A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
Sok a további tennivaló, de a vesztenivaló is a Magas-Tátrában • VNB a csúcsok alatt • Zsúfoltság s környezetvédelem minwnüT fi TATRfiBfi vezet? ... Sokféle reggel akad az ember életében. Olykor például hűvös és esős, máskor viszont napsugarasan derűs, verőfényesen tiszta reggel. Ám bármilyen is legyen az időjárás, számomra mindig szép reggelt jelent, ha útra készülök. Akkor is. ha már előre tudom: hová visz majd utam; de akkor is, ha az újságírói szerencsében bízva csupán bizonytalanul sejtem célomat, akár az erdő sűrűjébe illanó napsugár. Augusztusi, tátrai riportutamra készülődve pontosan tudtam, mit hoz számomra a reggel, hiszen az ezernyi látnivalóval elegy hosszú erdei sétákat ígérő Magas- Tátrába — akárcsak annyian mások — jómagam is szívesen utazom ... Az ember odafelé menet először Csorbán (Štrba), majd Poprádon is már csak karnyújtásnyira érzi az illatos fenyvesek, nomeg a kopár hegycsúcsok közelségét; a járásszékhely állomásépületének túlsó oldaláról induló helyi érdekű vasút piros vagonjai mégis kis híján egy óra hosszat kanyarognak még a keskeny vágányokon, amíg a tátrai üdülőkörzet szívébe: Starý Smokovecre érkeznek. De itt aztán bármerre pillantasz, valóban csak erdőt és tekintélyt parancsoló csúcsokat látsz! Az üzletekben és a sétányokon pedig sokaságot, a főutakon zsúfoltságot. A turisták tízezrei, illetve a szüntelenül kígyózó gépkocsisorok és az autóbuszok tömkelegé láttán az ember szinte megdöbben: vajon hová lett a Magas-Tátra semmitől sem zavart csöndes nyugalma, ipari szennyeződéstől mentes, tiszta levegője? Vagy hol vannak azok az idők, amikor a hegyi ösvények bármelyikén akár fél délelőttöket is lehetett bandukolni anélkül, hogy az ember valakivel is találkozott volna. Ha pedig mégis szembejött egy idegen, akkor neki is kijárt a barátságos köszönés ... Manapság viszont? Nem túlzás ha azt mondom: a nyári főszezonban a kirándulók a sima hétköznapokon is szinte libasorban lépdelve hódítják meg a Kriványt. a Nagyszalóki-csúcsot (Slavkovský štít) és a többi „kétezrest"; a kényeimesebbje pedig órák hoszszat sorakozik a Tarajkára (Hrebienok), a Szoliszkóra, a Kőpata ki-tóhoz (Skalnaté pleso) induló felvonók pénztárai előtt. Esténként vagy rossz időben viszont legalább ugyanennyien zsémbelnek, mert kevés a jutányos áron kiadós kosztot kínáló vendéglátóipari egység, a szórakozási és sportolási lehetőségek ennél is gyérebbek, itt-ott akadozik a'közlekedés és bi12 zony az üzletek nyitvatartási ideje sem mondható turistaérdekeltségűnek. A Tátra vonzerejét s az itteni üdülés hagyományait dicséri, hogy mégis úgy tűnik, mintha a nyári vakációban és telente, a sízésre alkalmas hetekben minden út (és mindenki útja!) ide vezetne ... Háromszázmillió korona. Mostanában, kivált a szakemberek körében, gyakorta hangzik el ez az összeg, ha a Magas-Tátra jelenéről és jövőjéről esik szó. Jelenleg ugyanis megközelítőleg ennyi — az SZSZK kormánya által soronkívüi jóváhagyott — pénzt lehet fordítani a mielőbb végrehajtandó fejlesztési programra e népszerű kirándulóterületen. Abban ugyanis mindenki véleménye megegyezik, hogy a Tátra idegenforgalmi fogadóképességének javítása, illetve környezetvédelmi egyensúlyának megóvása közös érdek. Azt pedig már statisztikai adatok bizonyítják, hogy a megnövekedett szabadidőből és a belföldi nyaralások iránti érdeklődés ugrásszerű növekedéséből adódóan jócskán megnőtt ennek a külföldön is népszerű üdülőkörzetnek a