A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-19 / 8. szám
A februári győzelem óta eltelt négy évtized nagy változásokat hozott Dél-Szlovákiában is. A fellendülő gazdasági élet, a kibonta kozó új lehetőségek talán a sportban hozták a leglátványosabl eredményeket. Az új pályákon bajnokok cseperedtek; a la gás mellett a kézilabda, az atléti ka, az asztalitenisz, a súlyemelés, a birkózás, az evezés, a kerékpározás, de a sakk, a vízilabda, a vívás is bontogatta szárnyait, olyannyira, hogy az itt nevelt sportemberek később a válogatott címeres mezében is bizonyították tehetségüket, írásunkban ezúttal három edzőről esik pár szó; ők is ott vannak a legsikeresebb dél-szlovákiai terek képzeletbeli ranglistáján. FORGACH OSZKÁR SZÉKELY ISTVÁN Miért van az, hogy a hazai magyar nemzetiségű élsportolók zöme egy viszonylag szűk térségből verbuválódik? Ha a térképen a körzőmet a Somorját (Šamorín) Nyárasddal (Topol'níky) összekötő vonal közepén beszúrom, kiderül, hogy ennek az alig húsz kilométer sugarú körzetnek fiailányai gyarapították a legjelentősebben a Dél-Szlovákiából származók éremtárát. Somorja a csehszlovák vívó- és kajaksport egyik fellegvára. Dióspatonyból (Orechová Potôň) valók a legrátermettebb alapiskolai tanulók. Schwendtner József, az ifjúsági világbajnok birkózó dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), itt működik a DAC is. Bugár Imre Csallóközkürtrő! (Ohrady) származik, Nyárasd a női kézilabda sport egyik góca! Miért? Kialakult talán egy csallóközi játszóversenyző embertípus? A kedvező gazdasági viszonyok, az évszázados robotolást követő felszabadultság, a „Játszani is engedd" szárnyalása hozta az eredményeket? A friss húsok, tojások, a zöldségek, gyümölcsök alkotta étrend növeszti a felnövő ifjakat szívósakká? Talán a jó levegő, a még mindig tágas térségek, a természet ősi izomnövesztő módszerei érvényesülnek? A Duna hozza a hasznot? Az úszás áldásossága mutatkozik meg a tüdő befogadóképességének növelésében, az érrendszer teherbírásának fokozásában ? A helyi vezetők értelmessége lendíti a közös ügyet? A tanítóknak, edzőknek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás? A szülők megértése? Bratislava közelsége? Annak lehetősége tehát, hogy bárki megnézhesse a világ legjobbjait a nagyvárosban, így nyerve ösztönzést saját céljaihoz? A hatvannyolc éves Forgách Oszkár a csehszlovák vívósport nesztora. Már tizennyolc évesen ott van a pőstyéni (Piešťany) világbajnokságon, Luxemburgban az elődöntő résztvevője, 1954-ig a válogatott tagja. — A semmiből kezdtük 1962-ben, de a gyerekekkel mindig szívesen foglalkoztam, érdekel, hogyan fejlődnek. A vívás oktatásakor módomban áll egy évtizeden át figyelni őket, ám nemcsak a sport területén, hanem erkölcsük, jellemük szilárdulásában is. Az általuk szerzett bajnoki érméknél is több örömöt jelent nekem ha látom, hogy tanítványaim jellemes, józan gondolkodású, értelmes ifjakká érnek. Nem tapasztaltam, hogy a nálam jelentkezők rendkívüli képességekkel bírtak volna. Akadt közöttük ügyes vagy még ügyesebb, vérbeli tehetség igen ritkán születik. Valamennyien megszerették viszont a sportágukat, örömmel végezték a legfárasztóbb edzéseket is. Az eltelt negyedszázad folyamán 15 országos bajnokot, 14 ifjúsági válogatottat, két edzőt neveltünk az országnak. Mindezt nem dicsekvésből, csupán a rend kedvéért mondom, hiszen nem ez a lényeg! A fontos az, hogy rátaláltam azokra, akik hajlandók lángolni az ügyért, képesek sportágukért teljes odaadással munkálkodni! Székely István ötvenöt éves. ígéretes kajakos pályafutását — válogatott kerettag volt — egy közlekedési baleset szakította félbe. Edzői tevékenysége a hatvanas években indult, ugyancsak „a semmiből". Ma a somorjai a jövendő bajnokok egyik legjelentősebb telepe az országban, kész versenyzőket adnak át innen a nagyobb egyesületeknek. (Bár később is ők foglalkozhatnának velük, nem kallódnának el annyian!) — Úgy tapasztalom, az a legjobb, ha a gyerek edzője egyben a tanítója is, így tud rá a legerőteljesebben hatni, mivel mindig együtt vannak. Szeretem a természetet, a Dunát, szívesen töltöm ott az időmet a kicsikkel, akik néha bizony a vízbe potytyannak, de akik úgy száguldanak a vízen. mint valami kis bikák. Együtt sütjük velük a szalonnát, éljük át gondjaikat és örömeiket. A legfontosabb, hogy ösztönözni tudjuk őket, ezért sokat versenyzőnk. Egyegy tábla csoki a díj, esetleg új hajót kap a győztes. A épülő vízilépcső kihat a mi sportágunkra is, a Dunáról egy csatornára szorulunk, ott folytatjuk edzéseinket. Érdekelnek a kajakozás műhelytitkai, néha egész éjszakákat végigbeszélgetek győri barátaimmal, akiktől sokat tanultunk. A szövetség meg-megbíz a különböző utánpótláscsapatok felkészítésével, eljárok a világbajnokságokra is. Nem tudnék tétlenül élni, az ember tartozik magának anynyival, hogy egy bizonyos önbecsülésre szert tegyen. Örülök, ha sikeres a munkám, elégedetten figyelem a partról, ha a mi gyerekeinknek is sikerül némi borsot törniük az ellenfelek orra alá. Legalább harminc ifjúsági válogatott kajakozó került ki tőlünk az eltelt két évtized folyamán. Németh Ödön Dióspatonyban tanítóskodik. A javakorabeli pedagógus hihetetlennek tetsző eredményeket ért el tanulóival: a rátermettségi jelvényszerző versenyen kétszer is ők lettek az elsők! Megelőztek mindenkit, a prágaiakat, kassaiakat! (Košice) — Amikor én gyerek voltam, nem is gondolkodtam rajta, mennyit mozgok. Lakszakállason (Sokolce) laktam. Volt a községünk határában egy gyönyörű tó, a Zsemlékesi. Naponta kijártunk oda úszni, dobálgatni, hancúrozni. A tavat — tekintve, hogy elég messze volt a falutól — futva közelítettük meg. Napjainkban a rátermettségi jelvényszerző verseny országos mozgalom, de azt kell mondanom, hogy már a gyerekkoromban is ugyanezt csináltuk, csak éppen nem tudtunk róla. Az ötpróba ugyanis futószámokból (60 és 1 500 méteres futás), krikettlabda dobásból, rúdmászásból és távolugrásból áll. A gyerekekben ma is megvan a mozgásNÉMETH ÖDÖN igény, csak teret kell adni neki. iskolánkban hetente nyolc-tíz órát fordítunk testnevelésre. Van két tornaóra, ezeken általában a tananyagot vesszük át. Kétszer van sportkör (atlétika és kézilabda), egyszer a rátermettségi verseny számait gyakoroljuk. Focistáink java része a jelvényszerző mozgalom résztvevője — kétszer edzenek, egyszer meccset játszanak, azaz mindenki mozog, mindennap! Talán ezért lettünk elsők. (A versenyeket semleges bírák közreműködésével hazai pályán rendezik.) Országos sikerünk egyúttal az egész tantestület és a község támogatásának műve. Együtt csináltuk, együtt illet az elismerés is! Megfigyeléseim szerint a kimagasló csallóközi sportsikerek legvalószínűbb magyarázata a folyamatos, kemény munkában rejlik. Itt dolgoznak a legtöbbet jövendő sikereikért a versenyzők és az edzők, a szakvezetők és a társadalmi élet irányítói. Székely István kajakos krónikájának mottója mintha igazolná feltevésemet. Az idézett szöveg J. E. Counsilmanntól, a világhírű szakembertől való: „Sokan bírálnak a Fájdalom, szenvedés, kín az edzéseken felfogásomért. Én azonban mégiscsak úgy érzem, a könnyű sikert nem becsülik az emberek. Minél nehezebb az utunk a cél felé, annál jobban örülünk az eredménynek. Nem mindenki lehet győző és eredményes! Azt azonban valamennyien elérhetik, hogy a legtöbbet nyújtsák, s ennek alapján kialakulhasson önbecsülésük. Ez pedig sokkal fontosabb, mint mások véleménye!" BATTA GYÖRGY Nagy László felvételei 13
