az iskola megszüntetésekor vagy körzetesítésekor a szemléltetőeszközöket, a könyveket elvitték, most ezeket kell pótolni. Komoly segítség számunkra, hogy Magyarországról nagy mennyiségű szemléltetőeszközt, könyvet kaptunk, és ezeket folyamatosan eljuttathatjuk a kisiskolákba. A helyi önkormányzatok a lehetőségekhez mérten segítenek. Felújítják a régi épületeket, több helyen bevezették a központi fűtést is. Ha az eredetileg javasolt oktatási törvényből nem hagyták volna ki a 3. fejezetet, amelynek az értelmében az iskola a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozott volna, akkor most sokkal előbbre tarthatnánk, még a közös igazgatású iskolák szétválasztásában is. Egyébként szeptembertől további 8—10 kisiskola beindítása várható. — A legsúlyosabb gond a pedagógushiány. Becslések szerint már ma is több száz pedagógus hiányzik, ez a szám az ezredfordulóra elérheti az 1200 főt. Tovább nehezül a helyzetet, hogy bizonyos szakokon még az átlagosnál is nagyobb a hiány, gondolok itt például a nyelvtanárokra. Mennyire sikerült feltérképeznetek a valós helyzetet? — Sajnos a minisztériumból nem sikerült használható adatokhoz jutnunk, ezért magunk vágtunk bele az adatgyűjtésbe. A Nyitrán oktató magyar pedagógusok egy csoportja elkészített egy kérdőívet, amelyet több mint 4500 példányban kiküldtünk az iskolákba. Eddig sajnos csupán 1800 lapot küldtek vissza, de bízunk benne, hogy a többi is időben megérkezik. Az SZMPSZ is dolgozik egy adatbank létrehozásán. — Melyek az SZMPSZ legfontosabb tervei? — Szeretnénk, ha a magyar pedagógustársadalom bizalma megerősödne irányunkban. Az érdekvédelem a célunk, elképzelhetőnek tartjuk, hogy rövid időn belül akár szakszervezetté is átalakuljunk. Ami a konkrét terveket illeti. Az ősztől szeretnénk beindítani Kassán, illetve Komáromban 1—4. éves szakon a levelezői képzést elsősorban azon óvónők és napközis pedagógusok számára, akik helyhiány miatt egyébként munka nélkül maradnának. Áz idén nyáron először szervezzük meg Deákiban a csehszlovákiai magyar pedagógusok nyári egyetemét az 1—4. évfolyamban tanító pedagógusok, továbbá a matematika-, a fizika-, a kémia- és a történelemszakosok számára. Nagyon megörültünk annak, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság tagjai ingyen vállaltak előadásokat ezen a nyári egyetemen. Terveink között szerepel továbbá, hogy beindítsuk a mezőgazdasági szakemberek továbbképzését, amelyben magyarországi szakemberek is közreműködnének. — Végezetül egy sokakat érdeklő kérdés: Van-e már áttekintésetek arról, mennyivel több kiselsöst írattak be az idén a magyar iskolákba ? — Biztató adatokat hallhattunk a járási konferenciáinkon, de konkrét számadatokat még nem tudok mondani. Tény viszont, hogy Galántán, Vágsellyén, Rozsnyón, Léván, Somorján és Pozsonyban is több elsőst írattak be, mint tavaly. Remélem, hogy a falvakban is hasonlóan alakult a helyzet. LACZA TIHAMÉR
