A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-05 / 23. szám

"v"' ■ im. l^lpanírozni, port törölni, mosogatni^ If^liemkevésbé szívesen barkácsolnál»^^ I apjukkal, nagyapjukkal a ház körül. A.®] Énindennapok gyakorlata azonba J&lőbb-utóbb elveszi a gyermekek téfjlfl •^%észetes kedvét az efféle tevékenyeid igaz: nem jó tanácsadó a bizalmatlan-"" A mama ugyanis állandóaó^ ezért türelmetlen, és mert Cílf is ingerült, hát kizavarják i$0 gyereket a műhelyből, a konyhából^ . Mpffégyszóval leszoktatják őket a muriig .. ... , mu f.ífl^Bkáról. Őszintén szólva sajátos ellentMi . am az U)abb visszaélésekre csábitófe ondást érzek abban hogy jobbársr|g felelőtlenség legalább ugyanennyi*^ milMm le csemetéinket *|| ■^jajt okozhat. -Sífhunkáról, mert sok a dolgunk éslf I A baj, úgy tun,k a szemleletbe^em érünk ^ e|f dnj kjssé lassúbb^ P®* Abban, hogy sokan nem tudjak*^ jü ^rgalmukat, segítségüket^ agy nem akarjak fölismerni a ^-^Munkahelyünkön, baráti körben »esség és a tiszteletlenség közti, ^aszo'lj Jk, és nem'is egyg ^gyon is jól látható választóvonaladéig jftflyilvánvaló ugyanis, hogy aligha hogy lusták a tizenévesek, hogyf* ^szolgáltatják magukat, hogy szinted] |^et célra ha valakinek állandóan feU^^,,^ munkát Az objektjvitäÄ *fimlnnn+il/ l/nrohhi ocolnl/n^ofűif f . Emlegetik korábbi cselekedeteit. KU*||rdekébcn azonban ráKértóg ®önösen akkor, ha fiatalkori botlásv-g^^. megtanftottuk.e mindnyá.-,* Skat vetnek a szemere. Termeszete-^ jukat d0|g02n| ? Adunk.e minden gye. * gsen, ugyanakkor az sem jo. ha cmkoggA^ 0,yan erkölcsi és etikaj világ® »«acsintassal túlságosán TMgyvonakg^gé ame| k munka a2 aiapja ?.. M *n szemet hunynak a történték fejpj Há és hányapajépbe esténKénÖÍ itt. Elvégre a tőrvenyszegest. a bunt,^ of1honába a2zal a kijeientésse® r minden becsületes ember elitet^ unja már a melót?< Hány éslt. I J*Minden formájában, egyszer es min-í^ an ja |e már a2 elős20bá«fl *enkorra. Nem úgy az elkövetőt.ab^n a bevásárlötáskáját azzal. hogt^. i^nek meg kell adni a v.sszateres lehelj, van már az észből! A gyerelt;f ^rjjtoseget a társadalomba Modjaval^g,öszar rá „ hederit minderre, ^ '■^megfontoltan, a lehető legkisebbig,^,, fi ,ni kezd később dj^ C; szorítva a v.sszaeses eselyeit. Sfi&g- okoskodja ki magának, hogy ha«? moshatatlan címkét. '!§£&' éV/if. r VV'v --V-.'/ jjß. ** Tűnődés ^mindenképpen anélkül, hogy homlc%Ädnnyire örömtelen do,og a munka, ^ ■Mán ragasztanánk a társadalmi, el sem kezdi És amikor kéf >Sfh*»rtarsi megbelyegzest jelentő, le*®£.»uu türelmetlenül £|?sőbb — épp emiatt p|ráripakodnak a szülei, ö csak unot-J|| .................. í.^tan, értetlenül maga elé mered, Áp., plpelnőttek zöme a kezelhetetlen ifjű-^IJ m Ságról beszél, de aligha jut eszébe^ •ľ. valakinek is beismerni, hogy ő taní^§ hl U ľ) ká ró I -fll^otta me9 csemetéjét a dolgok könyígj Picinyebbik végét keresni, avagy legyin-j® f .® Munkához látok, a munkáról írok. Á§£ft®n‘' ha a munka és a tanulás tiszte-^ ^munkáról, a társadalomra nézvrSg#*®'01 esik szó valahol... Jó lénnej ŕ|§haszňos emberi tevékenységről. Az élményem tengernyi. Csekélyképp beszélnénk, élnénk és cselekedj Bfantáziával dübögő cölöpverőgépetp#énk a 9Yerekek e,ött' ha munkahe^ '^összpontosító gépkezelőt, éjszaká-fJlV' kellemetlenségeink okozta átmé^ éaő szemű vasutasokat eleve^^*??®** bosszúságainkat nem a gyerek §p3 zástól égő szemű vasutasokat elever . mk meg előttem a képzelet; vagi»®«* előtt mondanánk ki. Már csak "-•-w '• -^feázért is, mert szükségszerűen örflf^ .«wár egy másfél évtizeddel ezelőttiS%gr - -*g Ämléket, amikor a fiam háromévesMSmünket » ie,»ük a munkában, ánfeS Mólt. Fogta a kis homokozó vödrét, é®»bbe valahogy elfelejtjük beavatni* LÍiá közelben épülő családi ház udvarái^^^**' ^**9 ez ,s.32 a»aPvetó szüli^j ^kavicsot hordott a betonozáshoz;^^löte*ess®9ek e9yike. * »iMinden forduló előtt megkérdezte:!|5ÍA k,tűnő tudós’ 8 Nobel-dUa|tó %ell még? Persze, hozzál csak! jfgjfrant-györgyi Albert mondta nyilat^ ►« mondták neki, és ő dolgozott. Nagyig,*“8»8' e9Vikében: -Mindnyájunk^, fftittel, örömmel, erőfeszítéssel. A vé^ár «9V helV. amely a m, helyünk. : «gén aztán kapott egy ezüstösen csil-í£^me|yben 0|Van feladatokat tudunlg *tgó fémpénzt: egy valódi ötkor0:|W''é9e2nb amelyet rajtunk kívül ^ sen-M m láiást! Boldogan loholt haza: anyuci,^|^‘ mas nem v^9ez el* Es az a i®' >énzt hoztam, nem kell már menned bold°9 “ ember. Az egyén, a környe-jf1 hivatalba! — mondta örömmel, a társadalom, a világ. f§| ;. Udvözült mosollyal nézett a felesé*^ ^ mér én fűzöm hozzá mindeh- ,-. iigemre. Úgy is mondhatnám: fillérráÄ»: aho1 a nevelésnek ez a szemléié^ -Vhazaadta élete első keresetét. j^8 érvényesül, ott a családon belül jm. Gondolom, bátran leszögezheten^^:9yetfk ls_ boldogabb. Es persze mi^ S^togy a gyermekek zöme ilyen, vagy |f|^’nottek ,s* ehhez hasonló boldogsággal ‘ Ikesedéssel ismerkedik a munkai őgalmával. A kisebb-nagyobb neb k szívesen segítenek a mamána MIKLÓSI PÉTER É Fotó: M. Borský0á w Liptói emlékek Köztudott, hogy köztársaságunk gazdag ter­mészeti kincsekben, s Liptó természeti egy­ségeit tekintve talán egyike a leggazdagabb tájegységeinknek. Az idegenforgalom fellen­dülésével ez a vidék ma már a turisták paradicsomává vált. Tengerszint feletti ma­gasságának köszönhetően alakult ki ez a sokak számára furcsa liptói mondás: „Ná­lunk 12 hónapig tart a tél! Ami pedig marad, az a nyár!" Itt található Szlovákia legnagyobb víztárolója a Liptovská Mara-i. Üdülésre ki­válóan alkalmas terület. Erre a páratlan szép­ségű vidékre a természetbarátok, turisták, idegenek bármikor szívesen látogatnak el. Engem is erősen vonzott a vidék, többször is jártam itt. A legutolsó látogatáskor jutott eszembe Jókai Mór Páter Péter című regé­nye, mely az író liptói útjával függ össze. (Tudjuk, hogy az 1848-as szabadságharc forradalmi Jókaija az alkotmányos Magyar­­ország képviselője lett. Jókai élete végéig a szabadelvű irányt képviselte a magyar képvi­­selöházban. Itt ismerkedett meg Andaházy Pál képviselővel, akinek meghívására látoga­tott el Jókai Liptóba — Madaőinba!) Annak idején Laczkóné dr. Kiss Ibolya Liptovský Mikuláš-i orvosnőtől hallottam, hogy Jókainak a vendégségkor nem az evé­­sen-iváson járt az esze. Figyelt, kérdezőskö­dött és jegyzett! S ha valami esemény érde­kelte, addig kutatott utána, míg ki nem bontakozott következő regényének a tárgya. — Liptó pedig bővelkedett olyan esemé­nyekben, amik izgatták a nagy mesemondó képzeletét. Madačin is tele volt mondákkal, szájhagyományokkal. Itt állt a régi várrom, melyet földalatti folyosó kötött össze a nem messze fekvő Mitošinnal. Milyen célt szol­gálhatott ez a föld alatti járat? Mikor és kik építették? Ez a titkos út Jókai fent nevezett regényének színteréül szolgált. De mint Laczkóné dr. Kiss Ibolyától hallottam — a regény megírásában az elmúlt idők megtör­tént eseményei is közrejátszottak. Madačin és Mitošin között van Liptovská Teplá köz­ség. Itt élt Mária Terézia idejében egy Pinte­­rich Péter nevű kalandos életű szerzetes, akibe — a szájhagyomány szerint — halálo­san beleszeretett a mitošini földesúr szépsé­ges leánya: Lazsinszky bárónő ... Mikor az apa tudomást szerzett leánya vonzalmáról, haragjában leányát egy tutajra kötöztette s a zúgó Vág hullámaiba dobatta ... A lányról soha senki nem hallott többé ... Ez a történet felkeltette Jókaiban az ér­deklődést. Csupán a neveket kellett megvál­toztatnia: Pinterich Péterből Páter Péter, Lu­­zsinszky bárónőből Lihovay Magdolna lett. A földalatti folyosót Jókai megtette a regény tengelyévé, mely köré mesemondása szálait szőtte. így hallottam ezt Laczkóné dr. Kiss Ibolyától, a csehszlovákiai magyar irodalom kiváló regényírójától, aki többek közt Ma­dách Imre feleségének a tragédiáját is meg­írta, aki életének nagy részét Liptóban töl­tötte. A kedves írónő, sajnos, már rég halott, így ezen kis idézetemmel rá is emléke­zem ... Az egyik újabb kirándulásom alkalmából alkalmam nyílt újra megtekinteni Liptovský Mikulást. Ezúttal az első utam az új, híressé vált liptói galériába vezetett. S nem volt nehéz megállapítanom, hogy a város szívé­ben fekvő elegáns, nagy épületével az ország igazi gyöngyszeme lett. Remek képzőművé­szeti anyaga is van, hazai és külföldi meste­rektől egyaránt. Érdekes, hogy Szlovákia ezen festői tája mennyire összenőtt a szá­zadvég képzőművészetével. Elég végigjár­nunk a mikuláši képtárat, amely nevét a híres liptói festőtől Peter M. Bohuňtól kapta. Elég ha átlátogatunk a szomszédos Kráľová Leho­­tára, a Strobl Zsigmond és Benczúr Gyula­féle mesteriskola tagjának, Július Štetka fes­tőművésznek a szülőhelyére, elég ha megál­lunk Ružomberokban Ľudovít Fulla nemzeti művész otthonában és a róla elnevezett galériában s megértjük: nem lehet a véletlen műve, hogy itt kezdte művészi pályáját Palu­­gyay, Csemniczky és Polónyi. Ottlétemkor a képtár nagytermében Euró­pa XVI.—XVIII. századbeli művészetének legszebb alkotásaiban gyönyörködhettem. A kiállítás anyagát a prágai galéria gyűjtemé­nyéből válogatták össze, míg a galéria többi termében Liptó és környéke művészeinek hagyatékát csodálhattam meg. Ekkor volt alkalmam a XIX. századi szlovák festőművé­szet legjelentősebb egyéniségét Peter M. Bohúň festőművészt közelebbről és alapo­sabban megtekinteni. Néprajzi szempontból rendkívül nagy je­lentőségűek Bohuň könyomatos népviseletét ábrázoló rajzai. Ezeken, a népviseletek mel­lett a szlovákokra akkor jellemző foglalkozási ágakat is hűen megörökítette. A képtárban hallottam, hogy a nevét viselő képtár úgy őrzi műveit, mint a szlovák képző­művészet múltjának klasszikus üzenetét: Pe­ter M. Bohuň úttörő munkát végzett. Tevé­kenysége új utat nyitott a szlovák képzőmű­vészet számára. SÓLYOM LÁSZLÓ Fotó: Bilský Vladimír 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom