A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-28 / 18. szám
A BARSI TIZENHETESEK ____________________________________________________ A napokban emlékeztünk az 1848/49-i polgári forradalom és szabadságharc egy jelentős eseménysorozatára, a tavaszi hadjáratra, annak 140. évfordulója alkalmából. A magyar történelem e nagyszerű eseménysorozatának jelentős történése volt a nagysallói ütközet, amely 1849. április 19-én zajlott Nagysalló (Tek. Luzany) község határában és a forradalmi seregek fényes győzelmét hozta. A hadjáratban végig szerepelt és a nagysallói csatában fontos szerepet játszott a barsi 17. zászlóalj; ez az írás az egység történetéről kíván rövid áttekintést adni parancsnokuk, Sátori Schukz Bódog honvéd ezredes emlékiratai alapján. Bevezetésül néhány szó a zászlóalj megszervezőjéről és parancsnokáról. Bátori Schulcz Bódog 1804-ben született Körmöcbányán (Kremnica, akkor Bars megye), apja „bíróságot viselt férfiú" volt. 12 éves koráig élt Körmöcbányán, utána Kassára került a premontreiek neveldéjébe, ott szobatársa Toldy Ferenc volt. Életének további állomása a kassai akadémia, ahol bölcseletet és jogot, francia és olasz nyelvet tanult. 1824 januárjától katona; először hadapród a Bakony-ezredben, majd hadnagy Milánóban, ahonnan egészségi okokból 1848 márciusában leszerelik. Kis ideig Drezdában kezelteti magát, a forradalom hírére azonban hazajön és Komáromban megszervezi a barsi zászlóaljat. Az egység már október 13-án gyakorlatozni kezd, december 16-án gőzhajón Pestre szállítják őket, onnan előfogatokon Miskolcra, az északi hadtesthez, amelynek akkori parancsnoka maga a hadügyminiszter, Mészáros Lázár. Mészáros a zászlóaljat a Pulszky ezredes által vezényelt dandárba sorolta, a dandár Sikszóra indult és a 17. zászlóalj itt kapcsolódott be a harci cselekményekbe. A tűzkeresztség a harci tapasztalatokkal nem rendelkező egység számára nem a legfényesebben sikerült. A január 4-i kassai csatában a honvédseregek vereséget szenvedtek Schlik lovassági tábornok csapataitól és kénytelenek voltak visszavonulni. A helyzet ekkor a Tiszántúlon berendezkedett kormány számára válságosra fordult, a kassai vereség gyakorlatilag megnyitotta Schlik útját a Tiszán át Debrecen felé. Ám Windisch-Gratz túlzott illúziókba ringatta magát, a harcok megszűntét és a magyar hadsereg feloszlásának hírét várta, és vállalkozó kedvét az általa megszállt felsö-magyarországi vármegyék pacifikálása merítette ki. így lehetőséget nyújtott a felső-tiszai hadtest immár másodszori újjászervezéséhez, amelynek sikere ismét csak Klapka György szervező erényeit dicséri. 1849. január 19-én Schlik végül is elszánta magát Tokaj, a tervezett tiszai átkelőhely birtokbavételére. A magyarok kezdetben visszavonultak és Miskolcot is feladták, január 22-én azonban Tárcáinál megállították és Bodrogkeresztúmál vissza is verték a két hadoszlopban támadó császáriakat. Ebben a kétnapos ütközetben, amely fordulópontot jelentett a felső-tiszai hadműveletekben, jelentős szerepet játszott a barsi zászlóalj és maga Bátori is, aki ekkor őrnagyi rangban, dandárparancsnokként vetette vissza gr. Pergen Josef túlerőben lévő egységét. Következett még néhány kevéssé jelentős intermezzo (a barsi zászlóalj szempontjából), majd részvétel a tápióbicskei és az isaszegi csatában, utána pedig az 1. hadtest részeként az északi „nagy menetelés" Pesttől Komáromig. Fordítsuk most figyelmünket a nagysallói ütközetre. Az eseményeket Bátori Schulcz- Bódognak a kiegyezés utáni években megjelent emlékiratai alapján ismertetjük. .Az I. hadtest, Klapka parancsnoksága alatt, nagyszécsényi táborából elindult, s a már kész nagykálnai Garamhídján át Nagy- Salló felé tartott. Míg a hadtest a Garam folyó mentében haladt, a híd felé. a túlparton a szemrevételt tartó ellenséges vértes csapat vonult el a magyarok szemeláttára. A két ellenség olyan közönyösen nézett egymásra, mintha ellenségek sem volnának. Klapka hadteste Lök és Nagy-Endréd alatt táborba szállt, a vezér az első helységnél egy fa alá telepedett Bátorival együtt. Igen