A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
OTT JÁRTUNK Megkondult a szív ARANY HARANGJA... Ha zúgnak a harangok, régmúlt idők eseményeire, halottaira emlékezünk. A somorjai kultúrházban ez év második szombatján déli 12 órakor a jövőért, az életért kondult meg a Kis Cserkészmanó arany harangja, hogy a "Campana Aurea" nevű — a beteg gyermekek megsegítésére létrehozott — alapítvány szándéknyilatkozatát jelezze. Vajon ki is ez a csupaszív figura, aki magáénak tudhatja ezt a kezdeményezést? A Kis Cserkészmanó a hazai magyar cserkészek képzeletbeli, ám minden segítőkész ember szívében lakozó jótevője. Mivel "a cserkész ahol tud, ott segít", ezért a kismanó is a gyerekekkel — a Cserkész havilap hasábjain — történő levelezgetései után egy fajsúlyosabb cselekedetre szánta el magát: segítő kezet próbál nyújtani azoknak a gyerekeknek, akik külföldi kezelésre, nehezen beszerezhető gyógyszerekre, rehabilitációs segédeszközökre szorulnak — mindezt az általa, illetve az SZMCSSZ által 1991. december 3-án, a Dunaszerdahelyi Körzeti Hivatalban bejegyzett alapítvány formájában. Visszatérve január 11-re: több száz cserkész, szülő és érdeklődő adott egymásnak randevút a Kis Cserkészmanó említett buliján, amelynek sikeréért — időt és anyagiakat nem sajnálva — fogtak össze különféle intézmények, magánvállalkozók és művészek. így például a Somorjai VMK a helyet biztosította, a Somorjai Művészeti Iskola és a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diáksága a kultúrház díszítését, a Dunaszerdahelyi Regionális Kulturális Központ pedig a műsorvezetóst vállalta. Puss Kornélia és Puss Tibor kerámikus, Nemes László fafaragó művész és Boráros József harangöntő művészi munkájának köszönhetően mesés környezet fogadta a Dél-Szlovákia különböző vidékeiről érkezett vendégeket. Szinte csak egy pillantást vethettek az előcsarnokban szemet-szájat ingerlő péksütemény-, gyümölcs- és üdítőrengetegre (köszönet illeti a szponzorok népes táborát), máris közös mókára hívta őket a Kis Cserkészmanó szív-harangja. A vidám hangulatról gondoskodtak: a somorjai zeneiskola növendékei és a Csali gyermek népitánccsoport, továbbá a dunaszerdahelyi Mókázok gyermekszínjátszó-csoport, a Művészeti Iskola dzsesszbalett- és a Gorkij utcai alapiskola bábcsoportja, valamint a zselizi kisiskolások modem tánccsoportja. A kultúrműsorokat tréfás versenyekkel, játékokkal "tűzdelték meg" a szervezők. Hamarosan gazdára találtak a somoijai JUMBO játók-nagyraktár tombola-díjai is, a további értékes játékok pedig a csölösztői gyermekszanatórium birtokába kerülnek. A délután fénypontját a Campana Aurea Alapítvány szándéknyilatkozatának bejelentése képezte. Az alapítvány központja Dunaszerdahely (számlaszáma: VÚB Dunaszerdahely 0200/8332— 122); kuratóriumának elnöke dr. Balázs Ferenc (Érsekújvár), további tagjai dr. Hideghéty Éva (Somorja), dr. Bauer Ferenc (Érsekújvár), dr. Török József (Érsekújvár) és Hodossy Gyula (Dunaszerdahely), akik önkéntesen vállalták működtetését. Főként onkológiai, örökletes, idegrendszeri és mozgásszervi betegségek kezelésénél, továbbá csak külföldön elvégezhető műtétek biztosításánál próbálnak majd segítséget nyújtani a rászoruló gyermekeknek, 15 éves korig. Számítanak külföldi kollégáik tanácsadására, esetleg egyes vizsgálatok elvégzésére is. Távlati terveik között szerepel olyan táborok megszervezése, ahol a beteg gyerekek közösen, szakorvosi segítséggel tanulhatnák meg betegségük következményeinek mérsékelését. Az alapítvány vagyonát ezentúl bel- és külföldi adományokból gyarapítja, és a kuratórium szakorvosi vélemények alapján használja fel. A kuratórium munkáját egy 12-tagú gyermekorvosi csoport segíti, amely állandó kapcsolatot tart fenn a kuratórium tagjaival. Már felvették a kapcsolatot több hazai, nyugat-európai és amerikai egészségügyi intézménnyel, szervezettel, szeretetrenddel, valamint a Cserkószmozgalom Világszövetségével és az amerikai központtal működő Külföldi Magyar Cserkészszövetséggel (az utóbbi külügyi vezetője, Szemerédi Tibor személyesen vett részt a somorjai rendezvényen). Emellett bíznak a világ 260 millió cserkészének egyéni anyagi támogatásában is. Somorjára várták Olga Havlovát, a Jóakaratú Emberek Bizottságának elnökét is, aki bár vállalta az alapítvány védnökségét, de sajnos, egyéb elfoglaltságai miatt nem jelenhetett meg. Azonban kezdőtőkének elküldött egy berendezést az asztmás gyerekek számára, amely a csölösztői gyermekszanatórium tulajdonába kerül. A várva várt ünnepélyes percek után a jelenlevők nemcsak kultúrszomjukat, hanem" a kinti "terülj, terülj asztalkánknál éhségüket is enyhítették. Az ötórás gazdag program után .került sor a fogadással egybekötött sajtótájékoztatóra, ahol az SZMCSSZ vezetői és a kuratórium néhány tagja válaszolt az érdeklődők további kérdéseire. Az elmondottakból kiderült, hogy pl.: az SZMCSSZ vezetősége nem szólhat bele a kuratórium döntéshozatalaiba; a fontossági sorrend szempontjából előnybe helyezik a hozzájuk segítségért forduló egyéneket az egészségügyi intézményekkel szemben; az alapítvány vagyonából nem segélyezhetnek külföldi beteg gyermekeket; az SZMCSSZ saját rendezvényei bevételéből is szándékozik gyarapítani az alapítvány vagyonát (pl.: hazai gyermekprogramok szervezése és hazai parasztzenekar vendégszerepeltetése — honoráriumért az USA-ban stb.). Szemeródi úr pedig felajánlotta egy svájci jótékonysági szervezettel való kapcsolatfelvételt, amely a későbbiekben esetleg adományokat is eredményezhet, például rehabilitációs eszközök formájában. A szombati "manó-események" után állítható, hogy jó ügy érdekóbem kongatták az arany harangot a cserkészek. Reméljük, hogy nem dalolt hiába a szív, nem muzsikált hiába a lélek, s a kérő hang eljut az adakozókhoz. Hiszen nem tudhatjuk előre, hogy mikor szól saját gyermekeinkért is az ARANY HARANG... Miskó Ildikó Fotó: Szabó Miklós 2 A HÉT
