A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
ÉLETÉBŐL tői februárig még csak-csak találni kandi szemű kisiskolást a felnőttek társaságában; ám ahogy jön a tavasz, úgy fogy a közönség. A szülök a telekre, a hatalmas fóliasátorba mennek, és szívesen megfeledkeznek a kulturális programokról. A munkahelyen, többnyire a szakszervezeti bizalmitól kapott jegy olcsó, esetleg teljesen ingyen van, így hát veszni hagyják. Ebben a helyzetben a gyermek ízlésfaragása sem fontos számukra igazán. Pedig aki már volt gyermekszínházi előadáson, vagy nevelői hangversenyen, az bátran tanúsíthatja: a gyerekek zöme hihetetlen áhítattal és csodálattal hallgatja a muzsikát, figyeli a színpad varázsát. Sajátos hangulatú színielöadások meg koncertek ezek, ahol a gyermek minden kényszer nélkül tanulja meg egyszerre megérezni és megérteni mindazt, ami élményt jelent, ami szép és tartalmas az életben. A felnőttek korosztálya gyakorta panaszkodik a fiatalok viselkedésére, gyakran valóban kultúrálatlan magatartására. Ugyanakkor fogadni mernék rá, hogy szidalmazásaink alanyai gyermekkorukban aligha jártak színházba. hangversenyekre. Ezek a kulturális rendezvények ugyanis a zenei s műveltségi ismeretek megszerzésén túl arra is alkalmasak, hogy csemetéink már kicsi korban megtanuljanak úgy viselkedni, hogy később ne szétköpködött szilvamagok, üres üvegek, eldobált papirzsebkendök maradjanak utánuk színházban s hangversenyteremben. Ehhez persze nem szabadna örökké mentegetődznünk, hogy nincs időnk, hiszen egy hónapban egy-két délelőttöt vagy délutánt igazán szabaddá tudunk tenni, és családunk körében talán nekünk sem esik rosszul a muzsika, vagy a színház élménye. Nem hiszem, hogy a kulturális rendezvényekre szóló bérleteknek különösebb reklámot kellene csinálnom. Soraimat pusztán figyelemfelkeltönek szánom azok számára, akik szándékosan nem tudatosítják magukban, hogy léteznek ilyen bérletek. Nemcsak a főváros környékén, vidéken is. És mert a tanév eleji fogadkozások, illetve az új művészeti évad elején járunk, hadd fűzzem hozzá mindehhez, hogy a színház vagy hangversenybérlet lehet ajándék is. Születésnapra, karácsonyra, avagy január végén a jó félévi bizonyítványért. A legapróbbaktól az egyetemista korosztályig mindenkinek. Miklósi Péter kenykedésre ösztönözze a SZISZ helyi szervezetét. Fényképeket kell készítenie s biztosítania kell a községi krónika folyamatos vezetését, hogy a község átalakulását hűen tükrözze a kővetkező nemzedékek számára. A legfiatalabb képviselő feladata az is, hogy összegyűjtse a mezőgazdaság átalakulásáról szóló iratokat, okmányokat, feljegyzéseket, fényképeket, de a mezőgazdaság volt gépeit, szerszámait és egyéb anyagi eszközeit úgy, hogy a következő években kialakíthassák e községben a temnészetrajzi múzeumot. A hnb jelenlegi elnöke if]. Vajányi László ezelőtt tíz évvel szintén a művelődési ház igazgatója volt. Később a hnb titkára, s már második választási időszakban a hnb elnöke lett. Akkor Buzitán jól választottak, s gondolom, hogy Bodnár András esetében most is hasonló a helyzet. A legfiatalabb képviselő bizonyára megállja a helyét. Iván Sándor Hányán etjük öt ezt 0 vastag tat / Borsiban — Rákóczinál ► Nyár végi kirándulás Egy augusztusi vasárnap hajnalán elindult nyolc felnőtt és negyvennégy gyermek, hogy áldozzon a turizmusnak és bejárja Szlovákiát a fővárostól egészen Širaváig. Álmos volt a hajnal, de nem úgy a gyerekek! Tavalyi barátságok elevenedtek fel ismét, felcsendült a jabloncai dal „A csizmámnak se sarka .. mert Jabloncán (Silická Jablonica) volt korábban több évben is szállásunk. Most csak a Szoroskáról tekintettünk alá a tóra, a gyerekek kórusban kiáltották: ott fürödtünk tavaly és a domboldalon számháborúztunk. — Vajon milyen táj, s milyen emberek várnak ez idén? — ez a kérdés bujkált mindannyiunk szemében. Kanyargós, keskeny erdei út vezet Izrára. Hol van az az Izra? A helységnév-szótárban nem találom. Nem is találhatom, hiszen egy tó neve, egy tengerszemé. Úgy tartja a mondás, hogy egy kazár király leányának, kit Izrának neveztek, fogságban hullatott könynyéböl keletkezett a tó. Csendes tükrén nagyszerűen lehet csónakázni, ahogy azt az ott töltött napok alatt nemegyszer kipróbáltuk. A történetet pedig áhítattal hallgattuk a szalánci (Slanec) vár udvarán szalonnasütés és kenyérpirítás közben. Játszottunk az idővel : a lányok csipkés-fodros ruhát öltöttek, a fiúk harcoltak török és labanc ellen, kiszöktek a várból az Egerig vezető alagúton, a negatív szerepet senki sem akarta vállalni. Izra előtt még megálltunk Alsósztregován (Dolná Strehová). Bekukucskáltunk a Madách-kúria ablakán, a parkban megnéztük Riegele Alajos „repülő" Ádám szobrát. Elhangzott az első gyerekszáj vicc: „Nem is repül, csak felugrott." Később az idő többnyire a környék megismerésével töltöttük. Kirándultunk Kassára (Košice), felmásztunk az Orbán-toronyba, megcsodáltuk az elmúlt évszázadok öntöttvas remekeit és a harangokat, majd a Rákóczi-sírboltban tisztelegtünk a Fejedelem emléke előtt. Születési helyét a borsi (Borsa) kastélyt is láttuk. Ez egy másik napon történt, amikor végcélunk a Bodrogköz volt. Csak egy kis kitérő az imregi Nagy-hegy. Megmásztuk volna azt is. ha olyan nagyon A kulturális műsor meleg nem lett volna. Tetejéről belátni a három folyó: előbb a Latorca és a Labore, majd a Latorca és az Ondava összefolyását, ahonnan egy másik folyó kanyarog tovább, a Bodrog. így csak elvirágzott orbáncfüvet, apróbojtorjánt gyűjtöttünk és kökényt kóstoltunk. Meghallgattuk az aradi vértanúk gyóntató papjának történetét, aki az itteni ferencsesrendi kolostorban hét évig élt befalazva, így vészelte át az üldözést. A faluban Ádám Erzsébet, az imregi folklórcsoport vezetője toppan elénk. Ők a Tavaszi szél... nagydíjasai. Kérdésemre elmondja, hogy az új műsor témája a szénatakarás lesz. — Sok dal él a faluban, a széna sem gond... Indulunk tovább, a gyerekek almát majszolnak az autóbuszban. Bizony mára nem sok maradt a zempléni földvárból. Bokor, cserje teszi szinte megközelíthetetlenné a két háború között még sétaútnak használt földgyűrűt. Az útravalónak csomagolt rántott hús osztatlan sikert arat a tövében. Osztjuk, amíg enni bírják a gyerekek. — Bárcsak naponta jönnének ilyen vásárlók! — kiált fel örömében a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) könyvesbolt vezetője. Dicsérem azt a szülőt, ki könyvszeretetre nevelte gyermekét! Az úton hazafelé egy pillantás a határ túlsó felére. Széphalomra, idézzük Kazinczyt, azután ismét az izrai tó és a faházak békéje. Eljött az utolsó nap, a búcsúest. Szerencsére esett az eső, így nem vágytunk a szabadba. így lehetett végre gyöngyöt fűzni és rongybabát készíteni. A fiúk sakkoztak, eldőlt ki a legjobb játékos. Annyira azért nem esett, hogy a lövészversenyt ne rendeztük volna meg. A labda sem pihent. Mint minden nap vacsora előtt, most is lábteniszeztek a fiúk, a legjobbak az esti értékeléskor ajándékot kaptak. Meglepetések egész sorából állt a műsor. Mi felnőttek egymást ugrattuk, a gyerekek meg minket. A másikon nevettünk, ö meg rajtunk. Elénekeltünk minden népdalt, amit egy hétig a tábortűznél gyakoroltunk. Majd kétórásra sikerült a műsor — a tiszta szobáért kapott jutalomtorta elfogyasztásával együtt. A Csemadok Központi Bizottsága adta a Szőttes autóbuszát. Jó volt, szép volt. Élményekkel, emlékekkel gazdagabban, és ami a fő, épségben hazaérkeztünk. FISTER MAGDA Görfö/ Jenő felvételei 7
