A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-29 / 31. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Bíró Gézát, a Csemadok Rimaszombati (Rim. Sobota) Járási Bizottságának elnökét, a kövecsest (Štrkovec) 1 —4. osztályos magyar tanítási nyelvű általános iskola igazgatóját faggatom. — Hány éves vagy? — Ötvenhét. — Akkor végigjártad a szocializmus építése kezdeti éveinek iskoláját. — Igen. — Hogyan történt? — Az ifjúsági szervezetben kezdtem tevékenykedni, először mint járási vezetőségi tag, később mint a volt Tornaijai járás vezető titkára. — Hogyan jutottá! el az ifjúsági mozgalomhoz? — Édesapám révén, aki régi kommunista volt, nagyapám is vöröskatona, ez a körülmény vezetett még a szülőfalumban arra az elhatározásra, hogy az ifjúsági szervezetben tevékenykedjem. Természetesen kezdetben Recskén, a szülőfalumban. Az akkori pártelnök javasolt a CSISZ recskei szervezete elnökévé, majd a járási vezetőség tagjává. — Miben merült ki akkor a recskei szervezet munkája? HIVATÁS — Kulturális és társadalmi tevékenységben. Színdarabot tanultunk, brigádmunkát vállaltunk, később a szövetkezet megalakításában is részt vettünk. Én legalábbis személyesen. Életemnek ez a mozgalmassága vitt végül is az ifjúsági vasút építkezésére. 1949 nyarán egy hónapig dolgoztam ott Hronská Dúbrava és Körmöcbánya között. Szlovákok, magyarok, csehek, lengyelek voltunk ott sokan. Nagyon jó közösség volt. Ha történetesen szakadó esőben vagont kellett kirakni, az egész tábor jelentkezett. Egyformán adtunk szlovák és magyar kulturális műsort. Ennek is. annak is sikere volt. Nem tudtunk szlovákul, a nyelvi problémát mégsem ismertük, senkit nem ért bántódás vagy rossz szó azért, mert nem tudott szlovákul. Mindenkit az elvégzett munkája szerint becsültek. Katonás rend, fegyelem volt, nagyon tetszett. — Mikor kezdte! a Csemadokban dolgozni ? — Ötvenkettőben. — Ez hogyan történt? — Kolár László volt a Csemadok Tornaijai (Šafárikovo) Járási Bizottságának elnöke, ő szervezett be mint fiatal, kezdő tanítót Csíz községben. Tagja lettem a helyi szervezetnek, amelyben a kultúrfelelösi teendőkkel bíztak meg. Itt is azt csináltuk, amit a CSISZ-ben, színdarabot tanultunk, kulturális műsort mutattunk be, a községben és a fürdő vendégeknek. Mindez két esztendeig tartott, aztán áthelyeztek a sajógömöri magyar tanítási nyelvű nyolcéves iskolába, ahol kimagasló kulturális tevékenység folyt mind az iskolában, mind a községben. Olyan pedagógusok vezetésével, mint Bódi Bertalan, Hunyák István, Kovács István, Lukács Tibor, a Csemadok vezető titkára stb. Innen rukkoltam be, leszerelés után pedig megválasztottak a CSISZ Tornaijai Járási Bizottsága vezető titkárának. Igazában véve itt kerültem szoros kapcsolatba a Csemadokkal. Mint vezető titkár tagja lettem a Csemadok Járási Bizottsága Elnökségének, a Csemadok vezető titkára pedig a CSISZ Járási Bizottsága Elnökségének. Ez a kapcsolat gyümölcsöző volt, egymás segítségére voltunk mindenben. A régi jó tapasztalatokat ma sem ártana feleleveníteni munkánkban. Az ifjúság nevelésében ugyanis nagyon sokat tudna segíteni a Csemadok. Most már mi is megpróbáljuk megnyerni a fiatalokat a Csemadok kulturális munkájának. — Arról még nem szóltál, hogyan lettél pedagógus? — Tavasszal a Hétben megjelent cikkedben erre már válaszoltam. — Nézeted a hivatásról, illetve a hivatástudatról? — A pedagógus nem lehet meg a kulturális munka nélkül. Én lelkileg nagyon szegény embereknek tartom azokat, akik kulturális tevékenységre nem akarnak időt szakítani. Sajnos, egyre több az olyan pedagógus, aki szívesebben méhészkedik, fóliázik, mert ebből anyagi haszna van. Akadnak közöttünk olyan pedagógusok is, akik megjegyzéseket tesznek, csinálják azok a kultúrát, akik szeretik. Ők éppen az ügyszeretetét nem akarják felismerni a kulturális tevékenységben. