A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

ÉLETÉBŐL Kicsit foghíjas nézőtér előtt, teljes hangerővel zajlott a Melódia '86 egyik döntője Somorján (Šamorín), mégpedig a zenekarok számára rendezett. Kicsit izgatott, ezért olykor merev testtartású fiúk penget­ték a gitárt, ütötték a dobot. Hogy a lámpaláz milyen negatív hatással van az amatőr együttesek tagjaira, azt akkor láthattuk, amikor az eredményhirdetés után a győztesek ismét színpadra léptek. Második szereplésük tette indokolttá előkelő helyezésüket. Jó lenne, ha legkö­zelebb egy előkoncerten mintegy bemelegíthetnének, bezenélhetnék magukat a zenekarok. szont az a tény is, hogy a szerzőpáros egymás gondolatait kiegészítve és tovább­fejlesztve megteremtette azt az egységet, amely elengedhetetlen követelménye a jó szerzeménynek. Kár, hogy az egyes részletek kidolgozottsága némi kívánnivalót hagyott maga után. Míg gyakran hallottunk olyan szerzeményeket is, amelyek az agyoncsépelt és talán kimeríthetetlen témáról, a szerelem­ről szóltak, néhány szövegírót a mai kor problémái is foglalkoztattak, mint például Gazsi Sándor— Ruszinyák Árpád dalának esetében is. A „Csak a csend zenél" című szerzeményükkel a harmadik dijat szerezték meg. Kucsa András tolmácsolásában kör­nyezetünkről, rohanó életünkről hallottunk. A többi szerzemény, sajnos, nem érte el a megfelelő szintet, mondanivalójuk csak sza­vak egyszerű sorbaállítására engedett követ­keztetni. A legnagyobb csalódást az előadói ver­seny jelentette. Ez a legrégibb kategória, a rendezvény keletkezése óta létezik. Az elő­adók java része már az előző évfolyamokban is bemutatkozott, több-kevesebb sikerrel. A legnagyobb fogyatékosság a müsorválasz­­tásban adódott. A versenyek utáni értékelé­seken számtalanszor hangsúlyoztuk már, hogy a slágerlisták élén álló dalok tolmácso­lása, egy közismert könnyűzenei felvétel elő­adása nem jelenthet sikert amatőr énekes számára. A müsorválasztás esetében a leg­fontosabb kritériumot az jelenti, hogy a ki­szemelt dal mennyire felel meg az énekes egyéniségének, hangfekvésének. Nos, ezt a tanácsot nagyon sokan nem fogadták meg. Ennek köszönhetően háromszor hangzott el a „Nyár van" és az „Európa" című dal. (A döntőben kilenc énekes két-két dalt adott elő.) Magában ez a tény is csökkentette a fesztivál színvonalát, nem beszélve arról, hogy a legtöbb esetben az előbb már emlí­tett kritériumokkal sem birkóztak meg a versenyzők. A jövőben ezt a dramaturgiai kihágást esetleg versenyszabály-változtatás­sal ki lehetne védeni. Elgondolkodtató az a tény is, hogy szükséges e két dalt énekelnie egy-egy versenyzőnek, hiszen tehetségét, előadói stílusát egy-egy dal tolmácsolása után is felmérheti a zsűri. Figyelembe véve viszont az igényességre való törekvést és azt, hogy az utóbbi években egyre nagyobb ér­deklődés mutatkozik a saját szerzemények tolmácsolása iránt, talán elérkezett az az idő, amikor ettől a kategóriától megválhatunk. Ez az érvelés alátámasztható a döntő műsor­idejének nem éppen szerencsésnek mond­ható hosszúságával is. Ahhoz viszont, hogy a szerzői kategória színvonalasabb legyen egyértelműen szükséges a szakmai irányítás, mind a zenekarok, mind az előadók számára. Ez következetesen a szerzőkre is vonatkozik. A versenyzők továbbképzése a színvonal emelését jelentheti. Ehhez persze saját ma­guknak is hozzá kell járulniuk. Az elégedett­ség károsán hat tevékenységükre. Ha a hibák elhárítására kellő figyelmet szentelünk, ha biztosítjuk az adott lehetősé­geken belül a színvonal emelését, a verse­nyek zökkenőmentes lebonyolítását és ren­dezését — ez esetben ezzel sem büszkél­kedhetünk — a Melódia központi versenyé­nek megszervezése után nem kell hogy hi­ányérzetünk legyen. Az országos rendezvé­nyek színvonalát összehasonlítva nem érez­zük majd, hogy az amatőr táncdalénekese­­ink, zenekaraink és zeneszerzőink versenye az utolsó helyen áll. Kell-e nekünk „Melódi­­a” ? Igen, csak nem jelenlegi formájában. PAPP SÁNDOR Minden embernek más az ízlése és más szempontok szerint dönt arról, hogy mi tetszik és mi nem. A bírálóbizottság a versenykiírás pontjai szerint zsűrizett. Hiányolom, hogy a bizottság egyetlen tagja sem zenész, nem zenekari tag „csak" zeneértö szakember. Jó lett volna olyan embert is felkérni a vélemény­­mondásra, aki saját tapasztalatából is tudja, milyen dolog beat-(pop) együttesben játszani, dalt hangszerelni. Azt is el tudtam volna képzelni, hogy az esti műsorban fellépő ma­gyarországi együttes, a 100 Folk Celsius egyik tagja is szavazzon a helyezések eldöntésénél. Az eredményhirdetés után felkértem a zsűri tagjait: Miskovics Lászlót, a Nová scéna ma­gánénekesét. a zsűri elnökét; Szarka Viktort, az Opus Hanglemezgyártó Vállalat szakembe­rét; Krizán Marlent, a Csehszlovák Rádió magyar adásának zenei szerkesztőjét, vala­mint Dunajský Gézát, a Csemadok KB osztály­­vezetőjét, hogy mondják el véleményüket min­den együttesről. Mondják el a jót is, a rosszat is, hiszen a döntőben szerepelni már önmagá­ban rang és rangsorolás. íme, a Cassandra minősítése: Ők a har­madik helyezett. Hogy miért? A fiatalos zenei felfogásukért Sokra becsültük, hogy pillanat­nyilag népszerű stílusban játszanak, tehát a kor zenéjét vitték színpadra. Kívánatos lenne viszont, mivel háromtagú a zenekar, hogy mindhárman énekeljenek, ne csak a szólóéne­kesük. Tehetséges zenészek alkotják a Pigmeus együttest. Jó hangú az énekes, jól választottak dallamot szöveget és zenét. Mindez együtt indokolja a rangos, második helyet. A Rolba együttes egyéni stílusával tűnt ki. Romantikus zenét játszottak. Dalukon egy kis keserű életszemlélet érződött Ez az életfelfo­gás tán jellemző az ifjúság egy bizonyos rétegére, tehát korhűek ők is. Hangszerelésük elsőrangú, gitárszólóik szépek, jó zenészek. Sajnos műszaki hiba gátolta daluk tiszta élve­zetét (Nálam ez a dal lett az első.) A Makett képzett zenészeit jó játéktechni­kájuk, főleg kitűnő ritmusérzékük jellemzi. Kitűnnek még az együtt zenélés hibátlanságá­­val. Három énekesük jó hangja, tiszta szöveg­­mondása, daluk optimizmusa juttatta őket a ranglista élére. Szerepelésükkor jegyzetfüze­tembe egy plusz pontot kaptak a tiszta szöveg - mondásért. Szimpatikus két fiatalember alkotja a Mik­­rofolk csapatát. Minden zsűritag szívébe be­lopták magukat Hogy lehet, hogy mégis keve­sebb pontot kaptak? Oka: Nem tekinthetők együttesnek. Mint hangszeres előadóművé­szek, szerzők jobban érvényesültek volna. A szimfonikus zenekari kíséret adott volt. Ők nem akartak zenekarral fellépni. Érthető, ket­ten. három hangszerrel már számtalanszor meghódították a közönség szívét. Miért változ­tak volna ők? Változzon a kategorizálás. A Reflex együttes egy szép lassú számot adott elő. Kerek mese volt a daluk, értelme volt a szövegnek, amit eldaloltak. Énekesük viszont rosszul ejti a szót, rossz helyre teszi a hangsúlyt. Ez nagy hiba. Jó volt a gitár és a szintetizátor kombinációja. Biztos vagyok benne, hogy a döntőben fellé­pő együttesek dalai többszöri hallgatás után belopnák magukat szívünkbe. Csak úgy lehet egy dal sláger, ha a közönség hallhatja. Ami­ről a nagyközönség nem is tud, arról nem állíthatjuk, hogy közönségsiker, sem azt, hogy megbukott. Hallgathatóvá egy dalt mondjuk hanglemez útján tehetünk. Megkérdeztem az Opus szakemberét, kiadják-e a döntős együt­tesek dalait? — A megjelentetésnek csupán gazdasági akadályai vannak — válaszolta Szarka Viktor. — Amíg nem látjuk biztosnak, hogy elfogy a lemez, nem adhatjuk ki. —- A dalok megismertetéséhez hozzájárul a Csehszlovák Rádió magyar adása — szőtt Kriian Martén. — Mi már holnap, a Fiatalok stúdiójában, közvetítjük a döntős dalokat. És utána máskor is. Ennyit a jövőről. A Melódia '86 jelene azt igazolja, hogy az együttesek színvonala az elmúlt évihez viszonyítva javult Vonatkozik ez főleg a középmezőnyre. Az itt fellépő együtte­seken kívül van még sok olyan zenekarunk, akik saját szerzeményüket adják elő, C; B; kategóriás minősítésük van, állandóan foglal­tak, nem érnek rá versenyezni. Örülünk, hogy vannak. A Gravis színvonalán azonban még egy sincs, így valódi konkurrens még nem létezik. Nosza, fiúk! A döntőben a „kicsik" játszhattak a „nagyok" játékaival — a 100 Folk Celsius kölcsönadta erősítőit, világítását, ütőseit —, egy kis gyakorolás, zenei utánkép­­zés és megjelenhet a nagylemez, amelynek egyik oldalán a döntősök, zenekarok és szóló­énekesek, másik oldalán a Gravis játszana. Az ötlet ma még csak kérdés formájában merül­het fel. Szép tenne, ha valóra válna. FISTER MAGDA FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY • Évzáró taggyűlésre készülnek a Csemadok helyi szervezetei. Az 1986. november 1-e és decemer 31,-e között sorra kerülő tanácskozások értékelik a végzett munkát, lebontják saját feltéte­leikre a CSKP XVII. és az SZLKP kong­resszusának a kultúrára vonatkozó ha­tározatait, egyben kijelölik az elkövet­kező időszak feladatait. • Bihari János szülőhelyén, Nagy­­abonyban (Veľké Blahovo) ez idén szeptember 14-én tartották meg a ha­gyományos Bihari-ünnepséget. A Cse­madok Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága és á Csema­dok Nagyabonyi Helyi Szervezete ren­dezte kulturális műsor keretében a já­rás legjobb együttesei léptek fel. • Békeünnepélyt tartott szeptember 15-én az éberhardi (Malinovo) sportpá­lyán a Csemadok Bratislava-vidéki Já­rási Bizottsága. A hagyományos ren­dezvényen többek között fellépett a Szőttes Népművészeti Együttes, az ivánkai (Ivanka pri Dunaji) fúvószenekar és a szenei (Senec) énekkar. Az együt­tesek mindegyike megnyerte e nézők tetszését. • Szüret az Ipoly mentén címmel mu­tatták be a Lévai (Levice) járás népszo­kásait az Ipolyszakállason (Ipeľský So­­kolec) megrendezett járási dal- és tánc­ünnepélyen a járás legjobb folklórcso­portjai. Fellépett az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes is. A Szőlő és bor című — a rendezvény keretében tartott — néprajzi kiállítás a szőlő- és borter­melés tárgyi dokumentumaival ismer­tette meg a nézőket. A sikeresen zárult járási dal- és táncünnepély a haladó népi kultúra szellemi és tárgyi értéke­inek további gyűjtésére ösztönözte a Csemadok aktivistáit. • A Búzavirág Táncegyüttes viszony­lag fiatal múltra tekint vissza, ám már számos sikert tudhat magáénak. A Cse­madok Rozsnyói (Rožňava) Helyi Szer­vezete, a Rozsnyói Állami Gazdaság és a Rozsnyói P. J. Šafárik Gimnázium együttese rendszeresen fellép a hazai népművészeti fesztiválokon és már a Magyar Népköztársaságban is többször vendégszerepeit. A Csunyocska Árpád­­né vezette csoport a népi tánckultúra ápolását és bemutatását tekinti egyik legfontosabb feladatának. • A Garam menti találkozó című ha­gyományos kulturális műsor a Csema­dok Lévai (Levice) Helyi Szervezete, karöltve a társrendezőkkel, ez idén szeptember 23-án rendezte meg a lé­vai szabadtéri színpadon. A műsor ke­retében ismert Csemadok és vendég­együttesek, valamint népszerű hivatá­sos művészek léptek fel. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom