A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
I H VISSZHANG Még egyszer néhány szó az egészségügyről Évek óta érdeklődéssel figyelem nyelvművelőink azon áldásos igyekezetét, amely az egészségüggyel kapcsolatos nyelvhelyességi gondjainkat próbálja orvosolni. Ugyanakkor ismételten tapasztalom, hogy nyelvművelőink e számukra idegen, esetleg csak a beteg szemszögéből ismert területen, megfelelő "kalauz" hiányában, gyakran tévednek ingoványos talajra. Ilyen talajra tévedt Mayer Judit is, aki a Hét 47. számában ejtett néhány szót az egészségügyről. Mint írja: a poliklinikám, azaz az orvosi rendelőintézetben elsősorban a körzeti orvosok kezelik a járó betegeket. Hadd pontosítsuk ezt az állítást. A poliklinika pontos magyar megfelelője: szakorvosi rendelőintézet, azaz a járóbeteg-ellátásnak egy olyan központja, ahol különböző szakmájú orvosok rendelnek. A négy alapszakmán (belgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógyászat, gyermekgyógyászat) kívül legalább fogászat, röntgen és laboratórium áll itt a betegek rendelkezésére. Természetesen, ahol erre a feltételek megvannak, a körzeti orvosi ellátás is történhet a rendelőintézetben. Alapvetően téves azonban a körzeti orvosok "bemutatása" az emlegetett cikkben. Mayer szerint a körzeti orvosok "legnagyobb-részt olyan orvosok, akik megszerezték az orvosi képesítést, de nincs külön szakképesítésük". Ez a definíció megfelelhetett tízhúsz évvel ezelőtt, amikor valóban előfordult, hogy az az orvos került ki körzetre, aki más szakterületen "nem vált be". 1981-től azonban a körzeti orvosi munkakör is csak szakvizsga, mégpedig az általános on’ostan (všeobecné lekárstvo) szakvizsgájának letétele után tölthető be. A cikkben is emlegetett atesztáció a körzeti orvos számára is kötelező! Nem valós tehát az az állítás, hogy a körzeti orvosnak nincs szakképesítése. A körzeti orvos általános orvostani szakképesítéssel rendelkezik, ő az általános orvostan szakorvosa. S hogy mi az általános orvostan? A legemberközelibb, leghumanizáltabb szakorvosi diszciplína, amely az egyén, a család, a lakosságcsoport alapvető, elsődleges és folyamatos egészségügyi ellátásának szakkérdéseit foglalja magában. Az egyéb szakágak (sebészet, ideggyógyászat stb.) esetében az orvos-beteg találkozás rövid ideig tartó, a beteg természetes környezetéből kiragadott helyzetben (rendelőintézetben, kórházban) történik. Az általános orvos a hozzá tartozó körzet lakosait személyesen ismeri, sokuk sorsát folyamatosan, olykor a bölcsőtől a sírig, figyelemmel kíséri. A beteg-orvos találkozások a páciens számára megszokott, szükség esetén az otthoni, családi környezetben jönnek létre. Ezért az utóbbi időben az általános orvostan szinonimájaként terjed a családiorvoslás-háziorvoslás (rodinné lekárstvo) kifejezés is. Egyébként a most elmondottak alapja nem elszigetelt, csehszlovák specialitás, hanem Európa-szerte létező valóság. Az általános orvosoknak nemzetközi szervezetük van, Magyarországon több mint húsz éve saját szaklapjuk jelenik meg, a Medicus Universalis (az általános orvos latin neve), s 1986-ban boltokba került Az általános orvoslás gyakorlata c. szakkönyv is. Anakronizmus tehát azt állítani, hogy a körzeti orvos nem szakorvos. Hasonló módon a tornatanárról is mondhatnánk, hogy nem szaktanár, hiszen munkahelye nem a tanterem, hanem "csak" a tornaterem, vagy — uram bocsá! — csak a sportpálya. S hogy az általános orvos a képesítést illetően mennyire nem lóg ki a szakorvosok sorából, arra legjobb bizonyíték az ún. második atesztáció lehetősége. Nálunk ugyanis a szakorvosi képesítés kétfokozatú. Az ún. első atesztáció sikeres letétele után a vizsgázó a választott szak (esetünkben az általános orvostan) szakorvosa lesz. Ezért szorgalmazza — helyesen — Mayer Judit a szakorvosi képesítő vizsga kifejezés használatát az atesztáció helyett. A második atesztáció sikeres letétele után az illető "rangja": szakfőorvos, azaz az általános orvostanból a második fokozatú képesítő vizsgán is sikeresen túljutott körzeti orvos az általános orvostan szakfőorvosa lesz... Mayer Judittal ellentétben nem tartom egyértelműen rossznak, s főleg nem szolgai fordításnak az egészségügyi középkáder elnevezést. A magyar Orvosi Lexikon is használja e kifejezést "olyan egészségügyi dolgozó, akinek középfokú egészségügyi képesítése van" értelemben. A poliklinikán kezdtük, fejezzük is be ott észrevételünket. Még az egészségügyben dolgozók sem igen tudják e kifejezés pontos etimológiai jelentését. Nagyon sokan arra tippelnének, hogy a poli- előtag a görög polys szónak megfelelően a sok(szoros), több(szörös) jelentéssel bír — vesd össze a poligámia (többnejűség), polifon (több szólamú) stb, szavakkal. A valóságban azonban a poliklinika előtagja a görög polls (város) szóból ered (lásd: akropolisz). S mivel a kiiné ágyat, betegágyat jelent, a poliklinika jelentése tulajdonképpen "városi betegellátó intézmény". DR. KISS LÁSZLÓ böző pályákon helyezkedtek el. Soraikból főleg kamarai főtisztviselők, mérnökök és katonai műszaki tisztek kerültek ki. Tudománytörténeti értéke van annak az oklevélnek, amely egyben az intézet legfontosabb tantárgyait is dokumentálja: "Mivel a mi tisztünk a királyi kollégium alumnusainak jelleméről, szorgalmáról és előmeneteléről... jelentést tenni, ezért bizonyítjuk, hogy nemes, tudós és jeles Laáb Gáspár úr e királyi kollégiumban eltöltött 3 év alatt az itt előadott tudományokban: az aritmetikában, éspedig az egyszerű és kettős könyvvitelben,... az ökonómiában, a geometriában, úgymint a föld- és bányamérésben, valamint a polgári építészetben páratlan és ernyedetlen szorgalommal tanult, és mindig az elsők között szerepelt... Ennek hiteléül ezt a saját kezünkkel aláírt és a kollégium pecsétjével megerősített okmányt kiadjuk Szencen, a Piaristák Intézetében 1769. augusztus 29-én P. Kónya Kristóf rektor". (Turányi Kornél közzététele alapján.) Ezekben az években élte fénykorát "Szempczen" a Collegium Oeconomicum Regium Publicum Scholarum Piarum, népiesen a mérnökök iskolája. PÁRKÁNY ANTAL A HÉT 15
