A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
MINERVA Fister Magda: VAN SEGÍTSÉG Pótkocsis teherautó halad előttem. Misérdinél kanyarodott elém a pozsonyi főútra. Azóta alig győzöm törölni az ablakot. Mert a pótkocsi minden résén ömlik a víz. A Duna vize. így viszik el azt is: a kaviccsal együtt kocsira rakják, aztán szólják végig a főúton, végig Szlovákia fővárosán. Nem baj, hogy értelmetlen, de viszik. Csak ott ne maradjon a Duna, ahol van. Mert akkor nem lehet megépíteni a NAGY MŰVET. Márpedig ha nem helyezik üzembe, akkor hogyan tehető a Csallóköz homoksivataggá? Aztán majd, ha homoksivataggá teszik, akkor öntözéssel talán még valamit teremni is fog. Az öntözéshez mondjuk éppen elegendő lesz az az áram, amit az erőmű termel. Hát megéri? Mindenáron el kell pusztítani azt a területet, amelyet Csehszlovákia éléskamrájának is neveznek? Hát nincs segítség? Ki segít a csallóközi embernek, ha a kormánya - a hivatalos nyelven sem - hallja meg szavát? A válasz egyszerű. Még hangosabban kell szólni. Olyan hangosan, hogy az egész világ meghallja. Már hallja. Amikor pár héttel ezelőtt Cousteau kapitány Budapestre érkezett, hogy részt vegyen a Duna védelmére rendezett tanácskozáson, angol, francia és német nyelvű lapok, a világ nagy tévétársaságai röppentették világgá a hírt, hogy veszélyben a Duna! Veszélyben az az ivókészlet, amelyből Párizs ivóvízellátását is megoldani vélték majdan... Ezen a tanácskozáson ott voltak a Szlovákiai Természet- és Tájvédő Szövetség Duna-csoportjának képviselői is. Nevezetesen Jaromír Šíbl úr. így történt, hogy megismerkedett az ott szintén jelen levő Lipták Bélával, a neves amerikai környezetvédő szakemberrel, aki a Yale Egyetemen két évig folyamszabályozást tanított, így történt, hogy az Eurolánc Csallóközi Polgári Kezdeményezés meghívására Lipták Béla eljött megtekinteni a körtvélyesi tározót, a halódó Vajkát és a bősi turbinákat. Ott, a bősi turbinák betonnal fedett tetején kérdeztem meg Lipták úrtól, miután mindent saját szemével is láthatott, milyen benyomást tett rá az építkezés?- Megrendítő és mellbevágó a látvány. Hihetetlen, hogy a 20. század végén Európa szívében ilyen barbár rombolás, ilyen őrjöngő pusztítás végbe mehet. A neves vízügyi szakembernek azt is elmondtam, hogy az én nagy álmom az, hogy a nagytöltés betonfalát elhordják és a Duna a medrében marad. Ezt a természetes medret a legkorszerűbb gépekkel állandóan kotorják - mert hajózni pedig kell -, és ismét ligeterdó öleli körül Somorját meg a többi csallóközi falut, az ágvizekben horgászni és kajakozni lehet... - Mit gondol Lipták úr, valóra válhat ez az álmom?- Semmi kétségem afelől, hogy a Duna igenis az eredeti medrében fog maradni. A világ nem fogja eltűrni ezt a pusztítást, nem engedi, hogy beinduljon az erőmű. Csak azt sajnálom, hogy ilyen sok idő eltelik az építkezés leállíttatásával. Mert már régen a Dunai Természetvédelmi Parkon dolgozhatnánk! A helyreállítási munkákkal kellene foglalkoznunk és a szomszéd népek megbékélését kellene szolgálni a kooperáló környezetvédőknek. Addig, amíg a demagóg politikusok a saját kis szalonnájukat sütögetik, ez mind késik.- És addig pusztul körülöttünk az élet... Hogyan tud segíteni ezen a helyzeten a világ?- A világ főként úgy tud segíteni, hogyha Csehszlovákiára nyomást gyakorol és megérteti vele, hogy csehszlovák érdek is ennek a szörnyűségnek az abbahagyása. Ugyanakkor a Nemzetközi Természetvédelmi Park létrehozásával egyben az anyagi alapot biztosítja ahhoz, hogy visszaadjuk ezt a tájat a természetnek.- Egyáltalán, mennyit tud a világ arról, hogy létezik a bősi erőmű? Vane példa másutt arra, hogy már segített a világ?- Sokkal többet tud róla a világ, mint azt itt hiszik. Szlovákia "jól halad" azon az úton, hogy megszerezze magának Brazília után, a világ második legkörnyezetrombolóbb országa címet. Erre gondolniuk kellene a csehszlovák és szlovák politikusoknak, mert bizony ahhoz, hogy fiatal demokráciájuk kilábaljon a bajokból ugyancsak szükségük lesz a világ szimpátiájára. Pillanatnyilag olyan hírben állnak, hogy Európában a legkörnyezetpusztítóbb munka folytatását erőszakolják.- Az itteni kormány álláspontja szerint eme erőmű üzembehelyezésével más környezetszennyező erőműveket leállíthatnak.- Ismerem ezt az álláspontot és szemenszedett hazugságnak tartom. Körülbellül 2000 MW az, amit Bős rendszeresen tudna termelni. A kapacitása ugyan ennek kétszerese, de az átlagos vízmennyiség csak ennyihez elegendő. Akik az ön által vázolt propagandát terjesztik, egyszerre beszélnek a széntüzelésű erőművek leállításáról és az atomerőmű leállításáról. Csakhogy: egyetlen széntüzelésű erőmű kapacitása 1000 MW. Akkor hányat is állíthatnának le? A számok nem stimmelnek! Ennek a kis, síkföldi vízierőműnek a termelése nem tette lehetővé egyetlen más erőmű leállítását sem. Semmilyenét!- Tud Ön segíteni abban, hogy Csehszlovákia anyagi támogatást kapjon, ha lemond ennek az erőműnek az üzembe helyezéséről? Balról: Tuba Lajos geológus, Hombauer Ferenc, a Járási Környezetvédelmi Hivatal vezetője, középütt Lipták Béla, kicsit mögötte Mészáros János a Szabad Földműves Újság főszerkesztője, jobb oldalt Váradi Lajos, Magyarország pozsonyi konzulja és a kép jobb oldalán Pió Márta a Magyar Televízió szerkesztője. 20 A HÉT
