A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
Csak egy percre... Emberi sorsok VALACSAY ISTVÁN, a Csalló népművészeti csoport vezetője, a Slovnaft n. v. karbantartója harmincegy éves, nős, két kisfiú édesapja. Felesége óvónő, ő a somorjai (Šamorín) mezőgazdasági szaktanintézet növénytermesztő gépesítési szakán szerzett oklevelet Az élet azonban úgy hozta, hogy nem a szakmájában helyezkedett el. Feli (Tomášov) származású, az ottani Kis-Duna együttesben kezdett táncolni már tizenöt éves korában. Aztán megnősült, s mivel a felesége Somorján tanított, itt kapott lakást Itt telepedett le 1977 áprilisában. Ugyanebben az esztendőben alakította meg Czingel Lászlóval a Csalló népművészeti csoportot amely azóta B kategóriás minősítést ért el. Ő a „ Csalló "ban, két fia pedig a „Csali"-ban táncol. Valacsay István tehát nemcsak vezetője, koreográfusa, de szólótáncosa is az ismert együttesnek. — Mikor táncolni kezdtem, fűtött a vágy, hogy társaságba kerüljek. A szórakozás kedvéért jártam a Kis-Duna együttesbe, amelynek Czingel László volt a művészeti vezetője. Aztán a néptánc elkötelezettje lettem. — Nyolc éve lakik Somorján, s nyolcéves a Csalló. Mit mondana erről az időről ? — A CSEMADOK helyi szervezet vezetőségének és főleg Presinszky Lajosnak a támogatása nélkül nem jöhetett volna létre ez a most már ötvenöt tagú együttes. Kezdettől vezetője, koreográfusa és szólótáncosa vagyok a cso-Madelon, az eb (Folytatás a 14. oldalról) diadalán. Úgy látszik, náluk teaivás után ez következik. Jenny is így szokta ... — Máskor is eljövök — mondta a hölgy estefelé. — Boldog leszek — mondta Bátky meggyőződéssel. — Nem mondaná meg a nevét? — Ó! Azt hittem, hogy megismert. A képemet láthatta eleget a lapokban. Én vagyok Rothesay grófné. És elment. Ez a végakkord bántotta Bátkyt, aki nagyon becsülte az igazmondást másokban. Többnyire szakított a hölgyekkel, akik azt mondták, hogy fogat huzatnak, amikor a másik férfival voltak. „Miért szégyellj azt, hogy egy fiatal, de jómódú dohánykereskedö felesége? Az angolok gyógyíthatatlan sznobok. Ha nekem volna egy kis házam East portnak. A Csalinak szintén én irányítom a munkáját Az elfoglaltságom nagy, a feleségem azonban nemcsak megértő, de támogatóm is. S ami még rendkívüli hajtóerő számomra, hogy a Csalló minden egyes tagja egy emberként áll mögöttem. — A legutóbbi bemutató szép, tartalmas és visszhangos volt. Hogyan történik a felkészülés? — Mindenki félretesz mindent, s mindenki belead mindent Czingel László művészeti vezetővel együtt így tudjuk valóra váltani az elképzelésünket. A próbák kemények, fegyelmezetten folynak, hetente kétszer. A próbák és a gyakori fellépések hetente huszonnégy órát is kitesznek. — Hogyan fogalmazná meg röviden az óhaját? — Szeretnék találni valakit, aki átvenné tőlem a szólótáncos szerepét. Több időm maradna a pedagógiai és a szervező munkára. S szeretném a Csalló megalakulásának tizedik évfordulóját is színvonalas, jó műsorral ünnepelni. — Az életével elégedett? — A családomnak és a munkámnak élek. A Slovnaftban a csővezeték-rendszert tartom rendben. Beosztásom megkívánja a gondolkozást és a pontosságot. Ebben a munkakörben nem lehet meg az ember mérések és számítások nélkül. — S a munkájával ? — Amit a Csalló népművészeti csoportnál elértem, azzal elégedett vagyok... MACS JÓZSEF Ealingben, és a nagypapa pofaszakálla lógna a falon, dehogy tagadnám le." Ez a hazugság annyira lehangolta, hogy nem is lett szerelmes az illető hölgybe. Magányossága megint úgy nyomta, mint egy lassan leereszkedő mennyezet. A londoni utcákon mindig éppen alkonyodott; finom eső szitált; a Camden Hillen öregurak sétáltak a végtelen pihenés felé. A kinsington városrészben egymagában kétmillió idősebb hölgy lakik. Az életnek semmi értelme sincs. Valahol, talán egy skóciai kastély mélyén vagy százados fák alatt egy sötétedő alléban, egy meghasonlott grófnő most vet véget önkezével életének. Egy nap megint megjelent a hölgy. Megint nagyon kellemes délutánt töltöttek. Bátky bizalmas és érzékeny hangulatban volt. Pestről mesélt, ahol meghitten világítanak ki az utcára a kávéházak, a pincérek tudják, hogy az ember milyen újságot szeret olvasni, és titokzatos szegényemberek lapátolják éjszakánkint a szép fehér havat. — Hogy hívják ? —■ kérdezte, mert elvárta, hogy most már az asszony is őszinte lesz. — De hiszen mondtam már. Én vagyok Rothesay grófné. Bátky hideg lett és kimért. Látta, hogy sohase fogja megközelíteni ezt a nőt, pedig mit ér a szerelem, ha nincsen az emberek közt lelki kapcsolat. — Holnap elutazom — mondta — Franciaországba, ahol az apám a toronyőr a Notre Dame-ban. — Mikor jön vissza ? — kérdezte a hölgy. — Nem jövök többet vissza — mondta Bátky komoran. — Ahogy gondolja — mondta a hölgy vállat vonva, és lesietett a lépcsőn. Pár nappal később a Sunday Pictorials valami alkalomból megint hozta Rothesay grófné fényképét. Ő volt az. „A nők kiismerhetetlenek" — irta fel Bátky egy papírszeletre, melyet gondosan eltett. KRITIKUS ÉVEK A válások száma továbbra is folyamatosan emelkedik. A legutóbbi statisztika szerint: négyesztendős házasság után a párok 11 százaléka vált el, öt-kilenc év után 28 százalék, majd tíz-tizenöt év között 20 százalékra csökken az arány. 3. KÖZÖS MEGEGYEZÉSSEL Hazánkban a válóperek ötven-hatvan százaléka ma már megegyezéses válás. A perben álló, egymástól szabadulni kívánó felek általában csak ennyit jelölnek meg a bíróság előtt a válás okául: elhidegültünk egymástól, nem egyezik a természetünk. Joggal merül fel a kérdés: elég-e ennyi a bírói ítélet kimondásához? Nos, a családjogi törvény erre vonatkozó szakasza pontosan szabályozza az úgynevezett közös megegyezéses bontópereket. Ennek értelmében pedig nem elég ha a férj és feleség szűkszavúan kijelenti a bírósági tárgyalóteremben: mindenben megegyeztünk — mert többnyire sorra-rendre kiderül, hogy alapvető problémákban is nézeteltéréseik vannak. A megegyezéses bontópemél ezért fontos, hogy a férj és a feleség ne csupán a közös válási szándék kinyilvánításában jusson egyezségre, hanem a gyerekek elhelyezésére, tartására, a gyerek és a szülő közötti érintkezés módjára. Sőt! Lehetőleg a lakás használatára s a másik fél esetleges kárpótlására vonatkozóan is. Érdekes észrevétel, hogy viszonylag sok a megegyezéses válás az idősebb középkorosztály, tehát a 45—55. évesek körében. Jellegzetes példa a kővetkező ügy. A férfi főmérnök, a nö adminisztrátor. Egyik ötven, a másik negyvennyolc esztendős. Két gyereküket fölnevelték, most válnak. Közös megegyezéssel. A férj kiköltözik a lakásból, a hétvégi házikó is az asszonyé marad; ö csupán a kocsit tartja meg és a lakásból néhány bútordarabot visz magával. Kétségtelen : anyagilag az asszony mindenképpen jobban jár, bár az ilyesmi sokkal inkább csak amolyan presztizsgyőzelem, semmint igazi nyereség. A szóbanforgó ügy mögött — a tárgyalást vezető bírónő véleménye szerint — mint az ilyen esetekben mindig, egy harmadik áll. Ez az a veszélyes, válságos kor a férfiak életében, az a bizonyos „kapuzárási" pánik, amikor úgy érzik: megfiatalodnak egy új nő, egy fiatal vagy legalább viszonylag fiatal nö oldalán. Ilyenkor válni akarnak, minél előbb és minden áron! És ha a feleség jelentős anyagi feltételekhez köti a válást, a férj legtöbbször beleegyezik. Egy sokéves gyakorlattal rendelkező válóperes bírónő véleménye erről: — Érzelmek, emberi kapcsolatok, természetesen, nem mérhetők anyagi javakkal. Mégis méltányos, ha az egyedül maradó asszony, akit tizenöthuszonöt évi házasság után elhagy a férje, legalább anyagilag ne szenvedjen hiányt. Bár ezentúl mindenképpen szűkösebben él majd, hiszen a közös háztartásba legtöbbször a férj hozta a nagyobb jövedelmet... Nem árt tudatosítani, hogy aki mindenáron szabadulni akar a kötöttségből, annak a következményekkel is számolnia kell. Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának családjogi szakértője szerint az imént említett ügyek inkább egy vékonyabb, jobbára a jól kereső értelmiségi rétegre jellemzők. Munkásoknál ritkán fordul elő. Húsz-huszonöt éves fiatal nők ritkán szeretnek bele viszonylag szerényebb keresetű, idősebb fizikai dolgozókba. Szinte kizárólag főorvosok, befutott mérnökök, vezető beosztású gazdasági szakemberek iránt lobban fel bennük a szenvedély. A családjogi szakértő zárótételként leszögezi: — Nagyon sok bontás nem úgy indul, hogy megegyezéses válás lesz belőle. Esetleg évek óta gyűlölködnek, közben lassan-lassan kifáradnak. A bíró az első vagy a második tárgyaláson úgy érzi, megfelelő a légkör, a feltételek megértek az emberibb, a mindkét felet kevésbé sebző megegyezésre. § § § A férj is, a feleség is vezető állásban van. Kapcsolatuk a múló évek során tönkrement, mígnem meggyülölték egymást. Most válni akarnak, de úgy, hogy a másik elvérezzen. A bontókereset beadásától nemcsak egymás ellen, nemcsak a két gyerekért folyt a küzdelem, hanem minden egyes tárgyért is. Az eredmény: mindketten lassan önmaguk roncsai lettek. A negyedik tárgyaláson — mert még azzal is bosszantották egymást, hogy hol az egyik, hol a másik „késte le" a válóper kitűzött időpontját! — a bíró ezzel fordult a két kifáradt emberhez: — Tönkretették magukat, egymást. Nem lehetne megálljt mondani? Nem tudnának emberi módon, kulturáltan egyezségre jutni ? Alaposan a lelkűkre beszélt, és mert mindkettő fáradt volt s megviselt, hajlottak a szóra. Mindenben megállapodtak: a nagyobbik, a lánygyerek az anyánál marad. A kisebbik, a fiú, az apához kerül. Megegyeztek a gyerekekre vonatkozó láthatási időpontokban is, valamint abban, hogy a lakásban az anya marad a lányával, de bizonyos öszszegű kárpótlást fizet a férjének. Nyilvánvaló: a bíróságnak, a társadalomnak sem mindegy, hogy két ember egymás iránti vad gyűlölettel válik-e el egymástól, avagy kulturáltan, lehiggadt érzelmekkel. Nem közömbös, mert a gyerek(ek) életét, jövőjét, lelki nyugalmát is mélyen befolyásolja, hogy a két szülő milyen magatartást tanúsít egymás iránt. § § $ Ha adott esetben szükség van a házastársi kötelék felbontására, mindenképpen üdvösebb, ha ez megegyezéses válással történik. A Legfelsőbb Bíróság családjogi szakértőjének szakszerű megfogalmazásában: — A közös megegyezéssel történő bontópernek számos előnye van. Kevesebb sebet tép fel és a gyerekek sem szenvednek annyit szüleik ellenségeskedésétől. A bíráskodás viszont szegényebb lett az ilyen típusú perek révén. Háttérbe szorult az oknyomozással párosuló nevelő jellege. Ha nem közös megegyezéssel történik a válás, a bíróság akkor pontos megfogalmazást állíthat mindkét fél elé a házasság követelményeiről. Például arról, hogy mindketten felelősek a háztartásért, a férjnek segítséget kell nyújtania, nem foszthatja meg az asszonyt a szabad időtől, satöbbi. Az efféle oknyomozás közben nemegy házasságot sikerül még megmenteni. Viszont ha közös megegyezés láttán felbontjuk a kötést, akkor csak általánosságokban tudunk beszélni ezekről a kérdésekről: arra buzdíthatjuk a peres feleket, hogy gondolkozzanak az elmondottakon és következő házasságukban már többé-kevésbé vonják is le mindebből a tanulságot. (Vége) 19
