A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
járunk és mit pusztítunk el a vegyszerekkel és a Duna ide-oda terelésével! Vigyázzunk hát rájuk jobban! Mert sokkal könnyebb otthon meginni egy-két csésze gyógyteát, ha tudjuk, hogy mire jó, mint órákig várakozni az orvosi rendelőkben. Ükapáink, anyáink orvos nélkül éltek, ők még tudták, hogy fűben, fában orvosság ... A gyógynövényes sátortól elcsábít a hosszúbajuszos. szakállas, erdei manók szobrászmestere. Sidó János. Most éppen virágtámasztó pálcát farag. Díszesre. — Ez itt csillag, a fény, a ragyogás jele, mellette az oszlop a szilárdságé, alatta a molnárgomb az életé, az alatt a kehely a vallás szimbóluma. — magyaráz a mester. — Együtt ez annyit tesz, hogy adjon az Isten hosszú, boldog életet. — Mindkettőnknek. A faragott emléktárgyak sátrától mézeskalács illat csábit tovább. Hát persze! Csépi Zsuzsa, a szarvai népművelő (hivatásának igazi csillaga) biztosan ide is elhozta mézeskalácsfiguráit. Ta/abér Erzsébetnek sokan örültek — A készítésből, a díszítésből most itt nem tartok bemutatót. Nagyon meleg van, gyorsan száradna a cukormáz. — Ha a mézeskalács készítést nem is. de a bábukészitést azért tanítja az itteni gyerekeknek. Mellette árulja marcipán rózsáit — tortadisznek készültek — Barta György, a szarvai ifjúsági klub vezetője. — Ez a rózsa nem szúr, tövise nincs, azt látom, de vajon ehetö-e? — kérdezem. — Hát persze, hogy ehető. A tészta öszszetevője porcukor, tojás fehérje és rumiz. A nővérem kicsinyét alig tudom távol tartani az asztaltól, amikor készítem, gyorsabban enné, mint ahogy én kisodrom a leveleket. A színpadon közben kicserélődtek a csoportok. Mire a nézőtéren helyet foglalok, már Agócs Gergely énekli, hogy .......hány icce bort ivott meg a' Eszterházy öreg herceg gulyásának a bojtárja (de) hitelbe." Hányat is? FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei Zeng az ének a színpadon: „Szabad a madárnak ágról-ágra szállni. Szabad a legénynek lányokhoz eljárni.. Suttog a szél a nyárfa lombja közt, rigó fütyül az ágon, és hétágra süt a nap Bősön, a parkban, mintha a természet is tudná, hogy ünnep ez a mai nap. A dal, a tánc a népművészet ünnepe és szórakozási lehetőség annak is, aki a laci-konyha s a boros sátor környékén ünnepel. Az árnyas fák alá érve erősödik a muzsikaszó és növekszik a zsibongás. Előbb a „KGST-piac” termékeit kínálják az árusok, majd a népművészeti sátrak sora következik. Az elsőben kemény tésztából, amelyet a morva népszokás „vizovické cesto" néven ismer, formálnak Krascsenyits Dániel ujjai csibét, kacsát, pávát. — Sima liszt, viz és némi ecet kell ehhez a tésztához — mondja. — A munka legnehezebb része a tészta kidolgozása. Ez egy órát is megtart. Természetesen kézzel. Azután lehet formálni madarat, malackát, kinek mi tetszik. Balogh Márton gyönyörű hangjától a kék szivárvány. mely az eget koszorúzza, színeit is látni véltük Két kislány rögtön oda is szegődik és pici ujjával már gyúrja, formálja a madár testét, tejét. Nehezen megy. de mire véget ér a műsor, csak elkészülnek. A sátrak előtt szerényen, sámlin ülve mutatja be mesterségét a kosárfonó. Kérésemre bemutatkozik: — Vasik József vagyok, Doborgazról. A kosárfonás fortélyairól faggatom remélve, hogy eltanulhatok valamit a mesterségéből. — Az a legjobb vessző, amelyet a föld színén vágnak le. — kezdi az „oskolázást" József bácsi. — Az nem törik el. Most nem igazán jó vesszővel dolgozom. Most csak hirtelenében vágtam egy kosárra valót a Dunánál. Máskülönben ősszel kell a vesszőt megvágni. Annyit, amennyiről az ember gondolja, hogy elfogy egy télen. De a múltkor kétéves vesszővel voltam kénytelen dolgozni. Beáztattam, nyolc nap, nyolc éjszaka ázott, azután már lehetett vele dolgozni. Dunaszerdahelyen iskolásoknak tartottam bemutatót. Négyszázhatvannégy gyerek — persze osztályonként váltakozva — figyelte hogyan illesztem egyik vesszőt a másikhoz. Megérdemelt tapsot aratott a Szőttes Az amatör népművészeti csoportok közös éneklése elnyerte a nézők tetszését A közönség soraiban helyet foglaltak társadalmi és politikai életünk neves személyiségei Egyszeriben ismerős hang üti meg a fülemet: — A legjobb nyugtató a citromfű teája. Tessék, dörzsölje csak meg a levelét, máris érezhető a finom illata. Erről könnyen felismerheti. Lomblevelű erdőkben, ártéri erdőkben található. Én is itt szedtem a környéken. Egyike a legkiválóbb nyugtató teáknak ... Nézem a gyógynövénnyel herbárium-szerűen megrakott asztalt és kérdezem dr. Szarnák Mihálylól, hogy hol szedte ezt a sokféle gyógynövényt ? — Ha hiszed, ha nem, ezt mind itt a környéken szedtem. Egy részét Somorján, a Pomléban, más részét ide jövet az út mentén. Bizony nem is tudjuk, milyen kincseken Egy igazi, nyári, vasárnap délután 15
