A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-28 / 13. szám

492 11 ÉLŐ TÖRTÉNELEM ISMERNI A MÚLTAT, A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban a múltban számottevő ipari létesítmény nem volt — ezért a Csallóköz e vidékének mezőgazdasági jellegéből eredően — a forradalmi mozgalom elsősorban az ag­rárproletariátus körében bontakozott ki. A jobb jövőért, a kizsákmányoló rendszer megdöntéséért vívott harcban — a kom­munisták vezetésével — a földmunkás­ság, a nagybirtokokon dolgozó bérmun­kásság és cselédség vett részt. A földnél­küli nincstelenek helyzete századunk első évtizedeiben Csallóköz-szerte különösen kilátástalan volt. Ezért nem csoda, hogy elég korán fogékonnyá váltak a szocialis­ta eszmék iránt. Az akkori idők lelkes kommunista agitátorainak, a dunaszerda­helyi Monddok Gábornak, a nagymegyeri (Čalovo) Árvái Józsefnek és a somorjai (Šamorín) Patócs Gábornak hívó szavai járásszerte komoly visszhangra találtak. Töbß községben megalakult á kommunis­ta párt alapszervezete. A járás három városán — Dunaszerda­­helyen, Somorján és Nagymegyeren — kívül igen erős pártszervezetek működtek a húszas évek közepétől Nagyabonyban (Veľké Blahovo), Bősön (Gabčíkovo), Csi­­lizradványban (Oil. Radvaň), Vásárúton (Trhové Mýto), Eperjesen (Jahodná), Diós­­patonyban (Orech. Potôň), Nagylúcson (Lúč na Ostrove) és másutt. Nagylúcson pl. 1927 októberében 30 tagja volt a kommunista párt alapszervezetének. A lú­­csi nincstelenek — akik ma 7 tonnán felüli hektárhozamot érnek el gabonane­­műekből —, a szomszédos karosai, diós­­patonyi és nagyabonyi kisemmizettekkel együtt többször is segélykéréssel fordul­tak a Szociális Ügyek Minisztériumához az 1929 —1933-as gazdasági válság évei­ben. m ;rt munkalehetőség híján még a betevő falatot sem tudták az éhező csalá­dok számára biztosítani. E harcos múlt, haladó hagyomány meg­őrzése. közkinccsé tétele — és természe­tesen szocialista építésünk eredménye­inek dokumentálása — vezérelte Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságát, amikor 1971-ben a CSKP meg­alakulásának 50. évfordulója tiszteletére meghirdette a munkásmozgalmi és forra­dalmi hagyományok emlékszobáinak lét­rehozását. A Központi Bizottság idevonat­kozó irányelveinek gyakorlati megvalósí­tásával a dunaszerdahelyi járási pártkon­ferencia is foglalkozott. E nemes mozgalom célkitűzéseinek va­lóra váltásában úttörő szerepet töltött be a kimagasló gazdasági eredmények eléré­séért 1973-ban Munka Érdemrenddel ki­tüntetett Lúcsi Egységes Földműves-szö­vetkezet, amely járásunkban az elsők kö­zött hozott létre forradalmi emlékszobát 1975-ben. A rendkívül értékes, sok-sok regionális munkásmozgalmi dokumentu­mot és a régi paraszti háztartás számos jellegzetes eszközét bemutató lúcsi em­lékszobát a szövetkezet székházában ren­dezték be. Az emlékszobában kiállított ÉRTÉKELNI A JELENT tárgyak, eszközök és dokumentumok ösz­­szegyűjtésével járó fáradságos munka oroszlánrészét — a szintén Munka Érdem­renddel kitüntetett szövetkezeti elnök — Bartal Ferenc vállalta magára. A gazdag gyűjtemény fényesen igazolja, hogy Lú­­cson nagy gondot fordítanak a múlt emlé­keinek és haladó hagyományainak feltá­rására. Az emlékszoba megnyitása után Bartal Ferenc tervbe vette egy nagyszabású — a községben és környékén valamikor hasz­nált mezőgazdasági gépeket és a régi paraszti gazdálkodás eszközeit bemutató — gyűjtemény létrehozását A csaknem 10 évig tartó céltudatos gyűjtőmunka gyümölcse 1985 októberében érett be. A lúcsi szövetkezetben ugyanis a mezőgaz­dasági gépek és eszközök olyan csodála­tos gyűjteményét sikerült létrehozni, amelyre joggal lehetnek büszkék, amely nemcsak a Dunaszerdahelyi járásban, ha­nem kerületi mértékben is egyedülálló. A több mint száz mezőgazdasági gépet, föld­­művelési eszközt és a paraszti gazdálko­dásban használatos tárgyak elhelyezésére 30 m hosszú és 8 m széles nádfedeles szérűt építettek a szövetkezet parkkal övezett székháza közvetlen közelében. A gyűjtemény értékét fokozza, hogy minden kiállított mezőgazdasági eszköz használ­ható, a hagyományos paraszti munka vég­zésére alkalmas. Lenyűgöző látvány a szakszerűen beállított cséplőgarnitúra, huzatos kazánnal, cséplővel és elevátor­ral. Ezenkívül tizedes mérlegek fertályok­kal, kovácsműhely működő fújtatóval, ün­nepi és kasos szánok, lovas- és ökrös szekerek, vetőgép. tézsla, járom, fahen­ger. szénavágó, kasza díszes üllővel és ökörszarvból készült tokmánnyal. favillák és lószerszámok díszes rézveretű kantá­rokkal — ez mind-mind ott van a lúcsi gyűjteményben. Bartal Ferenc e páratlan érték fáradha­tatlan összegyűjtője a sanyarú múlt be­szédes emlékeinek kiállítását a követke­zőkkel indokolta: „... a verejtékes parasz­ti munka ismerete és megbecsülése vezé­relt e gyűjtemény létrehozásában. Lassan por lepi a múlt emlékeit és elfelejtjük azt. hogyan éltek és dolgoztak elődeink. Ezt nem szabad megengedni, mert aki nem ismeri a múltat, nem tudja helyesen érté­kelni a jelent sem." Örömmel tölt el bennünket, hogy a Du­naszerdahelyi járásban egyre többen tu­datosítják, ezt az utóbbi 10 évben létesí­tett 21 emlékszoba is fényesen igazolja, hogy a sok-sok évvel ezelőtti használati tárgyak —■, amiket a mindennapi kenyér előteremtője, a csallóközi parasztember kérges tenyere csiszolt tükörsimára — az emlékszobákban kiállítva újra nemes kül­detést teljesítenek. Hiteles üzenetet köz­vetítenek a régmúlt időkből, a munkás­ember nehéz, küzdelmes életéről. Dr. MAG GYULA Fotó: PrandI Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom