A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-12 / 42. szám

Irtani a termést. De az újvári konzervgyár­ban azért már teljes üzemmel zajlik az idény ... A cukorrépaföldek még elevenen zöl­dellnek, jó termésre lehet számítani. A ga­bonatarlók mindenütt eltűntek már a kép­ből s a legtöbb helyen már készen áll a talaj az őszi vetések alá. Tudjuk, kiváló terméseredmények voltak az idén, főleg, ami a gabonát illeti. Ellenben a három­négyhetes eltolódással megkésett érések sok mezőgazdasági terméknek nem ked­veztek s ennek jelei, kivált a zöldségpi­acon — bizony jócskán megmutatkoztak. A közelgő almaszüretnek sem lehet az idén oly derűsen elébe menni, mint tavaly, amikor... de hiszen tudjuk. Na és a szőlő? Mi a helyzet a szőlőkben ? Nézzük meg. hiszen ide már csak egy ugrásnyira esik Alsópéter (Dolný Peter) a jeles bortermelő falu. Zsidek Vilmos és Angyal László, a szőlé­szet vezetői a tavaszi fagykárok rossz emlékétől még máig sem szabadultak. Érthető, hiszen most, a termésen mutatja meg igazán a foga fehérjét az a kemény tavaszi hajnal, amikor a termésnek körül­belül a harminc százaléka elfagyott. Mondják, a szüret még messze van, de a csodálatos Pannónia kincsét, legjobb cse­megeszőlőjüket már napok óta szedik, szállítják. Összevetve viszont csak akkor tetszik jelentősnek a kár, ha számításba vesszük, hogy a szőlők korai állapota re­korderedményekkel kecsegtetett. Pócs Vilmos, a pincemester birodalmá­ban, a fügefához címzett szövetkezeti pin­cében is nagy még a csend. Molnár Vil­mos bácsi, meg néhány nyugdíjas asszony a pincemesterrel éppen „próbapréselnek,” de azért van már egy kis kínálnivaló mur­­cijuk — kóstolóra. Az igazi szüreti hangu­lat viszont késik, ám októberre biztosan eljő. Alkonyat előtt kisüt a nap. Hazafelé jövet a komáromi, a szerdahelyi járásban már ismét látható, hogy a talajmegmun­káló gépek kimerészkedtek a földre, a takarmányozók pedig — ha kell, sötéte­dés után is folytatják a silózást, mert az istállókban — esik, nem esik — etetni kell. Mindent egybevetve korántsem mond­ható rossz esztendőnek az idei, még ha menetközben volt is elég okunk a bosz­­szankodásra. Sőt, hozzá lehet tenni, hogy sok helyen szinte váratlan rekorderedmé­nyek születtek. így a végső summázat szerint a szövetkezetesítés jubiléumi esz­tendejét, illetve a Szövetkezeti dolgozók tizedik országos tanácskozásának évét jól zárja majd a mezőgazdaság. KESZEU FERENC A szerző felvételei „ITT CSODÁKRA KÉPESEK AZ EMBEREK" Ritkán jár az ember olyan kiállításon, ami­kor a látványra összefut a szájában a nyál, mohó étvágya támad és falatozni lenne kedve. Ritkán, mert meglehetősen kevés az olyan tárlat, amelyen gyümölcsöt és zöld­ségféléket tesznek ki közszemlére. És nem akármilyeneket! Olyanokat, amilyeneket a festők csendéletfestéshez választanak min­tául! Gyönyörű színű almák, körték, szép formájú paprikák, gömbölyű paradicsomok, bámulatos nagyságú tökök, gusztusos, ha­talmas szőlöfürtök és a föld megannyi ter­ménye itt van előttem, ízlésesen elrendez­ve ... Felsorolni nehéz, mire képes a Csalló­köz dolgos népe. Egy szóval azt mondanám: csodákra! Mert lehet csodálatos dolog pél­dául a somorjai (Šamorín) Fekete Béla mun­kája, aki a Csallóközben fügetermesztéssel foglalkozik — sikerrel. Vagy a többieké — akik megértve a kor piaci követelményeit — nem félnek az újtól, és olyan gyümölcs- és zöldségféleségek termesztésébe fogtak, amelyek ezen a tájon nem voltak honosak vagy termesztésüket évtizedekkel ezelőtt abbahagyták. Hiszen ma már nem művé­szet, sTTóliasátrak alatt paprikát, uborkát, salátát, retket, paradicsomot termeszteni. Szépet, sokat és korán. Am sokkal na­gyobb vállalkozás olyasmivel kísérletezni, aminek nincs hagyománya, ami hiányzik a piacokon, s amit mégis szívesen besorol­nánk az étrendünkbe, ilyen például a ma­joránna, padlizsán, fodros kel, mangold ... És lássunk csodát! Az idei, sorrendben tizenkettedik, Csallóköz gyümölcse és zöld­sége kiállításon nagyon változatos skálát vonultattak fel a kistermelők. A kiállítást az idén az alistáli (Hroboňo^o) sportegyesület székházának nagytermében rendezték. A tömegszervezetek, a falu lakói derekas részt vállaltak a munkából, hogy a kiállítás négy napja alatt a látogatók közül — a látottak után — azok is kedvet kapjanak a kertészkedéshez, a termesztéshez, akik et­től korábban idegenkedtek. A Kiskertészek Szövetségének Járási Bizottsága és a járási népművelési központ közös rendezésében lebonyolított kiállítás valóban dicséretet ér­demel. Persze, az elismerő szavakat az ille­tékesek szerényen elhárították, mondván, a dicséret elsősorban azt az 52 helyi szerve­zetet illeti, és azokat a kistermelőket, akik fáradságos munka árán ilyen kimagasló eredményekre voltak képesek. Évről évre gyarapodó munkájukat, állandó kezdemé­nyező készségüket tükrözi az az adat is, miszerint a tavaly Somorján megrendezésre került kiállításon 490 termék szerepelt, idén ezek száma meghaladja a nyolcszázat. A kiállítás annyira gazdag és szép volt, hogy vándoroltatni kéne, bemutatni az or­szág számos pontján. Ám ezt nehéz lenne megvalósítani — ezért lehetett csak négy napig nyitva az alistáli bemutató is —, hiszen a zöldségek, gyümölcsök a nagy melegben hamar elfonnyadnak, vesztenek szépségükből. Ám ami még a négy nap után is fogyasztható állapotban maradt, azt a kiállítás szervezői szétosztják a járás szoci­ális otthonai között. És ami még említést érdemel: a kisterme­lők mellett bemutatkozott néhány szoci­alista nagyüzem is, s megtekinthettük né­hány ötletes ezermester munkáját is: kerti kisgépeik nagy tetszést arattak. Lehetett szakirodalmat, zöldségmagvakat vásárolni, a látogatók megcsodálhatták a kerti mun­kák mellett hímzéssel, kivarrással foglalko­zó alistáli lányok, asszonyok kézimunkáit is. Nem véletlen hát, hogy egy külföldi a kiállí­tás kapcsán így summázta a látottakat: „Itt csodákra képesek az emberek!". —ezer— 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom