A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-07 / 41. szám

Petro Ilona Élet a hegy lábánál 1974 — a folklórcsoport amely a lakodalmast bemutatta Névadó ünnepség a hetvenes évek végén — Valamikor Krasznahorkáig, Hárskútig volt itt rétje az Andrássy grófi családnak. Innen a falunév eredete: Hosszúrét — mondja a faluban valaki, mintha Mikszáth egyik legis­mertebb regényének (Különös házasság) a lapjairól lépett volna elém. Festői szépségű tájban fekszik a község. A Csermosnya patak völgyében. Dombok éke­sítik, hegyek koszorúzzák, s közelében az egyik nagyon szabályos dombon Kraszna­­horka vára rakott fészket. A kis, alig 687 lelket számláló falu valamennyi udvaráról rálátni, s ahányszor csak ráesik a pillantás, annyiszor idézi a múltat a látvány. Hosszúrét (Dlhá Lúka) hajdan a büszke vár tartozéka volt. így került az Andrássyak kezé­be. A grófi családnak kastélya van a faluban. Andrássy Dénes született benne. Ő emelte­tett mauzóleumot a feleségének Krasznahor­­kaváralján. Vadaskertje is volt itt az Andrássy családnak, meg sok cselédje. A második világháború végéig tartotta magát az urada­lom. A falusiak a grófi birtokból vásároltak maguknak földet. Aztán az időben parasztfa­luvá lett Hosszúrét. Déli részén emelkedik a község fölé a Pálkö. Alatta van a Buzgó, barlanggal, fel­jebb kőbányával, s Jólésznél mutatja magát a vidéknek a Lánykő, amely úgy kapta a nevét, hogy egy lány az üldözői elől mene­külve leugrott onnan a mélységbe. Azt őrizte meg az emlékezet, hogy a Buzgóból valami­kor olyan mennyiségű viz tört ki, hogy elvitte a falut. Csak a Parton maradt meg néhány ház. Az emberek követ görgettek a Buzgó nyitásába, úgy próbálták útját állni a víznek. Barlangkutatók színes folyadékot öntöttek a vízbe, amelyet a távolesö gombaszögi forrás vizében láttak viszont. A hatvanas évek ele­jén fedezték fel a barlangot, de a közönség számára még mindig nem nyitották meg. Azt tartják róla, hogy nagyon mély tó van benne, egyszer francia búvárok megpróbáltak le­ereszkedni a fenekére sikertelenül. Állítólag ebben a barlangban van Közép-Európa leg­nagyobb sztalagmit oszlopa. A hosszúrétiek évről évre a barlangnál ünnepük meg május 9-ét szalonnasütéssel, tábortűzzel egybekötve. Két éve prágai főis­kolások is elszállásoltak a falu 1 —4. osztá­lyos magyar általános iskolájában. Innen jár­tak fel a hegyre. Innen indultak el a Tájéko­zódási Futó Világbajnokság versenyzői is több mint húsz ország képviseletében. Egyik céltól a másikat iránytű segítségével kellett elérniük. A versenyzők megfordultak a falu­ban, vásároltak a boltjában, mosakodtak a patak vizében, mert rettenetesen nagy zuhé is volt, bőrig áztak. — Még anya is meghívott egy versenyzőt meleg teára — mondja Ulbrikné Petra Ilona az édesanyja házában. A járási nemzeti bi­zottság alkalmazottja. Most éppen anyasági szabadságon van tizenegy hónapos kisfiával. Férjhez menéséig, s egy ideig még utána is tagja volt a Csemadok rozsnyói alapszerve­zete Búzavirág tánccsoportjának. Férje a rozsnyói széntelep gépparkjának a vezetője. A kismama még mindig visszamenne táncol­ni a Búzavirágba, ha tehetné. Még egy évig lesz anyasági szabadságon. Maradna otthon tovább is, ha megengednék. Mert munkába járás mellett is el kell majd végeznie a gyerek körüli teendőket. Csak úgy sokkal fárasztóbb lesz és a gyerek is jobban megsínyli. Szerinte iskoláskoráig a gyerekével kellene lennie a kismamának. — Mig a nők nem jártak munkába, sokkal nyugodtabb gyerekek jöttek iskolába — szól közbe Petroné, az 1 —4. osztályos iskola igazgatója. Minden évben kirándulni mennek a tanulókkal és a szüleikkel, minden kará­csonykor könyveket osztanak szét a gyere­kek között, év végén meg majálist tartanak. A különböző versenyeken szereplő tanitvá-1978 — a női éneklőcsoport nyaikat is könyvvel jutalmazzák. Azokat is, akik továbbtanulnak Rozsnyón. Ha ünnepel­nek valamit, minden tanulójukat szerepelte­tik a műsorban. Iskola és óvoda időnként a hangoshiradóban közös műsort ad. Petra Vilmosné és a lánya egészen bele­melegednek a beszélgetésbe. Felváltva hoz­zák tudomásomra a hosszúréti tudnivalókat. Közben persze a tizenegy hónapos Zolika is hallatja a hangját ide-oda tipegve a szépen bebútorozott ebédlőben. Petronénak két lá­nya van, mind a kettő férjnél, az idősebb a rozsnyói járásbíróság alkalmazottja, a férje szovjet-ukrajnai nemzetiségű. Elég jól tud már magyarul, és ez elsősorban Petroné hetvennyolc éves édesanyjának az érdeme. Nagyszerű „nyelvtanárnak" bizonyul, kitünő­en tanítja az unokavejét, pedig csak hat elemije van. Petroné házában az iskoláról esik a legtöbb szó. Kéttanerős, napközis nevelőnővel. A kétosztályos óvoda négytan­­erös. Sajnos, iskola, óvoda még mindig a régi épületben van. Állandósultak a javítási gon­dok. — A környéken már csak Hosszúréten van kis iskola, és még Krasznahorkaváralján — mondja Petra Vilmosné. — Úgy néz ki, hogy már meg is maradunk. Most is 200 ezer koronát kaptunk az épület külső javítására. Hamarosan cserépkályhákra cseréljük fel a vaskályhákat. Harminchét tanulónk van. Volt tanítványaim közül száznál többen érettsé­giztek, néhányan főiskolát is végeztek. A tizenhét éve özvegy Petra Vilmosné nagybalogi származású. Tragikus hirtelen­séggel elhúnyt férjével együtt érettségiztem a bratislavai magyar pedagógiai gimnázium­ban. Petroné 1962-től tanít Hosszúréten. 1981-től igazgatója az iskolának. Huszonhat éve él a faluban. Jól érzi magát a hosszúréti­ek között. Nyíltak, becsületesek és szorgal­masak. A gyermekeikre sem lehet panasz. Ő maga is köztiszteletnek örvend. Ezt mindjárt tapasztalom, ahogy kilépünk az otthonából. Szép családi házak, gazdagon termő kertek mellett haladunk el. Nyár van, még tart a szünidő. Egyik-másik tanuló a Csermosnya patak vizében lubickol. A felnőttek dolgoznak, munkahelyükön tar­tózkodnak, az állami gazdaságban, amely­nek itt udvara van. építkezésen, vasútnál, bányában, az élelmiszeriparban és a keres­kedelemben. A tüzoltószertáron gólyafészek. Közvetlen a kastélyból átalakított iskola és óvoda szomszédságában. A tanulók szá­­montartják a gólyák érkezését. Tavasszal örömmel újságolják: — Tanító néni, megjöttek a gólyák! — Figyelik az életüket, mint ahogy a gólyák is a tanulókét, akik mint a legkiváncsiabb vén­asszonyok, lesik, hogy mit visznek a csőrük­ben. A szarvasok és a vaddisznók is lejárnak a hegyről a falu határába. A tanulók számára ez is izgalmas esemény. A rókák is nem kívánatos vendégek időnként. Egyszer az igazgató néninek hét tyúkját tették tönkre. Két éve a vadászok farkasnyomot is láttak a Buzgónál. Mig nem szabályozták a Csermos­­nyát, a halászoknak is voltak fogásai. Piszt­ráng és más halfajta került a horgukra. Ráká­szás is folyt. Tavasszal a hegyen nagyon sok a hóvirág. Az is élmény a hosszúréti gyere­keknek. Tavasszal családostól mennek hóvi­rágot szedni. A hegyen virít a védett növé­nyek közé tartozó kakasmandikó, az itteniek nyelvén piros hóvirág. A rozsnyói magyar általános iskola Mandikó gyermekszínjátszó csoportjának innen a neve. A Szalai Jánosné házában is megfordu­lunk Petro Vilmosnéval. Átellenben lakoda­lomra készülnek, a tortát és a süteményt jó szívvel, vendégszerető készséggel megkós­toltatják velünk. Szalainé élete összefonó­dott a hagyományápoló kulturális munkával. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom