A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
ÉS AZ IRÓNIA? • SZÉP ERNŐ: VŐLEGÉNY • BEMUTATÓ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN Bajcsi Lajos, Kovács Ildikó f. h., Skronka Tibor és Dráfi Mátyás... ... illetve Mák Ildikó és Varsányi Mária az előadás egy-egy jelenetében Ezerkilencszázkilencven január ötödikén bemutató előadást tartott a Magyar Területi Színház komáromi együttese, s ez a premier mindenképpen jelentős eseményként tartandó számon a hazai magyar színjátszás történetében. Szép Ernőnek a Vőlegény című vígjátékát ugyanis nemcsak az új, eleddig a városi művelődési központtal közösen birtokolt komáromi „kultúrpalotában", hanem a békés forradalom hozta változások eredményeként végre a Matesz tulajdonába került, tehát a saját színházépületében mutathatta be játékszínünk. A fenti dátum ezért mindenképpen aranybetűs ünnepe a szlovákiai magyar színjátszásnak. Érthető hát, ha ez az ünnepélyesség már az előadás kezdete előtt is éreztette hatását. Az emeleti csarnokban ekkor nyitották meg a szlovákiai magyar képzőművészek egy csoportjának kiállítását, és a vernissage-on a komáromi kamarakvartett is muzsikált. Egyébként a közönség szintén ráérzett a „második épületavató" ünnepélyességére, és telt ház szemlélte az előadást, ami — sajnos — még a bemutatókon sem számít igazán természetes dolognak Komáromban ... Ezzel rögtön a lényegi kérdések egyikénél: a darabválasztásnál, illetve ama dilemma újragondolásánál vagyunk, hogy manapság vajon mi kell a közönségnek?! Nem titok, hogy a színházak — különösen a vidéki utazó társulatok — előtt annak a fenyegető kérdésnek az eldöntése áll, hogy azonnal és mindenáron siessenek-e kielégíteni a publikum napi élvezeti (Brechttel szólva: kulináris) igényét, avagy a nézők valódi érdekeire legyenek tekintettel. Ugyanis a siker a színház legbizonytalanabb tényezője; ám legalább ennyire bizonyos az is, hogy a jó előadás tanítóbácsiskodás nélkül szintén képes lehet szórakoztatva nevelni, értékekkel vonzani. Éne nyújt nagyszerű esélyt Szép Ernő 1922-ben irt háromfelvonásos vígjátéka, a Vőlegény. Ez a kitűnő szerző — akinek mély ellentétpárokra épülő drámaköltészetében a színházértök közül többen Pinter vagy Albee előfutárát s igy a magyar drámaírás huszadik századi krónikájában a groteszk és az abszurd meghonosítóját vélik fölfedezni — látKINCSÜNK AZ ANYANYELV A politikai sajtó nyelve Barangolásunkat a politikai sajtóban előforduló idegen szavak birodalmában egy londoni utcanévvel, a Dawning Streettel folytatjuk. Ha ilyesmit olvasunk:......a Downing Street állásfoglalása szerint...", az természetesen nem egy utca, hanem az angol kormánykörök állásfoglalása. Az utcanevet itt átvitt értelemben használta az újságíró, ebben az utcában ugyanis több kormányhivatal van többek között a külügyminisztérium és a miniszterelnök (jelenleg Margaret Thatcher asszony) hivatala. A miniszterelnök-asszony jól példázza, hogy Angliában sikeres volt a szólagos egyszerűséggel takar bonyolult, nemegyszer ellentétes érzelmeket. Darabjainak hősei jobbára a remény, az életundor, az öröm és boldogságvágy között vergődnek. Ám vigyázat! Viselkedéspózaik felszínessége mögött filozófiai mélységek rejtőznek, és a felfokozott, gyakran eltúlzott szenvedélyeiket többnyire az irónia menti meg az érzelgősségtől. Aki ezt a szélesre tárt, de mégis precízen körülhatárolt világot hitelesen akarja visszaadni, annak pontosan kell megvalósítania a két szélső pólus, a líra és a humor bravúros egyensúlyát. Szép Ernő sajátos drámaírói művészetének lényege ugyanis épp abban rejlik, hogy az élet szép és rút, bájos és keserű, boldog és bús ügyeiről szól egyszerre szomorú és víg, lírai és kesernyés hangú színpadi játékaiban. Nyilván ez az, amivel Szép Ernő valóban megelőzte a korát, s amiért drámairodalmunkban bizonyos szempontból valóban a groteszk előfutárának tekinthető. Mindezek után aligha kell bővebben indokolgatnom: aki jól akarja játszani Szép