A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-23 / 47. szám

Szlovákiában a magyar filológiát avagy hungarológiát eddig kizárólag mint ta­nári szakot oktatták. Emellett folyt Prá­gában a hungarológiának, mint nem tanári szaknak az oktatása, melynek során a cseh nemzetből verbuválódott hallgatókat magyarnyelv-ismeret mel­lett némi. magyarságismerettel is felvér­tezték. Ez év szeptemberétől immár Pozsonyban is képeznek bungarológu­­sokat. A szlovák nemzetiségű hallgatók a Komenský Egyetem magyar tanszé­kén kezdtek hozzá a legfontosabb nyel­vi, irodalmi, kultúrtörténeti és általános magyarságismeretek megszerzéséhez. A szak megindításának körülményeiről Zalabai Zsigmond tanszékvezető egye­temi tanárt kérdeztem: — A kezdeményezés a magyar tan­székről indult ki még az 1988/89-es tanévben. Fonod Zoltán, az akkori tan­székvezető az ötlettel megkereste a bölcsészkar egykori vezetését is, ám ők nem tanúsítottak iránta érdeklődést. Javaslatunkat a novemberi események után újra megismételtük, és elképzelé­seink az új dékán Ivan Slimák docens úr személyében igazi támogatóra találtak. Neki köszönhetően az év szeptemberé­ben 13 hallgató iratkozhatott be hun­garológia szakra az egyetem bölcsész­karán. — Mi mindent kell egy leendő hun­­garológusnak megtanulnia? — Meg kell mondanom, hogy a szak megindítása külön megterhelést jelent a tanszék számára, az oktatásban ugyanis nincs mire támaszkodni. Egye­lőre nincs olyan tankönyv vagy segéd­könyv, amely felölelné a hungarológia felsőfokú tananyagát és így segítséget nyújtana az oktatásban és a tanulásban egyaránt. Hasonlóképp nincs kidolgoz­va a szak tanterve és módszertana sem, ami újabb problémát jelent az oktatók­nak. Ami viszont a mi esetünkben e­­lőny: nem kell a nyelvi képzésre össz­pontosítanunk, mint ahogy az Prágában történik, mert ezek a hallgatók jó nyelvi alapokkal rendelkeznek. Ez természetes is, hiszen nagyrészt vegyes származá­súak és nemzetiségileg kevert terüle­tekről jöttek. Ennek ellenére úgy dön­töttünk, hogy az első két évben az előadások és gyakorlatok többnyire szlovák nyelven folynak majd. A hallga­tók amolyan bevezető formájában Ízelí­tőt kapnak a magyar irodalomból, tör­ténelemből, kultúrtörténetből, megis­merkednek az alapvető filológiai termi­nológiával, a magyar grammatika és fonetika alapjaival. Elképzeléseink sze­rint az oktatás idővel teljesen magyar nyelven folyna. A 3—4. szemesztertől kezdődően teljes irodalomtörténetet valamint általános nyelvészeti ismere­teket kapnának, ezenkívül számolunk műfordítói szemináriumok és a speci­alizálódást elősegítő szakkollégiumok bevezetésével. Természetesen az eddi­gi gyakorlathoz híven a hungarológus hallgatók számára is biztosítjuk majd a magyarországi részképzést. A tervek szerint egy szemesztert Budapesten töltenének, ahol módjuk nyílna megis­merkedni a magyar főváros kulturális életével, egy szemesztert pedig Szege­den, ahol lehetőségük lenne a Szeged környéki szlovák etnikum életének a tanulmányozására. — Milyen feladatokat kell majd el­­látniok a jövő hungarológusainak ? — Emil Boleslav Lukáč azt mondta egykor félig tréfásan, félig ironikusan, hogy ő az utolsó szlovák hungarológus és műfordító. Természetesen azért ma is van néhány kitűnő tolmácsolója a magyar irodalomnak, mint Karol Wla­­chovský, Vojtech Kondrót, hogy csak az ismertebbeket említsem, de itt az ideje, hogy gondoskodjunk műfordítói után­pótlásról. A hallgatókat fel kell készíteni arra, hogy feldolgozzák és hozzáférhe­tővé tegyék a magyar tudomány, iroda­lom és művészet eredményeit és ter­mékeit a szlovák nyilvánosság számára mint fordítók és műfordítók, közírók és hírlapírók. Azonkívül a rádió és a televí­zió, tudományos intézetek és központi hivatalok, minisztériumok dolgozóiként fontos szerepet tölthetnek be a kulturá­lis és egyéb szlovák—magyar kapcsola­tok ápolásában és terjesztésében. A célunk olyan hungarológusok képzése, akiknek valós tényeken alapuló magyar­ságismeretük és magyarságképük van, akik hozzájárulhatnak az objektív indu­latoktól mentes szlovák—magyar vi­szony megteremtéséhez, elősegítve egy lényegesen átfogóbb és valósághübb magyarságkép kialakítását a szlovák társadalomban. Európa-szerte képez­nek az egyetemeken hungarológusokat, kiket vagy a hagyományos rokonszenv (mint pl. a lengyeleket), vagy a közös történelmi múlt (mint talán az osztráko­kat), vagy a rokon nép iránti érdeklődés (mint a finneket) vonz e szak felé. Szlo­vákiában magyar nyelvet egyetemi szin­ten eddig csak a magyar anyanyelvűek tanulhatnak. Az új szak ezt a lehetősé­get megteremtette a többségi nemzet­hez tartozó fiatalok számára is. Hogy szükség van rá, mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy jelentkezők­ből nem volt hiány. De ismerkedjünk meg ezekkel a fiatalokkal, akik a ma­gyar filológiát választották tanulmányuk céljául. Tizenhármán vannak, szlovák nyelv és hungarológia szakosak, Szlovákia kü­lönböző tájairól Királyhelmectöl Rózsa­hegyen keresztül Somorjáig. Mindany­­nyian szlovák nemzetiségűek, de egy­két kivételtől eltekintve a magyar nyelv­vel és a magyarsággal közvetlen kap­csolataik vannak. Sokuknak a magyar a második anyanyelve, és ami a magyar nemzethez való viszonyukat illeti: nem tesznek különbséget nemzet és nemzet között, mindkét nemzethez tartozónak érzik magukat. Hogy miért pont ezt a Szakot választották? Ahány hallgató annyi válasz: Kunová Laura, Királyhelmec: — Édes­apám magyar, édesanyám szlovák. Ve­gyes környezetben nőttem fel, a ma­gyarokhoz igy kétszeresen közeli kap­csolatok fűznek. Mindkét népet, mind­két nyelvet egyformán szeretem. Azért jelentkeztem hungarológiára, hogy job­ban megismerjem a magyar nyelvet és irodalmat. Deáková Renáta, Somorja: — Szintén vegyes házasságból származom, és mi­vel érdekel a kortárs magyar irodalom úgy döntöttem, megpróbálkozom a hungarológiával. Šándorová Galina, Somorja: — Én legfőképp azért jelentkeztem ide, hogy elmélyítsem és tökéletesítsem a ma­gyar nyelvtudásomat. Rokonszenves elhatározások, ugye? Persze akad köztük olyan is, akit a kötött szakpárosítás terelt ebbe az irányba, egyben azonban megegyez­nek : jól érzik itt magukat és érdekli őket a magyar nyelv. — Mit gondoltok, szükség van Szlovákiában hungarológusokra ? Mirka Rusnáková, Rózsahegy: — Feltétlenül. Szerintem fontos, hogy a szlovákok — főleg az északon élők — megismerjék a valódi helyzetet, mert az ellenszenv sok esetben a tudat­lanságból fakad. Čagalová Marta, Dunaszerdahely: — Délen a különböző nemzetiségű Zöldség Korgó gyomorral nem lehet himnuszt éne­kelni! — állapította meg egykoron a bölcs író, de akkor még ö sem célzott pontosan arra, hogy melyik himnuszra gondolt. Nem mind­egy ugyanis, hogy mire korog az ember gyomra. A gazdasági bajok viszont előbb vagy utóbb fényt derítenek a feszültségek történelmi és társadalmi gyökereire. Legu­tóbb Vegetónia parlamentje foglalt állást bizonyos világpolitikai kérdésekben, ezzel végleg lezárva a vitát a vegetáriánus és húsevő népek ellentéteire vonatkozólag. Meg­állapították, hogy az emberiség eleve nem volt húsevő, hanem — mint majom rokonai — csakis növényi eredetű táplálékot fo­gyasztott. A húsevés legfeljebb csak azoknál vált szokássá, akiknél az egypártrendszer miatt csökkent a zöldségtermesztés, így kénytelenek voltak az erdők vadjait is leölni. A vegetáriánusok szerény, békeszeretö nép emberek békén megférnek egymással, ismerik egymást, munkatársak, barátok, rokonok — és nem csinálnak problémát abból, ki milyen nemzetiségű. Jó lenne, ha egész Szlovákiában így viszonyulná­nak egymáshoz a szlovákok és a ma­gyarok. Deáková Renáta: — Miért van szükség nálunk hunga­rológusokra? Hogy megismerjük a má­sik népet, annak kultúráját, nyelvét, tör­ténelmét. A legtöbb ellentét abból szár­mazik, hogy az emberek nem ismerik eléggé egymást, és hogy hiányzik a kapcsolatokból a tolerancia, a megér­tés. Akik évtizedek óta együtt élnek, nincsenek ilyen problémáik. Az a fela­datunk, hogy kialakítsuk az emberek­ben az érdeklődést a másik nemzethez tartozók kultúrája iránt. Eljövendő hungarológusok. Fiatalok, akik a magyar nyelvvel és irodalommal, a magyar kultúra értékeivel kívánnak a jövőben foglalkozni. Szakemberek lesz­nek, egy nemzethez értő szakemberek. Bizonyára kemény elvárásoknak kell majd megfelelniük mind az anyanem­zet, mind a „kiválasztott” nemzet olda­láról. De mégha nem is lesz mindannyi­­ukból egyetemi színvonalú hungaroló­gus, tudós nyelvész vagy fanatikus iro­dalombúvár, nem veszik kárba semmi; mert magukkal viszik azt az ösztönzést, amit a magyar szak tanulásától kaptak: Minden igyekezetükkel szolgálni a ma­gyar és a szlovák nép közeledését egy gyanakvástóľés kölcsönös vádaskodás­tól mentes jövőért. S. FORGON SZILVIA r volt mindig. így tudtak kialakítani ezen a területen minden nép előtt egy hatalmas birodalmat, melyről ugyan írásos és egyéb források nem maradtak fenn, mert a húsevők elfoglalván területeiket még a történelem­­könyvek lapjairól is kiszorították őket, és a vegetáriusok tömegeit kényszerítették húse­vésre. Erre bizonyíték az, hogy a húsevők is esznek zöldséget, de a vegetáriusok nem esznek húst. A közelmúltban, amikor a hale­­vök különböző ígéretek fejében a vegetári­usok területét megnagyobbították jelentős húsevő tartományokkal, a vegetáriusok rög­tön történelmi kutatásokat folytattak annak igazolására, hogy ezek a területek ősidők óta a vegetáriusoké volt. Aztán vegetáriusokat telepítettek le a húsevők közé, és intenzív propagandát fejtettek ki annak érdekében, hogy lejárassák a húsfogyasztást. A központi pénzekből fenntartott intézményekben húst 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom