A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-21 / 17. szám

CSIGA-ÉTELEK

A rák, a csiga, a tengeri halak kitűnő csemegék. A franciáknak például természetes eledelük a csiga, de nekünk? Hogyan kerül a mi asztalunkra?

Több háziasszony-olvasónk bizonyára szívesen főzne csiga-ételeket, ezért az alábbiakban közlünk néhány receptet és megismerkedhetnek a csiga elkészítésével kapcsolatos teendőkkel.

A csiga (éticsigáról van szó) májustól októberig szedhető. Könnyen meg tudjuk különböztetni a kétféle kerti csigát: az éticsiga nagyobb méretű és fehér a háza, míg a házicsigának barnás csíkok vannak a házán.

Az összegyűjtött csigákat néhány napig éheztetjük.

Az első tennivaló: jól megmossuk az élő csigákat és köménymagos, sós vízben négy órát főzzük, majd újra megmossuk és házából óvatosan kiszedjük. Csak a félhold alakú talprészt használjuk a többit eldobjuk.

Előételnek készíthetünk kapros csigaragut: a csigahúst olajon átforgatjuk, sót, borsot, összevágott kaprot adunk hozzá, az egészet átpirítjuk, végül tejfölös habarással sürítjük. A legegyszerűbb, ha pörköltnek készítjük el a csigát.

Egy igazi inyencfalat receptjét is közöljük: ez a házába visszatöltött csiga. Mivel itt a házra is szükség van, ezt is jól kifőzzük és sóval kisikáljuk. Hogy tölteni tudjuk sütőben kiszárítjuk. Vajba apróra vágott párolt gombát, zöldpetrezselymet, fokhagymát, sót teszünk és habosra keverjük. Hűtőszekrénybe tesszük fagyasztani. A töltés Így történik: az elkészített vajból minden házba töltünk egy kicsit, középre kerül a csigahús, majd ismét a vajból tömünk bele. Sütőben megmelegítjük, forrón tálaljuk, és pirítóst adunk hozzá. (10 adaghoz szükséges: 2 kg nyers csiga házával együtt, petrezselyem zöldje/ 5 dkg fokhagyma, 30 dkg gomba, 30 dkg vaj, 2 dkg só, 5 gl. bors)

Háztartási tanácsok

Panírozás (bundázás)

— Panírozás előtt töröljük szárazra a húst, így a bunda megtapad, nem válik le sütéskor.

— Különleges finom rántott húst készíthetünk, ha a zsemlemorzsát fele arányban reszelt sajttal helyettesítjük.

— A leülepedett morzsa megégését megakadályozhatjuk, ha a zsiradékba pár darab fogpiszkálót teszünk.

— A hússzeleteket ne sózzuk be előre, csak közvetlenül a panírozás előtt. A lesózott hús ugyanis levet enged, így a bunda nem tapad meg

I eléggé, és sütésnél leválik.

A LEGEK VILÁGÁBÓL

A Kordillerák Amerika nyugati részén, Alaszkától egészen a Tüzföldig húzódnak. Dél-Amerikában Andoknak nevezik e hatalmas lánchegységet melynek hossza csaknem 17 000 kilométer! Magassága ugyan nem éri el a Himalája csúcsait, viszont szélessége néhol meghaladja a 2 000 kilométert! Ez azt jelenti, hogy háromszor nagyobb mint Csehszlovákia. Északon a Sziklás-hegység, délen az Andok magasságban és terjedelemben változóak. Több láncolata van, melyek között sztyeppék és magas sivatagok, részben pedig tavak vannak, például a Nagy Sós-tó. Számos vulkán található rajta, ebből még 26 működik és 30 kialudt, vagyis „pihenő". Legismertebbek a Csimborasszó

(6 310 m), Cotopaxi (6 000 m), Szajuma (6 540 m). E vulkánok legtöbbjét hó fedi és ösközetekböl állanak, ilyen az andezit, amelytől Dél-Amerikában e lánchegység a nevét kapta. Észak- Amerikában hatalmas a Columbia-plató, amely tiszta lávával van fedve. A Kordillerák nagyban befolyásolják Amerika nyugati részének éghajlatát, mivel sok helyen a csapadékot felfogják és a keleti oldalon sivatagos részek terülnek el. Ércekben viszont elég gazdag, ezüstöt, rezet, ólmot, cinket bányásznak a hegyekben, a sivatagokban pedig naftát és földgázt termelnek. Faipara is jelentős. Állat- és növényvilága rendkívül változatos. A hidegebb vidékeken tűlevelű fák tenyésznek, az egyenlítő felé haladva ezek helyét délszaki és trópusi növények, pálmák stb. foglalják el.

L.S.

Nagyapó és a kis Janika nagyon szerették egymást. Gyakran sétálgattak együtt a kert alatti patak partján. Egyik sétájuk alkalmával a falu téglahídjához értek.

Janika, aki még csak ötéves volt, arról volt híres, hogy rengeteg dolog érdekelte. Mindent tudni szeretett volna s ezért állandóan kérdezett valamit. Nagyapó pedig örömmel válaszolgatott a sok kérdésre.

— Hadd kérdezzen a gyerek — szokta mondani — úgy tanul, okosodik!

A téglahid végéhez érve. Janika most is megkérdezte:

— Nagyapó, hová lehet eljutni ezen d hídon keresztül?

— A hídon vezető úton el lehet jutni a nagy műútra — felelt Nagyapó.

— És a műútról?

— A műúton a szomszéd faluba. Ni csak, éppen most jön az autóbusz. Látod ? Azzal utaznak az emberek.

— És a szomszéd faluból hová lehet tovább jutni ?

— Onnan a városba — győzött válaszolgatni Nagyapó, sőt a következő kérdést meg sem várva folytatta: — A városból pedig repülőgépen pár óra alatt a világ bármelyik nagyvárosába elutazhatnak az emberek.

— Jé!... — csodálkozott Janika —, nem is gondoltam, hogy ezen a patakhídon keresztül olyan messzire lehet menni... És mondd, Nagyapó, a mi falunkból ment már valaki olyan meszszire ?

— Bizony ment, — hangzott a válasz. — Méghozzá a szomszédból a Pista bátyád, aki a nyáron volt itthon. Ö mérnöknek tanul Moszkvában.

— Amikor fiatal voltál, te is voltál olyan messze?

'O

1

15

<

<v.

C

o

a

*<D

co

(/)-(D

U)

co

>*

>

O)

15

a>

+E

:0

c

N

a>

co

>

c

N

c

a)

:0

_

(1

)

tO

CD

+-*

c

CD

c

JŐ

(0

N

CD

>;o

a>-C

a> §)

'CO

H—

>

U)

o

<D

X

E

— Én nem voltam, kisfiam — gondolkozott el Nagyapó — Mikor én fiatal voltam, a mi falunkból a fiatalok csak az urasági majorig jutottak el. Akit besoroztak katonának, az került el a városba, de abban sem volt köszönet. Én nem voltam katona, mert fiatal koromban leestem a szénásszekérröl és megsérült a csigolyám! Úgy gyógyult meg itthon, mert az én apámnak nem volt pénze orvosra, az uraság pedig nem vitetett kórházba! Látod? Még most se tudom kiegyenesíteni a derekamat!

Janika sajnálta egy kicsit Nagyapó beteg derekát, aztán még egyet kérdezett:

— Nagyapó, ha majd nagy leszek, én is elmehetek egyszer olyan messzire?

— Ha szorgalmasan fogsz tanulni, te, kisunokám, már nem csak messzi városokba, országokba, más világrészekbe, hanem talán más csillagokra is eljuthatsz.

Janika elmerengett, elábrándozott és a képzelet szárnyán messze szállt, s valahonnét a világűr ismeretlen tereiről nézett vissza a kis falusi téglahidra.

KOVÁCS JÓZSEF

MÓRA FERENC

Mikor kelepet, El-elhallgatom.

Ahogy fut a hab. Beléje akad. Kattogva neki Dölyfös szavakat:

A vízi malom! Elállóm utad,

Ha én akarom!"

A csacska patak Azt csobogja csak: „Addig kelepe tsz, Míg én hajtalak!"

21