A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
a földtulajdonos egyformán részesül a haszonból. — Említette a téglagyárat és a pékséget. Beszéljen ezekről! — Ha jól emlékszem, tizenkét esztendeje állították le községünkben a téglagyárat. Azóta ezen a vidéken óriási a téglahiány. Most már csak Losoncon és Tornaiján gyártanak téglát, s nem győzik kielégíteni az igényt. Feleden 1986-tól napjainkig nagyon sok családi ház épült. Járási viszonylatban is talán a legtöbb. Önkormányzatunk bízik abban, hogy a téglagyár a nagy privatizációban gazdára talál. Eléggé lerongyolódott állapotban van. A pékség is tizenkét esztendeje szűnt meg. Az egész környéket ellátta kenyérrel. Messze földön híres volt az itt sütött kenyér. A pékséget is újra szeretnénk indítani, de amióta az üzem a Közép-szlovákiai Sütőipari Vállalat tulajdona, igen-igen kikezdte az idő foga. Ha árverezni fogják, több vevő jelentkezik. Attól függ minden, milyen lesz a kikiáltási ár. — Hogyan látja a jövőt? — Önkormányzatunk azt szeretné, ha a szövetkezet minél előbb megalakulna és sikeresen működne. Támaszkodnunk lehetne valamire. A magánvállalkozás elterjedésében jó lehetőséget látunk. Biztosítja a foglalkoztatást, a lakosság helyben maradását, a különböző szolgáltatást. Talán az erőnket is meghaladó feladatok várnak ránk! Fölöttébb aggasztó, hogy az 1991-es esztendőre még mindig nincs költségvetésünk. A* vízvezeték-hálózat építése befejezés előtt áll, de szeretnénk elkezdeni a csatornahálózat építését is, amelynek a költsége a szennyvíztisztító-állomással együtt körülbelül ötvenmillió korona. Saját erőforrásiunkból képtelenek leszünk fedezni a költségeket. Az új iskolaépület tető alá hozása is soron levő feladat. E tekintetben járási viszonylatban Feled és Osgyán áll a legutolsó helyen. Szerényen tervezgetjük községünk számára a jövőt. — Régebben Feled a májusi vásárairól volt híres... — Van erre vonatkozó elképzelésünk. Egyesek már az új helyet is kinézték. Valamikor a falu széli futballpályán, akkori nevén a Vásártéren volt a vásár. Most pedig a falu központjában lesz, az üzletház mögött. — 1960-ig Feled járási székhely volt... — így igaz. És mivel megnagyobbodott járásunk három körzetre oszlott (Rimaszombat, Tornaija, Nyústya), a helybeliek és a környékbeliek negyedik körzetet is akartak Feled székhellyel. Ehhez most is ragaszkodnak. Fogalmuk sincs arról, mi lehetne az akadálya. A dolog újratárgyalása elkezdődött, kimenetele azonban még ismeretlen. Én is tárgyalni fogok erről a környező falvak polgármestereivel. Igyekszem majd meggyőzni őket arról, hogy ha körzeti központ leszünk, ez előnyös lesz mind a helybelieknek, mind a környékbelieknek. — Üzlethálózatuk megfelel? — Ha csak a mi községünk venné igénybe, megfelelne. De el kell látnia áruval a környék huszonöt faluját. Ez is mutatja, hogy Feled ma is központja a vidéknek. Ezért igyekszünk visszaszerezni régi státuszát. — Tart még a faluból az elvándorlás? — Bízom abban, hogy hamarosan vége szakad, s akik Rimaszombatban vagy Füleken telepedtek le, azok közül többen visszavándorolnak. Mélységesen hiszem, hogy fokozatosan felerősödik a visszavándorlás... Ennyit röviden a Rima-völgyi nagyközségről, amelyen keresztül haladva eljutunk a Barkóságra, a Medvesaljára, vasútállomásáról pedig Zólyomba, Kassára és Tiszolcra. A hajdan gazdag paraszt, félig kisnemesi falunak nincs nagy történelmi múltja, s az 1960-as területi átszervezés, illetve járási székhelyként való megszűnése után egyre inkább elfeledett község lett Feled. Ezen kell az önkormányzatnak minden lehetséges módon változtatnia. Kézszorítással búcsúzom Feledy Zoltántól, akivel egy barkósági faluból érkezett pedagógus sürgősen beszélni akar. Annyit mond még az ajtóban, hogy polgármesterként első interjúját A Hétnek adta. MÁCS JÓZSEF Illusztrációs kép: Prandl Sándor A HÉT RIPORTJA ALIÉT 3
