A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-09 / 6. szám

ÉS AZ IRÓNIA? • SZÉP ERNŐ: VŐLEGÉNY • BEMUTATÓ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN Bajcsi Lajos, Kovács Ildikó f. h., Skronka Tibor és Dráfi Mátyás... ... illetve Mák Ildikó és Varsányi Mária az előadás egy-egy jelenetében Ezerkilencszázkilencven január ötödikén be­mutató előadást tartott a Magyar Területi Színház komáromi együttese, s ez a premier mindenképpen jelentős eseményként tartan­dó számon a hazai magyar színjátszás törté­netében. Szép Ernőnek a Vőlegény című vígjátékát ugyanis nemcsak az új, eleddig a városi művelődési központtal közösen birto­kolt komáromi „kultúrpalotában", hanem a békés forradalom hozta változások eredmé­nyeként végre a Matesz tulajdonába került, tehát a saját színházépületében mutathatta be játékszínünk. A fenti dátum ezért min­denképpen aranybetűs ünnepe a szlovákiai magyar színjátszásnak. Érthető hát, ha ez az ünnepélyesség már az előadás kezdete előtt is éreztette hatását. Az emeleti csarnokban ekkor nyitották meg a szlovákiai magyar képzőművészek egy csoportjának kiállítását, és a vernissage-on a komáromi kamarakvar­tett is muzsikált. Egyébként a közönség szintén ráérzett a „második épületavató" ünnepélyességére, és telt ház szemlélte az előadást, ami — sajnos — még a bemutatókon sem számít igazán természetes dolognak Komárom­ban ... Ezzel rögtön a lényegi kérdések egyi­kénél: a darabválasztásnál, illetve ama di­lemma újragondolásánál vagyunk, hogy ma­napság vajon mi kell a közönségnek?! Nem titok, hogy a színházak — különösen a vidéki utazó társulatok — előtt annak a fenyegető kérdésnek az eldöntése áll, hogy azonnal és mindenáron siessenek-e kielégíteni a publi­kum napi élvezeti (Brechttel szólva: kulináris) igényét, avagy a nézők valódi érdekeire le­gyenek tekintettel. Ugyanis a siker a színház legbizonytalanabb tényezője; ám legalább ennyire bizonyos az is, hogy a jó előadás tanítóbácsiskodás nélkül szintén képes lehet szórakoztatva nevelni, értékekkel vonzani. Éne nyújt nagyszerű esélyt Szép Ernő 1922-ben irt háromfelvonásos vígjátéka, a Vőlegény. Ez a kitűnő szerző — akinek mély ellentétpárokra épülő drámaköltészetében a színházértök közül többen Pinter vagy Albee előfutárát s igy a magyar drámaírás huszadik századi krónikájában a groteszk és az ab­szurd meghonosítóját vélik fölfedezni — lát­KINCSÜNK AZ ANYANYELV A politikai sajtó nyelve Barangolásunkat a politikai sajtóban előfor­duló idegen szavak birodalmában egy londo­ni utcanévvel, a Dawning Streettel folytatjuk. Ha ilyesmit olvasunk:......a Downing Street állásfoglalása szerint...", az természetesen nem egy utca, hanem az angol kormánykö­rök állásfoglalása. Az utcanevet itt átvitt értelemben használta az újságíró, ebben az utcában ugyanis több kormányhivatal van többek között a külügyminisztérium és a miniszterelnök (jelenleg Margaret Thatcher asszony) hivatala. A miniszterelnök-asszony jól példázza, hogy Angliában sikeres volt a szólagos egyszerűséggel takar bonyolult, nemegyszer ellentétes érzelmeket. Darabja­inak hősei jobbára a remény, az életundor, az öröm és boldogságvágy között vergőd­nek. Ám vigyázat! Viselkedéspózaik felszí­nessége mögött filozófiai mélységek rejtőz­nek, és a felfokozott, gyakran eltúlzott szen­vedélyeiket többnyire az irónia menti meg az érzelgősségtől. Aki ezt a szélesre tárt, de mégis precízen körülhatárolt világot hitele­sen akarja visszaadni, annak pontosan kell megvalósítania a két szélső pólus, a líra és a humor bravúros egyensúlyát. Szép Ernő sa­játos drámaírói művészetének lényege ugyanis épp abban rejlik, hogy az élet szép és rút, bájos és keserű, boldog és bús ügyeiről szól egyszerre szomorú és víg, lírai és kesernyés hangú színpadi játékaiban. Nyilván ez az, amivel Szép Ernő valóban meg­előzte a korát, s amiért drámairodalmunkban bizonyos szempontból valóban a groteszk előfutárának tekinthető. Mindezek után aligha kell bővebben indo­­kolgatnom: aki jól akarja játszani Szép Ernő darabjainak