A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
ÉLŐ MÚLT a meglopott kereskedő család, a környéken kóborló cigányok és a pásztorok, akiknél a mi tévelygő Mészáros Jancsi barátunk is bojtárkodott. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a fiúcska ide-oda kószált, s Pozsonyban is megfordult. Ott vetette a "szecskő" (szöcske) formájú " kis állatot', azaz rovart, mely mint bűvös erőt hordozó "spiritus" (szellem, lélek, mágikus lény) arra lett volna hivatva, hogy gazdáját, aki gondját viseli és táplálja, minden bajtól megoltalmazná. Mária Terézia uralkodásának második évtizedébe lépünk, a királynő éppen most kezdi ellenőrzése alá vonni a birodalom területén pergő boszorkánypereket, márpedig a fiúcska ezzel a hájevő szöcskével kimondatlanul is a boszorkányság gyanújába keveredett. Az ítéletet nem ismerjük, de nem is ő, hanem maga az eset, a benne nyert hiteles helyi történelem az, ami igazán érdekfeszítő. Jancsi barátunkat valószínűleg alaposan megveszszőzték, ez lehetett a büntetése, s valami jól látható bélyeggel jelölték meg, így tévén őt örökös számkivetetté az emberek társadalmában. így valószínű. A latin mondat jelentése: "Az 1752. esztendő szeptember havának 5. napján, Somorja dicső mezővárosában, a börtönszárnyban az ftélőszék alkalmából folytatott barátságos vallatás (jegyzőkönyve)." Az ügy igazi rossz szelleme az a bizonyos Likas Marinka nevű nő volt, aki a hatéves kisfiút tulajdon apja megrövidítésére, majd gyümölcslopásra és az apa ismételt fosztogatására bújtotta föl, a gyermeket az erkölcsi és társadalmi lejtőre tuszkolta, s aki valószínűleg azonos a 14. válaszban említett Pásztor Marinkával. (Lehet, hogy ez is csak ragadványnév.) A kisfiú válaszai a többi fölbújtót is megnevezik. A rőf 777 mm, a máriás akkor (1755-ig) 17 krajcárt érő ezüst pénzérme, Mária ábrázolásával, a háziipari motring (a köznyelvben matring) pedig olyan, többnyire 150 szálból összefogott kender-, len- vagy pamutszál, amelyet leszedtek a motolláról, s egyetlen csomóba kötöttek. A szajré ismerős, héber-jiddis eredetű szó, jelentései áru, termék, lopott holmi, tolvajzsákmány, s korai kismagyari előfordulását az ottani, népes zsidó közösség léte magyarázza. A többit az olvasó és a tudósok (helytörténészek, néprajzosok, nyelvészek, jogkutatók) kedvére bízzuk. NÉPRAJZ MINDENKINEK Egy elfelejtett népismereti író: Májer A magyar néprajzi érdeklődés gyökerei a német felvilágosodás és romantika hatására a 18. század végéig nyúlnak vissza. Ezen érdeklődés kiteljesedése lényegében két eredőből, ösztönző impulzusból vezethető le. Egyrészt a nemzeti nyelv, irodalom megújítása, felvirágoztatása érdekében fordultak íróink-költőink a népnyelv, a népköltészet felé, másrészt a föld népének, a jobbágyságnak az életmódját megjavítandó, megreformálandó igyekeztek annak valóságát minél alaposabban megismerni, "maradi" elemeit kiirtani és a magyar parasztéletet európai szintre emelni. Feltűnő módon az akkori Felső- Magyarország, tehát lényegében a mai Szlovákia egyes vidékeiről mindkét irányzathoz jelentős kezdeményezések kötődnek. A Ráth Mátyás által szerkesztett pozsonyi Magyar Hírmondóban 1782-ben jelent meg a magyar folklorisztikatörténet első ismert felhívása népköltészeti alkotások gyűjtésére. Nem sokkal később hasonló felhívásokat a komáromi Kultsár István is közzétett. Annak ellenére, hogy — mai ismereteink szerint - ezek a pályázati kiírások konkrét eredményeket nem hoztak, mégis jelzik, hogy valami megindult. Egy olyan folyamat kezdeténél vagyunk, amely aztán évtizedek múltán széles tömegeket (is) meqmozgató, kézzelfogható eredményekben bővelkedő mozgalommá terebélyesedik. A népismereti vizsgálódásokat a jobbágyság-parasztság életmódjának javítása érdekében szorgalmazó irányzatnak szintén vannak tájainkat érintő korai előzményei. Most ezen irányzatnak egy, méltatlanul elfeledett (elhallgatott?) tájainkról indult szorgos képviselőjéről, Májer Istvántól emlékezem meg röviden. 1813-ban született a Vágsellye közelében fekvő Mocsonokon. Elemi iskoláit Érsekújvárott, középiskoláit pedig Esztergomban végezte. Később Nagyszombatba került, ahol 1834-ben fejezte be teológiai tanulmányait. 1836-ban Vácott szentelték pappá, s még ugyanebben az esztendőben Muzslara ke-István rült, ahol csaknem két esztendeig segédlelkészkedett. Néhány éves esztergomi káplánság után az esztergomi tanítóképző tanára egészen 1850-ig, amikor Pestre kerül, s a tanügyben fejt ki áldásos tevékenységet. 1857-től 1866-ig kürti plébános. Az itt eltöltött egy évtized után az esztergomi főkáptalan kanonokjává nevezték ki, majd 1889-ben káptalani nagyprépost lett. Nyolcvan esztendős korában, igazán sokrétű és gazdag életművet hagyva hátra, 1893-ban halt meg. Májer István sokoldalú munkásságából bennünket most elsősorban népismereti, s az ezzel szorosan összefügő népnevelő tevékenysége érdekel. Még növendékpap korában, 1833-ban az iskolai szünidő alatt két társával "ismeretek és tapasztalatok gyűjtése végett körutat tett" az országban, és élményeit útinaplóban rögzítette. Muzslai tartózkodásának termését jelenti a Muzslai köznép Esztergom megyében című, 1846-ban megjelent kissé romantikus hangvételű, ám rengeteg megbízható adatot tartalmazó munkája. Nagyjából ebből az időszakból származik a Népépítészeti jegyzetek (1844) című, kéziratban maradt dolgozata is. Muzslai működését követően elsősorban a nevelésügyben fejtett ki igencsak gyümölcsöző tevékenységet (ő alapította például Pesten az első magyarországi bölcsődét, s állítólag a bölcsőde kifejezés megalkotása is 0 A HÉT 13
