A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
A Magyar Könyvtár Miközben csomagolok, régiesen: készítem a "pakkot", — ha nem csal emlékezetem Nyilas Misi is pakkot kapott anyjától — a Magyar Könyvtárra gondolok, amelynek szép latin neve is van "Bibliotheca Hungarica". De egyelőre a csomaggal bajlódom, oda kell figyelnem, mivel megeshet, hogy a postán nem veszik át tőlem. A precíz hivatalnokok sok kifogást találhatnak, mondjuk nem jó helyre írom a címet, esetleg vékony a madzag, amivel átkötöm a csomagot, egyszóval ezer veszély fenyeget, amíg a csomag eljut Somorjára a Bibliotheca Hungarica címére. Nyilván mások is, sokan olvastuk Zalabai Zsigmond és Presinszky Lajos felhívását lapjainkban a szerveződő Bibliotheca Hungarica (Magyar Könyvtár) ügyében. Arra kértek, hogy járuljunk hozzá egy-egy téglával, azaz könyvvel a nemes cél, a bibliotéka létrehozásához. De úgy tűnik nem nagyon sietünk a téglákkal, mivel külön levélben fordultak hozzám is, hogy megmozgassanak, felébresszenek téli álmomból. Annak ellenére, hogy a könyvtáralapítás tervét eleve jónak, hasznosnak és fontosnak tartottam, nem léptem. Talán nem tartottam lehetségesnek olyan intézmény létrehozását, amely a csehszlovákiai magyarság írott dokumentumait, könyveit, kiadványait és a kulturális életünkkel összefüggő adatokat — össze tudná gyűjteni, tető alá tudná helyezni. E; eddig még nem próbálta meg senki Szerény küldeményem nem lesz va lami különleges, eddig eltitkolt kiad ványok szenzációs gyűjteménye. De talán az egykoron Nyitrán működő "HÍD" antológiájának négy kötetére odafigyel majd egy kései olvasó, aki csak hírből, esetleg Szeberényi Zoltán könyvéből ismerhette meg a szlovenszkói magyar irodalomért fáradozó Dallos István és Mártonvölgyi László céltudatos tevékenységét. Nagyon fájlalom, hogy az ugyancsak Nyitrán kiadott "Magyar Album” sorozatnak csak a negyedik és ötödik kötetét tudtam elküldeni. Pedig nemrég még mind az öt kötete együtt volt, de talán újra előbukkannak majd a hiányzó kötetek. Úgy emlékszem, hogy tíz kötetre, ezernyi oldalra tervezték a Magyar Album sorozatait. De hogy mennyi valósult meg belőlük a fasizálódás és a háború miatt, nem tudom. Volt a háború előtti kornak egy szép, színvonalas Vadászlapja is, amelyet Jurán Vidor szerkesztett. Szalatnai Rezső ugyan ellenpéldaként hozta fel, mondván: ha van Vadászlap, akkor legyen irodalmi, kritikai folyóirat is. Ezúttal nem a szlovenszkói magyar irodalmi, kritikai lap jogosságát akarom bizonygatni, amely végül a Magyar Album kiadványaiban nyert jelenlétet, hanem abban reménykeuem, nogy biztosan akad kései Nimród, aki a féltve őrzött Vadászlap megsárgult példányait elküldi a somorjai könyvtárnak annak bizonyságában, hogy azok ott közkincsekké válnak. Ámde csomagok nélkül, arra várván, hogy mások mit tesznek, jelentős könyvtárat nem tudunk létrehozni. Általános és gyors támogatásra van szükség. Viszont a bibliotéka állandó karbantartása, a beérkezett adományok rendszerezése, osztályozása olyan feladat, amelyet könyvtári szakemberek nélkül hosszú távon megoldani nem lehet. Erre nyilván a Magyar Könyvtár szervezői is gondoltak. Hiszen olyan ügyről van szó, amelynek jelentőségét a jelen pillanatban senki nem tudná megmondani, csak az utókor tudja majd a szervezők munkájának jelentőségét értékelni, minden túlzás nélkül "meghálálni" s tisztelni. MOTESÍKY ÁRPÁD utolsósorban a fiatalság. Pedig lett volna miről beszélni, lett volna mit dicsérni, számonkérni és a jövőt illetőleg javasolni. A nehézségek ellenére él és dolgozik mind a ligetfalui, mind az óvárosi alapszervezet. A ligetfaluiak főleg az irodalmat népszerűsítő és a honismereti-ismeretterjesztő előadások területén jeleskednek. Az óvárosiak a különféle klubmunkával aratnak sikert. Az, hogy a tagság csak egy kis töredékének a munkájára számíthatnak, nem veszi el a kedvüket. A jövőben is rendszeres és aktív kulturális tevékenységgel akarják szolgálni a tagság és az egész csehszlovákiai magyarság ügyét. Az elkövetkező választási időszakra a ligetfalui évzáró taggyűlés Jurenka Bélát, az óvárosi évzáró Gyurcsis Imrét választotta meg az alapszervezet elnökének. Az óvárosi alapszervezet évzáró taggyűlése a Szlovák Televízió magyar nyelvű adása műsoridejének a megkurtítása ellen tiltakozva egyhangúlag jóváhagyott levelet küldött a szlovákiai közélet vezetőinek. A Csemadok lehetőség és keret. Lehetőség arra, hogy érvényesítsük emberi és állampolgári jogainkat; anyanyelvűnkön kommunikáljunk, társadalmi és kulturális életet éljünk. Keret, amelyet nekünk, nemzetiségieknek kell megtölteni tartalommal. Sok helyen étnek a lehetőséggel, számos helyen azonban nem. Én hiszem, hogy az állami költségvetés a jövőben is juttat majd anyagi támogatást a kultúrának. De természetesen a Csemadok esetében is csak azoknak, akik dolgoznak. BALÁZS BÉLA A HÉT 9
