A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
492 11 IKALKOPIRIT A kalkopirit (rézkovand, CuFeSJ az egyik legfontosabb rézérc, a benne levő réz mennyisége 2—2,5 % körül mozog. Színe a sárgarézére emlékeztet, olykor tarka színárnyalatokban játszik. Erősen fémes fényű, négyzetes rendszerben kristályoso-Idó majdnem kocka alakú kristályai olykor összetéveszthetők a piritkristályokkal, de eltérő keménységük alapján könnyen megkülönböztethetők: a kalkopirit keménysége a Mohs-féle skála szerint 3,5—4, míg a pirité 6—6,5 és karcolja az üveget (a közismert szulfidércek közül csak a pirít képes erre). A kalkopirit sűrűsége 4,1 —4,3 g/cm3. Tökéletlenül hasad, karca zöldesfekete. Először IHenckel írta le 1725-ben, bár nagy a valószínűsége, hogy a bányászok már sokkal régebben megismerkedtek vele, hiszen a kalkopirit a hidrotermális érctelérekben és a metaszomatikus telepeken viszonylag gyakori. Általában más szulfidokkal közösen fordul elő, olykor ezekben az ásványparagenézisekben dominál. Szépen kifejlődött kalkopiritkristályok csak ritkán fordulnak elő, gyakrabban vaskos, tömeges alakban jelennek meg. Az ún. hintett kalkopiritet porfiros rézércnek is nevezik. Ilyen porfiros rézérc található pl. a magyarországi Recsken, ahol néhány évtizede jelentősebb rézérckészleteket tártak fel. A kalkopirit fontos kísérő ásványa itt a molibdenit, a molibdén szulfidja (MoSJ, amely molibdéntartalma miatt kifizetődővé teszi az egyébként alig 1 %-nyi rezet tartalmazó rézérc bányászatát. A kalkopirit olykor üledékes kőzetekben is keletkezhet; a kéntartalmú szerves anyagok bomlása során kén-hidrogén szabadul fel, amely vas- és rézionokat tartalmazó oldatokkal reakcióba lépve különböző fémszulfidokat, így kalkopiritet hozhat létre. A kalkopirit mállása során másodlagos ásványok keletkezhetnek; a levegő oxigénje elbontja a fémszulfidokat és különböző szulfátok, illetve karbonátok képződhetnek (pl. malachit, azurit stb.). A világ legjelentősebb kalkopirittelepei az USA-ban (Utah), Chilében, Zaireban és Zambiában találhatók. Csehszlovákiában az Érchegységben, illetve a Gömör-Szepességi- Érchegységben fordul elő helyenként kitermelésre is alkalmas mennyiségben. Számottevő a Selmecbánya (Ban. Štiavnica) környéki érctelérek réztartalma is. A felvételen látható kvarcbetelepülésekkel tarkított kalkopirit is Selmecbányáról való. MILLERIT A millerit igen ritkán előforduló nikkelére, összetételét tekintve nikkel-szulfid (NiS). Magyarul hajkovandnak is nevezik, mivel vékony sárga tűszerű kristályai az „aranyhajra" emlékeztették a bányászokat. Fémes fényű, jól hasad, karca szürkésfekete. Keménysége 3—3,5, sűrűsége 5,5 g/cm3. Trigonális rendszerben kristályosodó tűi igen törékenyek. Jól vezeti az elektromos áramot. Először Wilhelm Haidinger osztrák mineralógus említi 1845-ben megjelent ásványtani kézikönyvében, William Hallowes Miller (18Ö1 —1880) kiváló angol fizikusról és krisztallográfusról nevezte el. A millerit a hidrotermális érctelérekben fordul elő, más nikkel- és kobaltvegyületek társaságában. A világ legjelentősebb millerit-lelőhelyei: a szászországi Freiberg és Schneeberg. Csehszlovákiában Jáchymovban, a kladnói széntelepekben, valamint a Gömör-Szepesi-Érchegységben (Dernö, Alsósajr Rozsnyó) található. A felvételen Iá - ható példány Kladnóból származik LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
