A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
SZABADIDŐ NANCY REAGAN (nem hivatalos) életrajza Az amerikai Simon and Schuster Kiadó hatszázezres póldányszámban jelentette meg Kitty Kelley "Nancy Reagan nem hivatalos életrajza" című bestsellerét, s ez bizony még Amerikában is magas példányszámnak számit. A könyvet egy hót alatt szótkapkodták, s azóta már a második kiadása fogy. Kelley könyve Nancyt felületes és rosszmájú személyként mutatja be, de ugyanezekkel a szavakkal lehetne jellemezni magát az "autorizálatlan életrajzot" is. A Reagan család életéből felvillantott pikáns részletek mindenesetre megértek annyit a kiadónak, hogy a könyv írójának csak előlegként 3,5 millió dollárt fizessen ki. Az olvasó többek között megtudhatja, hogy a "mama", így nevezte Reagan Nancyt, nem volt mintafeleség, sőt... Becsvágyó, kapzsi és sikerhajhászó asszony volt, aki még a saját gyermekeit is képes lett volna feláldozni céljai érdekében. első házassága Jane Wyman-nel válással végződött, s csalódását sokáig nem heverte ki; ráadásul — a környezetében élő emberek elmondása alapján — a kemény, energikus asszonyok vonzották. Meghatározó személyiség volt számára már az édesanyja is, és első felesége szintén uralkodó típusnak számított. Később, elnökként sem titkolta, mekkora csodálója Margaret Thatchernek. A rossz nyelveket idézve Kelley azt állítja, hogy Nancy az átengedett hatalom ellenére sem tudott lemondani promiszkuitásos hajlamairól, és a Fehér Házban gyakran fogadta hosszú "ebédekre" Frank Sinatrát. Ilyenkor senki sem zavarhatta, még az elnök telefonját sem kapcsolhatták át hozzá. Persze a látogatások akkor voltak a leggyakoribbak, amikor az elnök éppen úton járt... Kelley azt az állítást is cáfolja könyvében, mely szerint Reaganék példás családi életet éltek. hagyta el, hogy megfelelően tudjon vigyázni lábadozó férjére, és hogy ellenőrizhesse mindazokat a látogatókat, akik Reagant ilyen vagy olyan okból felkeresték. Hamarosan szövetségest is talált, méghozzá Michael Deavert, a személyi titkárt. Az ő segítségével irányította az egész Fehér Házat, együtt állították össze az elnök napirendjét, formálták politikáját, és válogatták meg a személyzetet — a nagyköveteket is beleértve. Közösen jutalmazták a barátokat, illetve büntették az ellenségeket. Nancy például úgy szabadult meg Helene von Damm-tól, hogy kinevezte ausztriai nagykövetnek, a helyére pedig Henry GrunwaJdot ültette, mert az Nancy egyik New York-i barátnőjét vette feleségül. Grunwaldot aztán később Ronald Lauder váltotta fel, aki nem volt más, mint Nancy egy másik jó barátnőjének a fia. Nancy azonban volt annyira eszes és ügyes, hogy a hatalmát az "odaadó feleség" mindent Örökbefogadó apját, az ismert idegsebészt is arra használta fel, hogy hollywoodi karrierjét megalapozhassa. Amikor Ronald Reagantól terhes maradt, rábírta, hogy elvegye feleségül. Amikor aztán a kislányuk, Patti megszületett, Reagan régi kedvesének a vállán sírta ki magát, mindegyre azt hajtogatva, hogy elrontotta az életét. Az írónő szerint Reaganék házassága egyáltalán nem volt olyan idillikus, mint azt a külvilág láthatta, a nyilvánosság előtt ugyanis mindig és minden körülmények között—mintapárt alakítottak. Nancy gyakran hangsúlyozta, hogy élete valójában akkor kezdődött, amikor Ronnie-t megismerte. Ronald pedig a felesége születésnapján minden évben egy gyönyörű virágcsokrot küldött Nancy édesanyjának, amiért ilyen csodálatos lányt szült. A valóságban persze minden másképp volt — Kelley legalábbis ezt állítja. Reagan a családi béke és nyugalom érdekében a feleségének engedte át a gyeplőt, ugyanis Nancy állítólag ütötte-verte a lányát, sót, terhességmegszakitásra kónyszerítette. Az írónő pikáns részleteket közöl arról is, hogy Nancy miként figyeltette a titkos ügynökökkel saját gyermekeit; állítólag az egész családot nyugtalanította, milyen szexuális hajlamai vannak fiuknak, Ronnak. Bili Henkel, a Fehér Ház egyik embere szerint számtalanszor megtörtént, hogy Nancy még színes fényképeket is kért azokról az ételekről, amelyeket aznap fogyasztani szándékoztak, hogy megállapíthassa, színben illik-e a zöldség a húshoz. Azt is megkövetelte — bárhol tartózkodtak is az elnökkel —, hogy minden folyóirat az asztalán legyen, s nemegyszer katonai repülőgépet kellett az újságokért meneszteni. Nancy közvetlen befolyása a Fehér Házban három hónappal Reagan elnökké választása, közvetlenül az ellene elkövetett merénylet után, 1981 -ben kezdődött. A rezidenciát jóformán alig elfedő leple alá rejtette, és soha nem felejtette el hangsúlyozni, hogy csupán az érdekli és azt teszi, "ami Ronie-nak jó". Kitty Kelley, a negyvenkilencéves írónő természetesen föltételezte, hogy könyvét kritikus szemmel olvassák majd, ezért igyekezett felsorolni minél több forrásanyagot, amelyet több mint négy éven át gyűjtött. Kelley-nek persze nem ez az első ilyen tárgyú munkája. 1978-ban Jackie Onassisról jelentetett meg könyvet, később pedig Liz Taylort és Frank Sinatrát "kapta puskavégre". Kelley természetesen igencsak elővigyázatos! Mielőtt a kéziratait nyomdába küldené, rafinált ügyvédek egész hadával vizsgáltatja át kötetének minden egyes mondatát, úgyhogy a Reagan házaspárnak szinte semmi esélye, ha a könyvet és annak zaftosabb kitételeit legális úton akarná megtámadni. Úgy látszik, az "autorizálatlan életrajz" továbbra is fatális fegyver marad Kitty Kelley kezében...-te-A HÉT 31