bármelyikét, annak stilustisztát kell nyújtania. Még akkor is (avagy pont akkor!), ha elsősorban a közönségigénnyel és a remélt közönségsikerrel érvel a Vőlegény bemutatása mellett. Nehéz szívvel ugyan, de őszintén papírra kell vetnem, hogy Szép Ernő csodaszerkezete a Magyar Területi Színház komáromi társulatának színpadán nem mű­ködik igazán. Az előadás, sajnos, már a premieren is fáradtnak tetszett. Hiányzik be­lőle a szellemnek az a sziporkázása, amely az 1953 őszén elhunyt szerző darabjait mind a mai napig éltetik. Csupán tételesen soro­lom fel, hogy a virtuóz felépítés, a gunyoros­­ra hegyezett párbeszédek, az elegáns irónia, a néhány mondatos szerepek típusteremtő ereje, a miliőteremtés hitelessége, a szelle­mes helyzetek egymásra épülése, a kápráza­tos színpadi ismeret bizony csak hellyel-köz­­zel fedezhető föl a január eleje óta műsoron tartott Vőlegényben. Nem az én dolgom eldönteni, hogy a kimunkálatlanság, avagy épp fordítva: az egy hónappal hosszabbra nyúlt próbaidő „unal­ma" ártott-e ennek a szépreményü produk­nök emancipációja. A szó jelentése: egyenjo­gúsítás, függő helyzetből, alárendeltségből, elnyomásból való felszabadulás. Egészen mást jelent az emigráció, mégpedig: politikai okok miatt vállalt önkéntes külföldi számű­zetést. Az ilyen körülmények között számű­zetésbe kényszerült egyének pedig az emig­ránsok. Az amerikai-vietnami háború idején gyakran emlegették az amerikaiak eszkalá­cióját. Az eszkaláció szó jelentése: a háború fokozatos kiterjesztése. Némileg hasonló je­lentése van az expanzió szónak, amely ter­jeszkedést, hódító törekvést jelent. Fentebb említettük, hogy az angol külügyminisztéri­um épülete a Downing Street-en található. A sajtóban az angol külügyminisztériumot gyakran angol nevén, mint Foreign Office-X említik. A föderáció, amely szövetséget, államszö­vetséget jelent, nálunk nem ismeretlen szó, hiszen mi is a csehszlovák államszövetség­ben élünk. A szót azonban a cseh federace, a szlovák federácia mintájára magyarul is sokan — igen helytelenül! — federációnak ejtik. A politikai pártok történetében gyakran előfordul, hogy az egyes pártokon belül frak­ciók alakulnak ki, azaz olyan csoportok, me­lyek a párt általános irányvonalával szembe­helyezkednek. Napjainkban egyes országok­ban gyakran emlegetik a fundamentalizmust. Ez nem más, mint minden újjal szembeni merev, elavult politikai magatartás. A fúzió is a politikai pártokkal kapcsolatos gyakori szó, jelentése : egyesülés. Tehát ha két párt egye­sül, azt mondjuk: fuzionálnak. A szerződést aláíró felek garantálják a szerződésben vál­lalt kötelezettségek betartását. A garancia jótállást, szavatolást, kezességet jelent. Ismét egy betűszó: GATT, azaz General Agreement on Tariffs and Trade, az ENSZ keretében működő nemzetközi vám- és ke­reskedelmi egyezmény angol nevének rövidí­tése. Gyakran Írják hírlapok, hogy egyik vagy másik politikai pártnak valamely országban hegemóniája, azaz vezető szerepe van. A hierarchia szót természetesen nem csak pár­tokkal kapcsolatban használjuk. Jelentése: az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sorrendje. Számos államban illegális politikai pártok is működnek. A lex (törvény) latin szóból képzett illegális szó törvénytelent, törvényen kívül állót, a törvény tilalma alá esőt jelent. Minden országban rettegnek az inflációtól, ami nem más, mint pénzromlás, a pénz elértéktelenedése, a forgalomban levő papírpénz mennyiségének rendkívüli megnö­vekedése és az ezzel járó gyors elértéktele­nedése. Egészen mást jelent az infrastruktú­ra szó, mégpedig a gazdaság működésének üzemen kívüli előfeltételeit biztosító álló- és forgóeszközök összességét. Melyek ezek? A lakásállomány és a legkülönfélébb szolgálta­tások: művelődésügy, közlekedés, közmü­vek, hírközlés, egészségügy, kereskedelem és egyéb szolgáltatások széles hálózata. A gazdaságról szóló hírekben gyakran halljuk, olvassuk az integráció szót. Mit is jelent? Többféle jelentése van: beolvasztás. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom