A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — VIRÁG MÁRIA, az élelmezésügyi dolgozók szakszervezetének elnöke F. Rakovský: A FELKELÉS VÁROSAIBAN A HÉT KÉPES VERSENYE Mécs József: ÉLETUTAK — A 75 ÉVES FÁBRY ISTVÁN Hajdú András: NYÁRI NAPFORDULÓ KIZSIN Gyermekeknek: A RÓKA ÉS A KÉT MEDVEBOCS Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Meséljen a szüleiről, a gyerekkoráról! — Édesanyámról sajnos nincs emlékem. Kétéves voltam, amikor meghalt. Édesapánk nevelt fel bennünket, dolgozott ránk s idejekorán nekünk is meg kellett tanulni dolgozni az apánk mellett. Nem szeretem a büszkeséget, a kivagyiságot, de azt mindig szívesen idézem fel a múltamból, hogy tízesztendős koromban már jól meg tudtam patkolni a lovat. Ha az apám segíteni hivott, hármat kólintott az üllőre, s így bármelyikünk azonnal tudta, melyiket hívja négyünk közül, mert nem volt mindegy, hogy hová üt, milyen csengéssel szólít apánk a zenélni tudó vas hangján. — Megbecsült ember lehetett a faluban. . . — így igaz. Szeretnék magam is olyan maradni az emberek emlékezetében, amilyen az apám marad. Az egész falu sógornak szólította és szerették öt, nem csak azért, mert egyedül küszködött velünk, de azért is, mert jó mestere volt a szakmájának és becsületesen élte le az életét. A rám tett hatását sosem tudnám kitörölni az életemből. Családcentrikus vagyok s ennek nyilvánvaló a háttere. — Indulatos ember Ön ? — Igen, indulatos ember vagyok, de szerencsémre nem tudom kiadni magamból, így aztán mindig a békés, tárgyalásos megoldásokat választom. Nem kell tehát félni tőlem. Talán a sportnak köszönhető, talán másnak, de energiatartalékot annak ellenére is állandóan érzek magamban hogy naponta sok energiát hajtok ki magamból. — Ez kissé úgy hangzik, mint ha egy nyugdíjazás előtt álló, de továbbszolgálni akaró ember mondaná. Nem gondolja ? — Nem, dehogy! Csupán arra gondoltam, hogy nem vagyok kényelemhajhász. Szeretek dolgozni, mi több, szeretek megfeszítve dolgozni, mert teljesitménypárti vagyok. A nyugdíj szerencsére még igen meszsze van, ráadásul meg is kell érni azt a kort, de annak ellenére, hogy a munkámat szenvedélyesen szeretem — úgy képzelem, hogyha egy délelőtt betöltőm a hatvan évet, délután én már nyugdíjas leszek. így tartom helyénvalónak. — Ön egy kicsi, de annál jobb eredményeket felmutató szövetkezet elnöke. Élete nagyobbik felében számos jelentős társadalmi, politikai tisztséget viselt mind az ifjúsági mozgalomban, a társadalmi életben, s a pártmunkában nemkülönben. Jelenleg is a CSKP Központi Bizottságának tagja. Ennek ellenére ritkán találkozni Önnel a sajtó hasábjain, meg talán egyébként is. Miért? — Nem szeretem a népszerűséget. —■ Mert... ? — Mert önmagáról az ember ne igen nyilatkozzon. Az óhatatlanul is öndicsérettel jár, még akkor is, ha az ember a valót mondja. Az öndicséretet pedig nem szeretem. Van ilyen: nekem a szerénység a rokonszenvesebb. Ráadásul nincs énbennem semmi különös, nem vagyok én se filmsztár, se táncdalénekes ... Végzem a munkámat, teszem azt, amihez értek, amit rámbíztak. Számomra ez a teljesen szabályszerű, normális dolog. Dolgozzon az ember, ne nyilatkozzon. Nem fogja elhinni: maga talán a második újságíró, aki rábírt arra, hogy önmagámról beszéljek. CSERGE KÁROLY, a padányi EFSZ elnöke, a CSKP KB tagja 1941-ben született a csallóközi Tárnokon. Édesapja falusi kovácsmester volt, aki özvegyen nevelte fel négy gyermekét. Cserge Károly az alapiskoláit Tárnokon (Trnávka), a magyar tannyelvű gimnáziumot Somorján (Šamorín) végezte el, mezőgazdasági mérnöki diplomáját pedig 1964-ben szerezte meg a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. Ezt követően mechanizátorként kezdett dolgozni az alistáli (Hroboňovo) szövetkezetben, majd 1969-től 1982-ig az ekecsi (Okoő) szövetkezet főmérnöke volt. 1982- ben megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést és ugyanebben az évben a padányi szövetkezet elnökévé választották meg. Feleségével és két gyermekével Nagymegyeren (Čalovo) él. — Köszönöm és máris „visszaélek" a bizalommal: bizalmasabb kérdéseim lesznek. Tudom, hogy szenvedélyesen szeret zenélni, valamikor lakodalmakban, mulatságokon muzsikált — nem is olyan nagyon régen. — így igaz, kivált, ami a szenvedélyességet illeti. Trombita, szaxofon — azt hiszem jól tudtam bánni velük, és mi tagadás, hiányoznak a hangszerek, de abba kellett hagynom, mert az emberek mindenáron meg akarták fizetni a zeneszót, miközben én akár fizettem is volna azért, hogy zenélhessek. Meg aztán idő kérdése is, de azért odahaza időnként zenekart rögtönzünk a fiammal és a lányommal. A fiamat a fizika vonzza, mérnök szeretne lenni, de úgy, mint ahogy a Benkó Dániel építész mellékesen pedig a világ egyik legjobb klarinétosa. — És a lány? — Ő jól zongorázik, de szinte biztos, hogy inkább a kiváló nyelvérzékére épül majd a jövője. A bratislavai Duna-utcai gimnáziumban lép most a harmadik évfolyamba. — Élete legnagyobb élménye ? — Amikor a gyerekeim születtek. — Tegnap a családi ház udvarán kemény munkában találtam. Kubikott. Kíváncsi lennék, mennyi a saját kétkezi munkája ebben a takaros házban? —- Értem mire gondol, de elhiheti és utánanézhet: rengeteg benne a saját kétkezi munkám. Annakidején, az alapok ásásánál még csak egy gépet se kértem kölcsön a szövetkezettől. Kiástam magam. Erőm, csákányom ásóm és lapátom volt, időm már jóval kevesebb. Restelltem volna, ha nem így cselekszem. A kevés időhöz pedig az alvásidőből tettem mindig hozzá. — Vadászik? — Nem. Nincs puskám, de a legtöbb vadászaton jelen vagyok. Én kérem profi hajtó vagyok. Futok a nyúl után, kurjongatok, hogy felriasszam és cső elé hajtsam a vadat. Én a vadászatból ezt élvezem. Gyerekkori nosztalgia ? Lehet. — Milyen a munkamódszere ? — Nem szeretem a bürokratizmust, nem lelkesedem a fölösleges tanácskozásért, de a célszerűt és a hasznos megbeszélést tartom fontosnak. Itt ebben a kis szövetkezetben napi kapcsolatban vagyok szinte minden dolgozóval. Ennél hatékonyabb aligha lehetne az ha folyton tanácskozunk. Ha egy vezető nem él együtt a maga gazdasági egységével, akkor észrevétlenül komoly szerepet kaphat a munkájában a véletlen, ami kockázatos és megengedhetetlen, kivált a mezőgazdaságban, ahol a legfontosabb, hogy mindent időben végezzünk el. Kétnapos késlekedés is szülhet milliós károkat és megbocsáthatatlan kudarcokat. — Azt mondta, nem szeret tanácskozni, mégis számos olyan tisztséget vállal, ami nem kevés tanácskozással jár. — Ne essék félreértés! Arról nem kell tanácskozni, hogy vetni kell, mert vetni kell, vagy éppen aratni. Vetni kell — és a lehető legjobban. Aratni ugyanúgy. De ha rosszul vetettünk, azt már meg kell beszélni, nehogy megismétlődjék. Az ország legfelső testületéiben, így a párt központi bizottságában, vagy akár járási szinten sem azt tárgyalja meg az ember, hogy kell-e vetni vagy sem, hanem a legjobb tapasztalatok, vagy hiányosságok elemzéséből születendő határozatok megvitatása folyik — emberek és vélemények bevonásával, ami nyilvánvaló és elengedhetetlen. Egy kisebb gazdasági egységben a vezető és a beosztott személyes kapcsolatán sok múlik. Szélesebb, országos viszonylatban a nép és a népet képviselő testületek, szervek kapcsolatán még több múlik. Gondolom, ez így helyes, igy célszerű. — Vannak szenvedélyei? — Egyről, a zenéről már szó esett. Ezzel kapcsolatos a másik is: egy csoda, amit színháznak neveznek. Ennél komolyabb szenvedélyem pedig az, amit naponta élek, cselekszem: dolgozni egy kis és egy nagy közösségért, a saját képességeink szerint. A legjobb képességeink szerint. És dolgozni azért hogy a képességeink is napról-napra jobbak legyenek. — Egyébként milyen a közérzete ? — Jó. Azt hiszem, ez az alapvető munkafeltételek közé tartozik. Nagyon fontos. KESZEU FERENC 2