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy azokban a községekben, ahol a kultúrát a tanító megszeretteti a tanulókkal, ott a kulturális élet KLUBÉLET A Csemadok Rimaszombati (Rimavská Sobota) Alapszervezetének Tompa Mihály Klubja (rövidítve TMK) tavaly ősszel ünnepelte meg — igen szerényen — fennállásának 25. évfordulóját. Utána a közművelődési klub vezetősége, élén Vaskői Károly elnökkel és Vörös Attila titkárral, nyomban hozzáfogott az idei munkaterv elkészítéséhez. Most, a „nyári pihenő" idején örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elképzelések valóra váltak, a TMK vezetősége derekas munkát végzett. A bevált szokásnak megfelelően folytatódott a havonta egyszer megvalósuló klub' estek rendezése. Ezek sorában Gaál Mátyás diaporáma-vetítéses barlangászati előadása. Csáky Károly honismereti műsora, dr. Gaál Lajos természetvédelmi előadása zajlott le, Püspöki Nagy Péter történelmi tárgyú előadása keltett nagy érdeklődést, s egy sporttémájú műsoros estet és egy irodalmi-anyanyelvi vetélkedőt bonyolított le a klub. Természetesen az évenként immár rendszeresen sorra kerülő járási művelődési tábor műsorát is a TMK „stábja" állította össze. A klubélet jelentős gazdagodását jelzi, hogy dr. Poór János irányításával. Blaha Lujza Játékszín néven télen megalakult a TMK színjátszó csoportja, amely betanulta Batta György Töklámpás című mesejátékát s a darabot az első félévben nemcsak a városban adta elő, hanem a járás számos községében is. A színdarab nagy sikert aratott mind a gyermekközönség, mind a felnőttek körében. A sikertől fellelkesült csoport máris az őszi idényre, a következő színmű betanulására összpontosítja figyelmét. Létrejött egy másik újdonság, a klub Györy Dezső nevét viselő irodalmi és anyanyelvi stúdiója is. mely egy megkapó hangulatú Pósa-emlékmüsorral mutatkozott be. Jelenleg a fiatal lányok aerobik-csoportjának megalakítása folyik. A TMK vezetősége a nyári hetekben a második félév tervén munkálkodik. A jelek arra vallanak, hogy még ebben az esztendőben elkezdi tevékenységét a klub képzőművészeti stúdiója (Ferenczy Istvánt választva névadóul), valamint a honismereti szakcsoport és a tudományos ismeretekkel foglalkozó stúdió is (Fábry János, illetve Hatvani István közreműködésével). A gazdagodás egyrészt azzal magyarázható, hogy elkezdődött a TMK „fiatalodása" és megújhodása, ami egyaránt vonatkozik a klub vezetőire és a törzsközönségre, másrészt azzal, hogy a Csemadok városi alapszervezete az év elején megkapta székháznak azt a családi házat, amelynek azelőtt csak a hátsó részét használhatta. Ezzel megnövekedett a tevékenység bővítésének a lehetősége, a vérbeli klubélet, egy igazi szellemi műhely kialakításának az esélye. A ház udvarát, üveges folyosóját és idővel a pincéjét is jói ki lehet majd használni. Még igencsak tartott a téli fűtési időszak, amikor a székház átvett helyiségeiben nagy nyüzsgés kezdődött. A Tompa Mihály Klub vezetői serénykedtek ott, a férfiak meszeltek, bútort cipeltek, kalapáltak, a leendő klubszobát és klubkönyvtárat csinosították, az aszszonyok és lányok takarítottak. Az alapszer -Jelenet a Töklámpás című mesejátékból Falra kerül a Csemadok-tábla Száll a vers és az ének vezet vezetősége sem tétlenkedett, s így ma már tábla hirdeti a külső falon a fészekrakás eredményességét. A TMK vezetői bizakodva és szívós munkára készen várják az új idényt, továbbra is Kölcsey mondását tartva szem előtt: „Az emberi ész és erő csak a társaságban fejük ki." A közművelődés, a hagyományápolás ügye — a nehézségek ellenére is — biztató képet nyújt Gömör fővárosában. VERES JÁNOS Benedek László felvételei 6
