A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
HÍRMONDÓ népszámlálás, nem foglalunk állást. A mindkét mozgalomban meglévő azonosságok sorát "a párttá válni, illetve mozgalom maradni'1 kérdés egyidejű felvetődésével és megválaszolásával zárom. Mindkét mozgalom mozgalom maradt. Nem osztanak pártkönyvet. De! Az Együttélés kongresszusa úgy fogalmazott, hogy "zárjuk sorainkat", az FMK közgyűlésén az hangzott el, hogy olyan szervezeti struktúrát kell létrehozni, amely, ha kell, párttá alakulhat. Mindkét helyen a küldöttek a mozgalom mellett döntöttek, de én úgy érzem, hogy ez a kérdés a pillanatnyilag zajló belpolitikai folyamatok tükrében nem ilyen egyszerű és nem lezárt. Az azonosságok sorát ezzel be is fejezném. A különbözőségek közül elsőnek két új fogalmat említek, amelyekkel Galántán találkoztam. Az egyik a parasztpolgár, aki "szellemi és anyagi tőkéjével a tulajdonosi érdekeltség alapján, modern gazdálkodási eszközökkel tud bekapcsolódni a termelésbe, a kereskedelembe és az értékesítési szférába." A másik, a "polgári centrumpárt", amellyé az FMK válni akar. Ez "egy kiegyensúlyozott, felelősségteljes, határozott politikai arculattal rendelkező, szilárd és megbízható bázisra támaszkodó, kiszámítható, konszenzust kereső párt". Ennek elérése jegyében közgyűlésük szétválasztotta a döntéshozó, a végrehajtói és az ellenőrző testületek munkáját. Célul tűzték ki továbbá alapcsoportjaik számának az eddigi százegynéhányról év végére négyszázra való emelését, mert politizálásuk súlypontja átkerült az önkormányzatokba. A másik két magyar politikai mozgalommal való együttműködési szándékuk bizonyítéka volt, hogy Duray Miklóst, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökét is meghívták tanácskozásukra, aki ott fel is szólalt. A Függtlen Magyar Kezdeményezés 7. közgyűlésén tiszteletbeli funkcióba elnöknek A. Nagy Lászlót, titkárnak pedig Tóth Károlyt választották. A közgyűlés munkájára a higgadt és nyugodt mérlegelés, a tárgyilagos és hozzáértő javaslatok, valamint a felelősségteljes hozzáállás volt jellemző.-fnv Gyökeres György felvételei EGY SZLOVÁKIAI A komáromi Jókai Mór egyetem alapításának évfordulójára gyűlt össze az ünneplő közönség. A meghívott vendégek között ott volt többek között az állam elnöke, az egyes kormányok és parlamentek küldöttségei, több szlovák, cseh, osztrák, olasz, német és lengyel egyetem rektora, a komáromi magyar egyházmegye püspöke és még számos nobilitás. Az ünnepet koszorúzás nyitotta meg Jókai Mór és Ady Endre nem régen felavatott szobránál, melyet a neves szlovák szobrász, Bártfay alkotott Az ünnepet Jerguš Ferko, a Szlovák-Magyar Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Ezek után került sor az egyetem első két düszdoktorának avatására. Egyikük, Hmko profeszszor, a neves történész, aki szívós kutatómunkává kimutatta, hogy a honfogláó hét fejedelem asszonyai és több árpádházi királyunk édesanyja szlovák nemzetiségűek voltak. A másik díszdoktor Markuš úr, a Matica slovenská tiszteletbeli elnöke lett, aki A magyar nyelv fejlődéséért a Szlovák köztársaságban címmel írt nevezetes tanulmányt. A hivatalos ünnepséget díszhangverseny zárta. Megnyitóul felcsendült a szlovák szimfonikus zenekar előadásában a MAGYAR ÁLMA Rákóczi-induló, majd a budapesti állami opera előadásában a Svätopluk opera nyitányának akkordjai. Szlovák főiskolások Petőfi-verseket szavaltak magyarul, a budapestiek meg Ján Botto híres költeményét, a "Mór ho" címűt zengték szlovákul. Az ünnepség egyes számait egy híres szlovák színésznő, Kristinová konferálta lelkesen, szlovák és magyar nyelven. A felköszöntők között ott volt