Ernő darabjainak bármelyikét, annak stilustisztát kell nyújtania. Még akkor is (avagy pont akkor!), ha elsősorban a közönségigénnyel és a remélt közönségsikerrel érvel a Vőlegény bemutatása mellett. Nehéz szívvel ugyan, de őszintén papírra kell vetnem, hogy Szép Ernő csodaszerkezete a Magyar Területi Színház komáromi társulatának színpadán nem működik igazán. Az előadás, sajnos, már a premieren is fáradtnak tetszett. Hiányzik belőle a szellemnek az a sziporkázása, amely az 1953 őszén elhunyt szerző darabjait mind a mai napig éltetik. Csupán tételesen sorolom fel, hogy a virtuóz felépítés, a gunyorosra hegyezett párbeszédek, az elegáns irónia, a néhány mondatos szerepek típusteremtő ereje, a miliőteremtés hitelessége, a szellemes helyzetek egymásra épülése, a káprázatos színpadi ismeret bizony csak hellyel-közzel fedezhető föl a január eleje óta műsoron tartott Vőlegényben. Nem az én dolgom eldönteni, hogy a kimunkálatlanság, avagy épp fordítva: az egy hónappal hosszabbra nyúlt próbaidő „unalma" ártott-e ennek a szépreményü produknök emancipációja. A szó jelentése: egyenjogúsítás, függő helyzetből, alárendeltségből, elnyomásból való felszabadulás. Egészen mást jelent az emigráció, mégpedig: politikai okok miatt vállalt önkéntes külföldi száműzetést. Az ilyen körülmények között száműzetésbe kényszerült egyének pedig az emigránsok. Az amerikai-vietnami háború idején gyakran emlegették az amerikaiak eszkalációját. Az eszkaláció szó jelentése: a háború fokozatos kiterjesztése. Némileg hasonló jelentése van az expanzió szónak, amely terjeszkedést, hódító törekvést jelent. Fentebb említettük, hogy az angol külügyminisztérium épülete a Downing Street-en található. A sajtóban az angol külügyminisztériumot gyakran angol nevén, mint Foreign Office-X említik. A föderáció, amely szövetséget, államszövetséget jelent, nálunk nem ismeretlen szó, hiszen mi is a csehszlovák államszövetségben élünk. A szót azonban a cseh federace, a szlovák federácia mintájára magyarul is sokan — igen helytelenül! — federációnak ejtik. A politikai pártok történetében gyakran előfordul, hogy az egyes pártokon belül frakciók alakulnak ki, azaz olyan csoportok, melyek a párt általános irányvonalával szembehelyezkednek. Napjainkban egyes országokban gyakran emlegetik a fundamentalizmust. Ez nem más, mint minden újjal szembeni merev, elavult politikai magatartás. A fúzió is a politikai pártokkal kapcsolatos gyakori szó, jelentése : egyesülés. Tehát ha két párt egyesül, azt mondjuk: fuzionálnak. A szerződést aláíró felek garantálják a szerződésben vállalt kötelezettségek betartását. A garancia jótállást, szavatolást, kezességet jelent. Ismét egy betűszó: GATT, azaz General Agreement on Tariffs and Trade, az ENSZ keretében működő nemzetközi vám- és kereskedelmi egyezmény angol nevének rövidítése. Gyakran Írják hírlapok, hogy egyik vagy másik politikai pártnak valamely országban hegemóniája, azaz vezető szerepe van. A hierarchia szót természetesen nem csak pártokkal kapcsolatban használjuk. Jelentése: az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sorrendje. Számos államban illegális politikai pártok is működnek. A lex (törvény) latin szóból képzett illegális szó törvénytelent, törvényen kívül állót, a törvény tilalma alá esőt jelent. Minden országban rettegnek az inflációtól, ami nem más, mint pénzromlás, a pénz elértéktelenedése, a forgalomban levő papírpénz mennyiségének rendkívüli megnövekedése és az ezzel járó gyors elértéktelenedése. Egészen mást jelent az infrastruktúra szó, mégpedig a gazdaság működésének üzemen kívüli előfeltételeit biztosító álló- és forgóeszközök összességét. Melyek ezek? A lakásállomány és a legkülönfélébb szolgáltatások: művelődésügy, közlekedés, közmüvek, hírközlés, egészségügy, kereskedelem és egyéb szolgáltatások széles hálózata. A gazdaságról szóló hírekben gyakran halljuk, olvassuk az integráció szót. Mit is jelent? Többféle jelentése van: beolvasztás. 10
