A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-26 / 17. szám

A HÉT RIPORTJA Mibők lesz szakmunkásképzés?- ez az idei év és a közeljövő egyik nagy kérdése. Pénz eb­ben az országban alig van, és változás is alig-alig a tanügy­ben. ígéretek voltak és vannak, hogy aki magániskolát nyit, de az állami tanterv követelménye­inek megfelelően tanít, az kap állami hozzájárulást. Mondjuk: megkapja a pedagógusok bé­rét. De nem a pedagógusok fi­zetése teszi az iskolát. A hidaskürti albérletet kinőtte a-Cservenka-féle magániskola.- Új iskola kell őszre. Addig­ra fel kell építeni. Az egyik szülő adományozott e célra ötvene­zer koronát. A többiek is hoz­zájárulnak munkaerővel, mun­kával. Járom a környéket, az építővállalatokat, minden építő­anyagot elfogadok. Meglesz az iskola, mert meg kell lennie. Hi­ába vesz körül önzés, bizalmat­lanság. Mindenki azt kérdezi: meg lehet ezt csinálni? A kétel­kedés helyett a módot kellene keresni, hogy hogyan lehet megcsinálni. Nem magamért, magunkért, akik itt tanítunk, a gyermekekért. Azért vágtunk bele abba is, hogy egy iskola­­hálózatot teremtsünk meg. Hi­daskürt falu, de itt volt lehető­ségünk megnyitni iskolánkat. Ősztől lesz magán szakmun­kásképzés Komáromban, Gú­­tán, Dunaszerdahelyen, Nagy­­megyeren, sőt még talán So­­morján is, ahol állítólag most bezártak egy állami iskolát. Ha azt meg tudnánk szerezni, le­hetne diákotthonunk is. Ősztől képezünk a varrónők, fodrá­szok, autószerelők, asztalosok, villanyszerelők mellett pincére­ket, szakácsokat, cukrászokat, kereskedőket is. A polgármes­terek a legtöbb helyen megér­tették, miről van szó, és segíte­nek bennünket, megértik, hogy helyiségre van szükségünk. Az iskolahálózatunk megteremtése nem pénz kérdése, hanem elhi­vatottságé, megszálottságé, akaraté. Szándékunkkal a Cse­­madok is támogatja, segített bennünket az lllyés-alapítvány is kétszázezer forinttal, s ma­gam is létrehoztam egy alapít­ványt a magán szakmunkás­­képző hálózat kiépítésére. Re­ménykedem, hogy összejön a szükséges pénz, mert én öröm­mel veszem tudomásul, hogy a magyarság megmozdult, össze­szedte magát, de ezt nem úgy tette, ahogy az a pozsonyi te­reken divatos, tehát nem tünte­téseket szervez, hanem azt ke­resi, hogyan teheti biztossá sa­ját további létét. Nyílt titok, hogy a vállalatok nemcsak szakmunkástanulókat nem akarnak szerződtetni, ha­nem eddigi iskolaépületeik fenntartásától, bérbeadásától is idegenkednek, mert számukra az ráfizetéses. Más megoldást kell hát találni. Cservenka János elindult egy úton, mely célrave­zető lehet, ha segítséget is kap hozzá. Ez a segítség más egye­bek mellett tőlünk, szlovákiai magyaroktól érkezhet elsősor­ban, mert a mi legfőbb érde­künk, hogy szellemiekben­­anyagiakban erősödjünk, gya­rapodjunk — ezáltal fennma­radjunk. A jelen társadalmi körülmé­nyek közt az ad biztonságot, ha magunkra támaszkodunk. Ahogy Cservenka úr fogalmaz: segíts magadon, s az Isten is megsegít. Ha a magyar magán szakmunkásképző hálózat se­gítségével sikerül elérnünk, hogy magyar fiatalok jó szak­mát tanuljanak ki és jól prospe­ráló vállalkozók legyenek, an­nak gyümölcsei visszahullhat­nak mindannyiunkra. Évtizede­ken át okozott sok gondot, hogy a keresett és legjobb szakmában alig-alig végeztek magyar gyerekek. Nem mintha butábbak lettek volna a többiek­nél, de e téren is működött egy fajta kontraszelekció. Hogy ez megszűnjön - a nemzetiségi­leg egyáltalán nem kedvezőbb légkörben -, a magunk erejé­ből kell megpróbálnunk talpra­­álini. Cservenka János jóvoltá­ból egy év előnyt már szerez­tünk a többiekkel szemben or­szágon belül is. S hogy ez az előny ne vesszen el, a magán szakmun­kásképző hálózatot szerte az országben létre kellene hozni. Nemcsak Nyugat-Szlovákiában, Közép- és Kelet-Szlovákiában is. Tapasztalataival a hidaskürti iskola szívesen segít mindenki­nek. Ha teheti, segítsen Ön is, tisztelt olvasónk, támogassa ezt az alapítványt! A címe: Cserven­­ka-alapítvány, Mostová, okr. Galanta, bankszámlasžám: ŠBČS-GA 807 4548-139. N. Gyurkovits Róza Fotó: Prikler László A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom