A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
A Csemadok életéből SOKSZÍNŰ TEVÉKENYSÉG A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének munkájában az egyik legsokszínűbb, legnagyobb tömegeket mozgató tevékenység az énekzenei munkaterületen folyik. A mozgalmat műfajilag három nagyobb egységbe oszthatjuk: az énekkari-, a népzenei- és a könnyűzenei mozgalomra. Az 1983-ban végzett felmérések szerint az ének-zenei mozgalomba 477 csoport kapcsolódik be, s a szólistákkal együtt a Csemadok-tagok több mint 10%-a, közel 9,5 ezer ember fejt ki aktív tevékenységet. Az ének-zenei mozgalom különböző műfajaival szövetségünk az 1980— 83-as években már foglalkozott. Mindhárom műfaj kapcsán azok minőségi fejlődését emelte ki pozitívumként, bizonyítékul kórusaink, éneklöcsoportja-Olgyai Attila ink, népi hangszeres együtteseink, könnyűzenei és egyéb műfajt képviselő szólistáink országos versenyeken, illetve fesztiválokon elért kiváló eredményei szolgáltak. Azóta tovább erősödött az ének-zenei mozgalom, s újabb együttesek és szólisták zárkóztak fel az élmezőnyhöz. Tevékenységük a rendszeres szakmai irányítás mellett állandósult, és megbízható népszerűsítői lettek szocialista kultúránknak itthon és külföldön egyaránt (pl. a CSMTKÉ, a kassai (Košice) Csermely kórus, a lédeci (Ladice) és a gesztéi (Hoste) éneklöcsoport, a Nyitrai járás Párta, párta című műsora, Szvorák Katalin, a Gravis együttes stb.). A kiváló eredményeket elért együttesek és szólisták száma tovább szaporodott. A valósághoz tartozik azonban az is, hogy azóta élenjáró csoportok szűntek meg, vagy visszaesett munkájuk színvonala. A berencsi (Branč) vegyeskar, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás női kara megszűnt működni, a bátorkeszi, a buzitai, a Terebesi Járás Tanítóinak Énekkara, stb. tevékenysége visszaesett. Az okok legtöbbször a vezetők távozásával. vagy a munkafeltételek és anyagi körülmények változásával magyarázhatók. A könnyűzenei mozgalom és a Melódia '81 értékelése során a művészeti főosztály feladatul kapta a könnyűzenei alkotómunka felkarolását. Az énekkari mozgalom 1980-as értékelése az ifjúsági kórusok számának növelését és tevékenységük támogatását adta feladatul. A népzene kapcsán 1980-ban a hangszeres zenészek képzésének megoldását, 1983-ban pedig a népzenei adattár feldolgozását, ill. publikációs lehetőségének megteremtését foglalták határozatba. Az értékelt időszakban ezeket a feladatokat, az adott lehetőségeket kihasználva, új együttműködések kezdeményezésével, valósítottuk meg. A könnyűzenei műfajok központi rendezvénye új kategóriával bővült. Az 1983-ban meghirdetett Melódia könynyűzenei verseny koncepciójában az amatőr zeneszerzők is lehetőséget kaptak tehetségük összevetésére. Az ifjúsági Kórusok számának növelése érdekében Szövetségünk kapcsolatot létesített az SZSZK Oktatási Minisztériumával és az akkori tarthatatlan helyzetet — 1980-ban mindössze egy ifjúsági kórus működött — megvitatta, majd közös levélben fordult a középiskolák igazgatóihoz ifjúsági kórusok alakítása érdekében. A felhívásnak, valamint a központi ének-zenei szakbizottság meggyőző tevékenységének köszönhetően azóta javult a helyzet. Ifjúsági kórus működik Galántán, Ógyallán (Hurbanovo), Zselizen (Želiezovce), Érsekújvárod (Nové Zámky), Kassán, Somorján (Samorin), Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) (2) és Szencen (Senec). A népzenei munkaszakaszon több sikert is elkönyvelhetünk. Elsősorban az adattár bővítése és feldolgozása folyik sikeresen, a kb. 11 ezer népi dallamból több mint 6 ezret kotta formában és újra hangszalagra játszva dolgoztunk fel. Ezt önerőből, Ág Tibor foglalkoztatásával biztosítjuk. Az ének-zenei mozgalom területén elért eredményeket járási bizottságaink elnökségei ez év júniusában értékelték. A mozgalom minőségi változása észrevehető és dicséretes, bár továbbra is probléma a kórusok utánpótlásának biztosítása, a szakember- és a szakmai továbbképzés hiánya pedig minden műfajban. Ez a munkaterület megfelelő szakmai tudást igényel mind az énekesek, mind a vezető karnagyok részéről, s mindezen túl a megszerzett szaktudás fejlesztését is biztosítani kell, ha a mozgalom további minőségi javulását akarjuk elérni. Ezért járási szinten is biztosítani kell a szakmai továbbképzést. Elsősorban a zeneszakos pedagógusokat és a művészeti iskolák zenei tagozatának oktatóit kell bevonni a mozgalom szakmai irányításába és a továbbképzés gondjainak megoldásába. Ott, ahol ez már megtörtént, vagy folyamatban van, a járás ének-zenei mozgalma pezsgő, s nemcsak az énekkarok, hanem a többi műfaj mennyiségi és minőségi mutatói is jók. Példaként említhetnénk a Galántai járást, ahol a népi hangszeren való játék népszerűsítését és oktatását is megoldották. Központi szinten legégetőbb probléma a karmesterképzés, kórusmüvek partitúráinak kiadása és sokszorosítása. Szinte semmilyen szakmai segítséget nem tudunk biztosítani a könnyűzene művelőinek. Ezek a gondok meghaladják szövetségünk szakmai, anyagi és műszaki lehetőségeit. Az ének-zenei mozgalom központi rendezvényei: a Kodály Napok — a felnőtt énekkarok versenye — a Csengő Énekszó — gyermek és ifjúsági kórusfesztivál —, a Zendülő Ének — munkásénekkari fesztivál —, a Tavaszi szél vizet áraszt — népzenei és népdalverseny — és a Melódia könnyűzenei verseny. Ezenkívül az Országos Népművészeti Fesztivál és az Országos Kulturális Ünnepség műsorában szerepelnek ének-zenei együttesek és szólisták. A központi rendezvények ösztönzőleg hatnak a mozgalomra. Versenyszabályai a kor követelményének megfelelően módosultak, szem előtt tartva a mozgalom erősödését és fejlődését. A fesztiválok rendezésének és lebonyolításának színvonala szintén sokat fejlődött. A tudatosság és az igényesség jellemző rá. A fő- és szervezőbizottságokban aktív és a mozgalomért tenni kész emberek tevékenykednek, segítőkész társrendezők, akik nemcsak szervezőként dolgoznak, hanem intézményeik révén anyagiakkal is hozzájárulnak rendezvényeink sikeréhez. Nagyrészt ennek köszönhető központi ének-zenei rendezvényeink pozitív visszhangja. Ének-zenei mozgalmunkra nagy hatással van a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának léte és országjáró, kórusmuzsikát népszerűsítő tevékenysége. Tagjai az ének-zenei mozgalom fáklyavivői. Munkahelyükön és környékén énekkarokat, éneklőcsoportokat, népi és fúvószenekart, folklórcsoportot, stb. vezetnek. Az énekkarban szerzett zenei ismereteiket kamatoztatják szűkebb hazájukban. A tanítók énekkarának legégetőbb problémája az utánpótlás biztosítása. Különösen válságos a helyzet a férfi szólamokban, amely feltétlenül feltöltésre szorul. Ellenkező esetben mint vegyeskar átütő sikert nem érhet el. A Szőttes zenekara, a tanítók énekkarához hasonló zenei tevékenységet még nem fejt ki. Legutóbbi bemutatójának zenei anyaga stílustisztaságával azonban már irányadó lehet a népzenei mozgalomban. A zenekar tagjai képzett zenészek, akik tanfolyamot vezethetnek, vagy közreműködhetnek a szakmai továbbképzésben. Összegezve az ének-zenei mozgalom területén elért eredményeket és a távlati továbbfejlődés lehetőségét leszögezhetjük, hogy a mozgalom tovább erősödött és fejlődött. Élcsoportjaink felzárkóztak a szlovákiai élmezőny művészi színvonalához. A továbbfejlődést biztosítandó megnőtt a járási ének-zenei szakbizottságok tagjainak és a jb-ok titkárságainak a felelőssége. Nagyobb gondot kell fordítani az utánpótlás biztosítására, melynek leghatásosabb eszköze iskolai kórusok és éneklöcsoportok létrehozása alap- és középiskolai fokon. További feladat a csoportok számára szakmai tanácsadások biztosítása a jnk segítségével. Járási szinten is megoldást kell keresni partitúrák kiadására, valamint új népdalgyüjtemények közzétételére. Csak Így biztosíthatjuk az ének-zenei mozgalom fejlődését, amelyre jelentős társadalmi funkcióinak betöltése érdekében feltétlenül szükség van. D. DUNAJSKÝ GÉZA a művészeti főosztály vezetője Prandl Sándor felvételei 6