az a Haluška nevű úr is, aki kisgyermek korában egy ismeretes tüntetésen azt hajtogatta, hogy gyűlöli a magyarokat. Most magyar feleségének Csaba nevű kisfia és Hanka nevű kislánya, szlovák illetőleg magyar népviseletbe öltözve, egy-egy virágcsokrot nyújtott át az államelnöknek, az egyiket szlovák, a másikat magyar nemzeti szalaggal átkötve. A szlovák egyetemi hallgatók közül az a Brindza nevű diák lépett fel, aki gyerekkorában beleköpött magyar diáktársa levesébe. Komikus előadásának a magyar paprikás és a szlovák brindzás haluška volt a témája, mint a szlovákok és a magyarok egymásratalálásának jelképei. AZ ünnepség a szlovák és magyar himnusz eléneklésével fejeződött be. Sz. Gy. CSEMADOK-ÉVKÖNYV LÉVÁN A mai mostoha körülmények között különösen öröm, ha gyarapodunk valamivel. Öröm még akkor is, ha a kiadvány, melyei most bemutatni szeretnénk, elsősorban helytörténeti jelentőségű; annak azonban valóban színvonalas, értékes, a szó szoros értelmében hiánypótló. A Csemadok Lévai Alapszervezete hát év után ismét évkönyvvel lepte meg tagságát; értékelendő ez annál is inkább, mert tudjuk, hogy Léva csakúgy, mint a történelmi Bans vármegye, jelentős hagyományokkal dicsekedhet e téren. így tehát némiképp a nagy elődök - iskola- és ujságalapftók, a múzeumot létrehozók - munkája szerény folytatásának is tekinthetjük azt a tanít mánygyűjteményt, amelyet a lévai alapszervezet évkönyv gyanánt megjelentetett. Nézzük röviden a kiadvány tartalmát. A Csemadok munkájáról és általában a kulturális munka értelméről Dolník Erzsébet, az alapszervezet elnöke írt személyes hangvételű előszót. írásának lényege, hogy a kulturális tevékenységre, a szellem művelésére minden körülmények között szükség van. Az alapszervezet elmúlt hat évi tevékenységét Zoller Mihály, az alapszervezet titkára összegezi. A titkári beszámoó eseménydús évek krónikája; legfőbb ellemzője méltán lehet az a gondolat, logy a szervezet munkáját írásban is ajánlatos rögzíteni, mivel az emberi emlékezet igencsak véges. Örömmel nyugtázhatjuk azt a tényt is, hogy az évkönyv anyagának összeállításába aktívan bekapcsolódtak a helyi Barsi Múzeum munkatársai is, név szerint Pölhösné M. Margaréta, Andruska Edit és Sándor Károly. írásaikban helyi jellegű jelentős eseményekkel foglalkoznak; a helyi gimnázium és a tanítóképző megalapításával, a Bars című hetilap tevékenységével, valamint Móricz Zsigmond két, az első köztársaság idején megejtett lévai látogatásával. Csáky Pál Fejezetek Léva kulturális történetéből 1870-1938 című tanulmányában nagy adósságot törleszt, amikor egy eddig fel nem térképezett időszak kulturális életének vázlatos feldolgozására vállalkozik. Alt Ernő, Tisza Ilona és Ocskay László lévai kötődéseiről - az ezzel kapcsolatos legendákról és a történelmi valóságról értekezik, míg a Csáky Pál-Korantsy Mihály szerzőpár Léva történelmének legjelentősebb eseményéről, az 1664-es lévai csatáról nyújt átfogó képet Ennek kapcsán az évkönyvet három, a történelmi időket idéző metszet díszíti; az egyik maga a csatát és a győztes generálist, Louis Rat lit de Souches táborszernagyot ábrázolja, ám figyelemre méltóak a további metszetek is, amelyek Lévát a 16. és 17. században ábrázolják, s amelyeken szépen nyomon követhető a vár és a város akkori fejlődése. A kiadványt Zoller Mihály lírai hangvételű írása zárja Végezetül elmondhatjuk, hogy a szerkesztő gárda jó munkát végzett. A mostani kiadvány színvonalában nemcsak eléri, de meg is haladja az eddigiekét, és sok új információt tartalmaz, amelyek rendkívül hasznosak lehetnek a régió története iránt érdeklődők számára. Kteiszner Erzsébet A HÉT 11