keresettsége. Egy-egy nyári, illetve téli hétvégén már-már szinte elviselhetetlen a zsúfoltság. Évente hozzávetőlegesen ötmillióan pihennek, szabadságolnak, víkendeznek a Podbanskétól Ždiarig terjedő területen. Ebből bizonyára a laikus számára is világos, hogy jelenleg bizony többen érkeznek ide kikapcsolódásra, mint a Magas-Tátra látogatottságának reális teherbíróképessége. S ez a helyzet napjainkban sok ellentmondás, nemegy feszültség forrása. Annál is inkább, mert a Magas-Tátrával foglalkozó szakemberek már a hetvenes évek végén érzékelték, hogy az ismert gazdasági nehézségek miatt az anyagi források megcsappantak, ami viszont a Tátrai Nemzeti Parkban végrehajtandó, a kényelmes üdülés és a környezetvédelem összhangjának kialakítását célzó fejlesztési program megvalósítását szintén lelassította. Érthető hát, ha a hogyan tovább kérdése manapság sokakat foglalkoztat részint az idegenforgalmat irányító központi szervek, részint pedig a nemzeti park tátralomnici igazgatóságának, illetve a Starý Smokovecen székelő, városi jogkörrel felruházott nemzeti bizottságnak dolgozói közül. — A Magas-Tátra környezetvédelmi egyensúlyának megőrzése és az idegenforgalom feltételeinek javítása szinte elképzelhetetlen lenne megfelelő szintű központi fejlesztés nélkül — jelenti ki Štefan Leskovjanský mérnök, a sziklacsúcsok alatti tájat közigazgató vnb elnöke, majd ennél is tárgyilagosabban hozzáfűzi: — Kétségtelen, hogy a Magas-Tátra fejlesztését célzó helyi és központi törekvések megvalósításában már nemegy részeredményt sikerült elérnünk. Ezekre a kisebb horderejű és talán kevésbé látványos, önmagukban mégis lényeges változásokra is érdemes odafigyelni, mert a hozzánk érkező turista tavasztól őszig elsősorban a hosszabb-rövidebb kirándulások, télen pedig a sízés lehetőségét keresi. Persze, azt is tudatosítanunk kell, hogy kötelességünk szembenézni a közlekedés, a közellátás, a köztisztaság és a turisták szórakozási lehetőségeinek bővítését szorgalmazó problémákkal, különben az eddigi eredmények is veszélybe kerülhetnek. Sőt! E gondok mielőbbi megoldását akár sürgető feladatként is említhetem, hiszen hazánk egyetlen, mintegy ötvenezer hektárnyi területű óriáshegységének környezeti védelmét törvény is hangsúlyozza; ugyanakkor az idegenforgalom ésszerű fejlesztése viszont lényeges népgazdasági érdek. — Ebben nyilván nemcsak a riporter, hanem a hétvégi kirándulásra, vagy több napos üdülésre érkező turista is bizonyos kettősséget érez... A vnb elnöke eltűnődik, azután türelmesen folytatja: — Aligha lenne célszerű, ha most lexikális fogalmakkal dobálódznék, esetleg a tudományos és jogászi alapossággal megfogalmazott törvény, illetve az ehhez kapcsolódó későbbi rendeletek felsorolásába kezdenék... A kikapcsolódási lehetőségek és a táj nyújtotta látnivalók iránt egyaránt „nyitott" turista számára talán elég ha azt mondom, hogy a Tátrai Nemzeti Park elsősorban valamiféle élő múzeumhoz, központilag óvott tájvédelmi körzethez hasonlítható; de egyúttal tervszerűen fejlesztett idegenforgalmi látványosság is. A Tátra értékét fokozza, hogy földrajzi és biológiai vonatkozásban jellemző, szinte zavartalan természeti állapotában megmaradt nagy kiterjedésű táj, amelynek a szépsége külön is megkapó. A nemzeti park igazgatóságával együtt arra törekszünk hát, hogy egyrészt megőrizzük és fenntartsuk, másrészt viszont mindenki számára hozzáférhetővé tegyük a Tátra valamennyi természeti értékét. A vnb elnöke szerint pontos munkamegosztás, s ami ennél is fonto-