szép kellemes tavaszi nap volt(...) Egyikőjük sem gyanítá, hogy másnap döntő harcuk leend, miután az ellenség erejéről nem volt biztos tudomásuk. Egy kis idő múlva Klapka határozottan azt mondá Bátorínak: „Eredj te csak magad Tinára, hadsegéded, Rácz Lipót kíséretében, én maradok, távozni nem merek, mivel nem tudom, mi adhatja elő magát, holnap úgy lehet, forró napunk leend." ... (Bátori) hajnali négy órakor visszaindult a sereghez. Nagy-Endrédre érve jelenték neki, hogy már az egész hadtest Nagy-Sálló felé. a csata színhelyére indult, s a sereg fel van állítva, minthogy az ellenség Nagy-Sallón van. Erre haladéktalanul gyalog megindult s a korcsmánál lovaira várt. Az eső megeredt. Ép akkor lovagolt a korcsma mellett el Guyon, kit Bátori „jó reggelt!" megszólítással (good morning) angolul üdvözlé; ez pedig hirtelen viszonzá franciául: „ma harcolnunk kell, bizonnyal! A viszontlátásig! Azonban Bátori is egy perc alatt lovon termett s vágtatva a helyre, ahol dandára fel volt állítva. Itt találkozott Klapkával és Damjanichcsal. kinek azon megjegyzést tévé. hogy a sereg felállítása nagyon jó és Nagy- Salló az övék lesz(...) Klapka azzal biztatá őt, hogy a-hadcsapatok elejét azonnal fogja látni. Ezekután Bátori előbb a barsi. azUtán a többi zászlóaljhoz nyugodt maradt a dandár arcaga előtt. A barsi 17. zászlóaljhoz a következő buzdító beszédet tartotta : „Ti, ifjú, hős harcosai Barsmegyének! Itt, szülő földünk szivében ezer lépésre tőlünk áll az ellenség Nagy-Sallón. Ti, kiknek hős tetteit a távol folyó Bodrog. Tisza s Duna partjain hirdetik, ahoz hasonlót hazátok bölcsőjében is tanúsítsatok. Én meg vagyok arról győződve, hogy a mái győzelem babérját senki tőletek el nem ragadja, s egy lelkes szuronyrohammal pár perc alatt birtokunkba ejtendi Nagy-Sallót. Éljen a 17-ik zászlóalj! Előre, indulj!" „Bátori akként nyilatkozott Klapka és Damjanich előtt, hogy mindaddig nem intéz támadást Nagy-Salló ellen, míg a közlekedést fenntartó csapatot a szőlőhegy mögött, a jobb szárnyon nem látja. Eme nem kellett sokáig várnia: a csapat csakugyan megjelent a szőlőhegyen, a jobb szárnyon, a Lapinszky ütege megkezdé a tüzelést. Bátori az első ágyúlövésre, mely a szőlőKINCSÜNK Azmwtev Mondjuk inkább latinul? (Szemérmes elmélkedés egy szó eredetéről) „Orvosunknak szép előadása volt de oly szavakat is használt amelyek nyilván idegen eredetűek." olvasom N. P. nyugdíjas tanító levelében. „Magyarajkú lakosság közt élek, de tudom, a jelenlevők sok mindent nem értettek meg, pl. a fanszőr szót amellyel az előadó feltételezhetően a szeméremszőrzet fogalmát akarta kifejezni." Elgondolkoztat a levél. Hol is hallottam először a kifogásolt szót? Úgy emlékszem. már ötven évvel ezelőtt, újvári gimnazista koromban, talán Sieracky nevű énektanárunktól. aki a nemi érésről is beszélgetett velünk. Vagy talán Krammer professzorunktól, aki francia nyelvre oktatott ? Szótáraimat is igénybe veszem, de gall eredetre utalást nem lelek, pedig a szó hajdani diákkorunk szellemében szinte párizsi eleganciával ejthető ki. Valami felrémlik gyatra angol ismereteimből, olvasmányaimból: E nyelven a sokféle értelmezésű fan szócska egyik jelentése rajongó, ill. szurkoló, ebből lett a közismert Fan-club. A másik a víztükör, a tüllfüggöny fodrozódását fejezi ki. de a hajzat szőrzet göndörödésével nem hozható kapcsolatba. Itt van még a fan dance, de ez egyértelműen legyező-táncot jelent. Mindezzel nem elégedtem meg. A legújabb angol—cseh szótárban néztem utána, nem bukkanok-e a fan-tövű szavak közt olyanra, amely valahogy mégiscsak közei áll a szeméremtájékhoz. Rátaláltam — van egy szó. amely nemcsak pléhedényt jelent, hanem mást is: popsit. De csupán az'amerikai-angol szlengben, ahol az engedetlen gyermek elfenekelése kapcsán használják. A brit-angol nyelvben ugyanezzel a szóval, kissé vaskosan — pontosan azt jelölik, amit a nők testén a fanszőrzet eltakar. Még bizonyos nagyvonalúság mellett sem mondhatnám, hogy itt a bírált kifejezés idegen eredetének bizonyítéka. Persze nyilvánvaló, hogy a tudományos alaposság megkövetelné az angolon kívül más világnyelvek vonatkozó szavainak vizsgálatát is. Ehelyett most már csak magyar forrásmüveket lapozok fel. Elsőnek a Budapesten 1983-ban megjelent Új Orvosi Szótárt. A szeméremtájékkal foglalkozó szakkifejezések közt fancsontként szerepel az os pubis (szeméremcsont). A latin crinis pubis magyarul egyértelműen fanszőrzetet jelent. Ezt a szóösszetételt és magyarázatát könnyen megtaláltam a Lexikon a szerelemről című, 1987-ben megjelent budapesti, népművelő jellegű kiadványban, amely szerint: „Fanszőrzet: a férfi és női szeméremtest tájékát borító szőrzet, amely nőknél a szeméremdomb tetején vízszintes vonalban, férfiaknál a has alsó részére átterjedve a köldök felé irányuló csúcsban végződik.. hegyről elhangzott, a 17-ik zászlóalj első osztályát, melynek első századát Fiamar Ernő százados, a másodikat Szalay Ferenc főhadnagy vezeté, csatártáncba küldé. 200 lépésnyire előretolta. A zászlóalj többi négy százada, a csatárlánc háta mögé arcalag lön felállítva. Erre csakhamar földrengő ágyúzás fejlett ki az egész vonalon, egyik fél sem kímélte a lőport, s a füstfelleg elborítá a hosszú csatavonalakat. Bátori Klapkának és Damjanichnak adott szavát beváltandó a tetthez látott: gránátos indulót veretvén, előrenyomult, amidőn mór Nagy-Sallótól mintegy 60 lépés távolra volt. rohamot doboltatott; ekkor sebes vágtatva csatározóihoz sietvén, éljen rivalgások között szuronytszegezve rohamra vezeté őket; midőn ez megtörtént, a zászlóaljat is szintén rohamra vezényelte, s Nagy-Salló északi részét elfoglaló. .. .Ezen rohamnál Hamar Ernő százados egy fegyvergolyó által fején találva, valamint a zászlóalj több vitéze halva maradt a csatatéren, s még többen megsebesültek, azok között a lelkes polgár és önkéntes Festorazi is karján megsebesült. Szalay Ferenc főhadnagy pedig, ki a legénységet gyorsan rendbeszedé. összegyűjté s rohamra vezeté, Klapka tábornok által a helyszínen századossá neveztetett ki. Ezen a szerencsés hadi tény kivitele után Bátori összes dandárát Klapka rendelkezése alá helyezvén, ő maga két szakasz honvéddel s egy üteggel a helységen gyorsan átvonult, kint a mezőn állást foglalt, s az felállított ellenséges lovasságot együttes tüzeléssel szétugrasztá. Ezekután az erdőt egy szakasz honvéddal megrakván, a másik szakasszal és az ágyúüteggel a Famadra vezető útra indult mely már Damjanich hadteste által el volt foglalva. Végre elnémultak az ágyúk, a harcnak vége lön, s általános csend állott be." Következett még Komárom, itt elvált a 17. zászlóalj és Bátori útja; a zászlóalj tovább menetelt Görgeyvel, Bátori Komáromban maradt Klapkával, mint annak helyettese. A vár feladása után ő is menlevelet kapott, Garamkövesdre került, ott is halt meg 1885. március 8-án. Klapka még Komáromban honvéd ezredessé léptette elő, a kiegyezés után több megye megbecsült személyisége. a hontmegyei honvédegylet elnöke volt. Sírja ma már nem található meg a garamkövesdi temetőben. CSÁKY PÁL 'A valóban közérthető, s a levélíró által ajánlott szeméremszőrzet elnevezést azonban a szakirodalomban nem találtam meg. Feltételeztem, hogy a Magyar Szinonimaszótárban a fanszőrzettel együtt szerepel, de nincs benne egyik sem. Előveszem hát a Magyar Értelmező Kéziszótárt, amelynek segítségével végre „igazságot tehetek": Kiderül, hogy a kifogásolt kifejezés nem idegen eredetű, éppen ellenkezőleg, az uráli, a finnugor vagy az ugor alapnyelvből való örökségként őrizte meg a régies tájnyelv a fan szócskát. Nem csoda, ha már csak néhány nyelvjárásban maradt meg ige alakjában és nem mindenütt értik meg azonnal, hogy ha a fiú vagy a leány fanosodik, azt jelenti: szeméremtájékán szörösődik, tehát serdülőkorban van. A fanszőrzet tehát játszó. egyértelműen magyar kifejezés, amelynek használata nem kifogásolható. Jogosan használja az előadó az egészségnevelésben vagy a tanító az iskolai oktatásban. S hogy a nyomdafesték is tűri, arra a Budapesten megjelenő Magyar Ifjúság c. hetilap orvosi rovata a példa. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY 10
