A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
hosszabb távon — három-négy éves termelési szakaszokra — is tervezhetnek. Ha ezek a tervek minden ágazatban nem is hozzák meg a várt sikert, de az egész gazdaság vezetésében és termelésében egy koncepció érvényesült, amelyen belül az egész évi termelési és pénzügyi mutatókat teljesíteni lehetett. Vagy ha ez nem sikerült, találtak olyan megoldást, amely a hiányt pótolta. (Például az u. n. „melléküzemággal"; itt: kőbánya, fuvarozás stb.). Emberi szempontból az sem volt — vagy lehetett — közömbös, hogy ezek a vezetők már élvezték a tagság bizalmát. A gazdálkodás, vagy pontosabban a gazdaságok prosperitásának az elmondottak mellett még van egy nagyon figyelemre méltó vonulata, amit hajlamosak vagyunk kikerülni. Ez pedig nem más, mint a mezőgazdaságban dolgozó szövetkezeti tagok részarányának a változása. Tudniillik a szövetkezetek létrejötte és fokozott fejlődése során e települések munkaképes lakosságának jelentős része „feleslegessé" vált a mezőgazdaságban. Most ezt a kérdést nem kívánom bővebben részletezni, elég az hozzá, hogy a hatvanas évek közepére-végére az itt lakó népesség többsége már nem a mezőgazdaságban dolgozott. Amiből az következett, hogy lényegesen kevesebb ember termelte meg a mezögazdasában azt a terménymennyiséget — a hatvanas évek végére a korábbinak a többszörösét immár —, amire a hagyományos gazdálkodás idején egy-egy falu egész közösségének az erőfeszítése kellett. Míg 1948-ban egy mezőgazdasági dolgozóra országos méretben öt és fél lakos ellátása jutott, a hetvenes évek elején már ennek a kétszerese, vagyis tizenkettő és fél. Ez gazdasági szempontból nézve óriási minőségi előrehaladást jelent. De álljanak itt konkrét adatok 1972-böl. Péderen ekkor a szövetkezetben összesen 87-en dolgoztak, Jánokon 146-an, Somodiban 152-en (de ebből 40-en nem a mezőgazdaságban), Debrődön kereken 100-an, míg Bodolón 110-en. Ez a taglétszám azonban ekkorra már olyan rétegeződést mutat, ami a régi falusi gazdálkodás idején teljesen ismeretlen volt. Jelentős hányada a szövetkezeti tagoknak különféle szakágazatban egy bizonyos munkafolyamatot végez csupán, vagyis teljes mértékben szakosodott, azaz bizonyos értelemben szakmunkás lett a — mezőgazdaságban. Persze a zöm még mindig a növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgozik, de igen megemelkedett a traktorosok, kombájnosok és a gépjavítók száma. Somodiban pl. már 21-en dolgoznak gépekkel, vagy gépeken, Debrődön 10-en Bodolón 1 6-an, Péderen 9-en, Jánokon 25-en. Közel húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szocializált mezőgazdaság elérje azt a szintet, amikorra kialakította azokat a belső alapokat, amelyek lehetőséget biztosítottak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra. Ám ekkor már azzal a ténnyel kellett szembenézni e gazdaságoknak, hogy az adott földterületen ezt miként valósítják meg; illetve, hogy hosszabb távon megvalósitható-e tartósan? így a már viszonylag jól gazdálkodó, de relatíve kis mezőgazdasági területtel rendelkező szövetkezetek előtt a továbbhaladás szempontjából felmerült az egyesítés kérdése, amely teljesen új helyzetet és — tegyük hozzá — új lehetőséget is teremtett a Bódva menti szövetkezeti gazdaságok számára. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) Mindig egy Csillogó szemű, barna férfi a beszélgetőtársam. Patócs József, a somorjai (Šamorín) Kommunális Szolgáltató Üzem pártszervezetének elnöke és a festő-mázoló részleg vezetője. Szinte kérdezni sem kell, olvasott ember, tisztán fogalmazott mondatokkal vall magáról: — Oly sok kellemes meglepetés ért ebben az esztendőben, hogy ismét rájöttem, az élet szép, érdemes élni. Álmodni sem mertem, hogy ötvenedik születésnapomra szakmai, vezetői és politikai munkám elismeréséül a Kiváló munkáért kitüntetést kapom. A kellemes meglepetések sorát az a jugoszláviai üdülés zárta, amelyet a szakszervezet ajánlott fel nekem jutalmul, a páromnak ahogy az előírások megengedik, a spórolt pénzünkön. Nagyon jól éreztük ott mag'unkat. — Akkor Ön most egy boldog, elégedett ember... — Boldog vagyok, elégedett is, de megelégedett nem. Hátra van még tíz év aktív munkaidő, a gyerekeimet is fel akarom nevelni. Nem akarok adós maradni azért a kitüntetésért, amelyet kaptam. Az üzemre váró feladatok egyre igényesebbek. Nekem mindig egy lapáttal többet kell dobni a tűzre, mint másnak. Végigjárjuk a kicsi részleg minden műhelyét. Rend és tisztaság fogad. — Bizalommal tölti el a megrendelőt, ha tiszta, rendes udvarba jön be. Még a cigarettacsikket sem szabad itt eldobni — mondja Patócs József. — Csak a lábtörlésre nem lehet rászoktatni a munkásainkat, mert ahol festő dolgozik, ott nem kell lábat törölni, ott úgyis takarítás előtt állnak — teszi hozzá nevetve Elek Marika mester. — Ő a „jobbkezem" — mutatja be munkatársát Patócs József. — Ő az, aki itt található, amíg én ügyintézőben távol vagyok. Ilyen eset pedig gyakran van. Kiadjaátveszi a munkát, a megrendeléseket és a papírmunkára is rábír. Marika kellemes külsejű, ápolt, mosolygós fiatalasszony. Ki hinné, hogy olykor több férfinak is parancsol... — Kezdetben féltek tőlem az emberek — emlékezik vissza a bizalmatlan időkre — azt hitték túl szigorú, igazságtalan, netán hisztériás vagyok. Meg kellett küzdenem a női vezetővel szemben tanúsított minden előítélettel. Szerencsére rövid ideig tartott a küzdelem. Aki jól dolgozik, azzal nekem sincs semmi bajom. Nem az én szigorom, hanem a kollektíva ereje veti ki magából a felületes munkát végző embereket. Patócs József közben megbeszélte egyik beosztottjával az éppen felmerült munkaügyi problémát és visszatért hozzánk. — A munkájában mit szeret a legjobban ? — kérdezem. lapáttal többet. . . — A rendet. A tisztességgel elvégzett munkát becsülöm a legtöbbre. Ha valamely beosztottam munkájában kifogásolni valót találok, nem csak szóban magyarázom el hogyan kellett volna, hanem fogom az ecsetet és megmutatom. Patócs József évei többségét munkásként dolgozta. Közben öt évig volt a járási ifjúsági szervezet ideológiai titkára, majd ismét festő-mázoló. A szakszervezetben is vállalt tiszteletbeli funkciót. Jelenleg a járási helyi gazdálkodási szakszövetség alelnöke, a három kommunális üzem integrációja óta pedig mázolást, az egész lakás komplett felújítását, tapétázást. Vállalnak konstrukció-mázolást, autókarosszéria-fényezést és az autó alvázának festését, autógumi-felújítást. A gázvezetékhálózat bővülésével tágult a gáztüzelésű háztartások száma, a kéménybetéteket is ők helyezik el. Bár ez nem tartozik a szakmához, de csinálják, mert a lakosság igényeli ezt a szolgáltatást. — Szerencsés vagyok, olyan részlegre kerültem vezetőnek, ahol a jó munka előfeltételei adottak voltak — mutat körbe az udvaron Patócs József. — Szorgalmas emberek a Elek Mária Munkába indul Domonkos Pál (balról) és Varga László (középütt). Patócs József (jobbról) az utolsó eligazítást adja munkahelyén szakszervezeti és pártelnök. Ezeken a posztokon igyekszik egyeztetni a munkások érdekeit a vállalat, a népgazdaság érdekeivel. — Hogyan sikerül ennyi megbízatásnak, munkakötelezettségnek rendre eleget tenni? — Nehezen. Időigényesek a feladatok. Egykoron, ifjabb éveimben még amatőr színjátszásra is futotta az időmből. Manapság a különböző értekezletekre, megbeszélésekre, gyűlésekre készülök esténként otthon. Az a szerencsém, hogy csupa talpraesett megbízható emberből áll a vezetőség. így irányítjuk közösen a pártszervezet munkáját. A rájuk bízott feladatokat rendre elvégzik. A lényeg: a munka koordinálása marad rám. Ha már a munkafeladatok és a szabad idő egyeztetésénél tartunk, el kell mondanom, hogy tíz évig voltam Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a városi tanács képviselője. Ugyanennyi ideig a városi pártbizottság tagja. Tizenöt éve pártaktivista vagyok a rokkantak járási szövetségében. Jogos a kérdés hogyan bírtam és hogyan győzöm mindezt? Csakis úgy, és csakis azért, mert mindenütt jó kollektíva, tettrekész emberek fogadtak és segítettek. Az is igaz, hogy itt a jelenlegi munkahelyemen is olyan emberekkel dolgozom, akik távollétemben is ugyanúgy irányítják a munkát, mintha itt volnék. A helyettesemre, Domsitz Bélára, mindig számíthatok. A somorjai részleg a lakosságnak nyújtott szolgáltatások közül a festés-mázolás minden műfaját végezi: szobafestést, ajtó-ablak beosztottjaim. Az idei első félév legjobb munkása Domonkos Pál lett, de vele fej-fej mellett halad a munkaversenyben, a megbízhatóságban és pontosságban az idősebbek közül Kuczka Árpád, Szanyicska Árpád, Nagy Imre, Karika Rezső, Gavercsík Ferenc. Az ifjabbak közül Sebestyén József és ifjabb Kuczka Árpád érdemel dicséretet. Ezt a részleget előttem id. Bodó Imre vezette, aki jelenleg a kommunális szolgáltató üzem somorjai részlegének a vezetője. Ő korszerűsíttette, szociális berendezéssel bővíttette az épületeket. Festőinknek jó hírük van. Munkájukra az egész üzem büszke. Somorján ők végezték a Jednota szaktanintézetének újrafestését. Dicséretet, köszönő levelet kaptak a megrendelőtől. Domonkos Pál volt a csoport vezetője. Bratislavában is sok helyütt dolgozunk. Nálunk rendel festést-mázolást a Gumón nemzeti vállalat, a bratislavai energetikai vállalat és a televízió igazgatósága, hogy csak a már hagyományosan velünk dolgozókat említsem. A Mladá garda diákotthont is rendszeresen mi öltöztetjük új ruhába. A nyolcadik ötéves terv igényes feladatok elé állítja ezt a kollektívát is. A lakosságnak és a közületeknek egyaránt dolgoznak. Munkájuk szem előtt van, szinte a kirakatban. Úgy kell elvégezniük, hogy abban senki ne találhasson hibát. Nagy a vezető felelőssége ilyen esetben. Patócs József helytállt úgy is mint vezető, úgy is mint kommunista. FISTER MAGDA Tiszta udvar — rendes munka képét mutatja már a bejárat is 13