A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-14 / 38. szám
Mem minden városnak van lóversenypályája. A bratislavaiak azonban ezzel a vívmánnyal is dicsekedhetnek. Könnyen megközelíthető autóbusszal, de aki átsétál a Dunahidak bármelyikén, a folyam mentén haladva, gyalogszerrel úgyszintén eljut a zabosi pályára. A lóversenyeket rendszerint vasárnap rendezik, bár egyszer-egyszer kétnapos versenyprogram is előfordul. Az idén nemcsak tavasszal, de szeptemberben is minden vasárnap benépesült a fővárosi lóversenytér. Az utcákon megjelent plakátokon látható zsoké felkeltette az érdeklődésemet. „Néha-néha lóversenyre is illik elmenni" — biztatgatom magam, mert őszintén szólva sajnálom elfecsérelni a napos délutánt és a szép őszi tarkaságot, melyet még soha egyetlen festőnek sem sikerült amúgy istenigazában megörökítenie. Ezúttal is szívesebben mennék ki az erdőbe, nem pedig az emberek és a lovak közé; de a plakát kemény arckifejezésü zsokéja mégis elcsal. Gyerünk hát a lóversenyre! Zabos felé tartanak az emberek, ki gyalogszerrel, ki gépkocsin. Az autóbuszok is zsúfoltan érkeznek a verseny színhelyére. Képviselve van itt minden korosztály, a legifjabbaktól kezdve — akiknek egyetlen vágya, hogy élő állatot lássanak —, egészen a ráncos arcú öregekig. Megveszem a műsort. Azonnal kiderül: sajtónapi versenyek vannak programon, hiszen a nyolcból öt futam fődíjat kiadóvállalatok és szerkesztőségek ajánlották föl. Először 3 400 méteres távon, a SZISZ SZKB serlegéért indítják a lovakat. Próbáljak szerencsét? Vegyek tiketteket? Üsse part! — fogadok. Hét ló indul. Fogalmam sincs, milyenek. A szelvény szinte rámparancsol: mondják véleményt, melyik fut majd 'be közülük elsőnek, másodiknak . .. Számomra tisztára hazárdjátéknak tűnik az ilyesmi; nem úgy azonban azok részére, akik hétről hétre megszállott fogadókként itt vannak a pályán, akik a turf-irodák meg a gyűrt tikettek világában vitatják meg futam előtt az esélyeket, futam után pedig, hogy mi is történt és a következőkben ebből indulnak ki. Nyilatkozni persze senki sem nyilatkozik szívesen, mégis a pályát járva, különböző jelzőkkel minősítik néha a versenyt, és nemritkán a pokolba kívánják azt is, aki kitalálta. Aztán újra megszólal a futamot jelző gong, s tiketteiket gyürögetve megint a lelátókra és a pályát szegélyező korlátokhoz zúdul a közönség. Elolvasom hát a lovak nevét, s megtetszik például közülük a Vagus név. Megtetszik, mert hajdanában így nevezték el a rómaiak a Vág folyót. Vagus — nyugtalan, kóborló; s valóban ilyen is volt ez a folyó, mielőtt csatornákkal és gátakkal meg nem zabolázták. Alighanem a ló is ilyen lesz. Emezt pedig miért hívják Aidának, amazt viszont Kabinénak?... Hm, talán a trójai faló utódja, és győzelme esetén akár belé is lehet bújni?! Nos, Aidát, Kabinát, vagy a négy fennmaradó ló valamelyikét tippeljem másodiknak? A publikum most a lovak vezetésére, jártatására felállított karámhoz tódul, mert félelmet nem ismerő, higgadt léptű férfiak és nők elövezetik a felkantározott, megnyergelt paripákat. Ott jön az én Vagusom! Szép, nyugodt, büszkén emelgeti hosszú lábait. Derék állat! Hirtelen azonban úgy tesz, mint aki megtáltosodott: prüszköl, fejét rángatva ficánkol, mellső lábaival megpróbál fölágaskodni, úgyhogy a körbevezetésével megbízott fiatalember alig bírja szíjon tartani. Az emberek kiszemelik, avagy még alaposabban szemügyre veszik a „sajátjukat", azután elindulnak, hogy öt és tízkoronás tippszelvények formájában fogadást kössenek. Mire vannak manapság a lovak? Minek ma a lótenyésztés? Erről Pavel Žikavský mérnökkel, a bratislavai Állami Lóversenypálya igazgatójával és közvetlen munkatársaival társalgók. — A gépesített társadalomból valóban kiszorultak az igavonók, legföljebb a nehezen megközelíthető terepeken használják ki a masináknál jobban irányítható mozgékonyságukat. A lovak közvetlen gazdasági haszna így valóban nehezen mérhető — mondja a kitűnő lovasszakember, ám rögtön ellenérvvel is szolgál: — A legkorábban viszont éppen Anglia iparosodott, de a világhírű epsomi derbyn ennek ellenére félmillióan is megjelennek! A szigetországban a lóversenyek népszerű-Mire vannak a lovak? Lóversenyen Lehet-e nyerni ? ségét nem csökkenti megannyi sportág zajos sikere sem. Ilyen érdeklődés mellett, természetesen, busásan virágzik a bukmékerek üzlete, bár meggyőződésem, hogy nemcsak a nyerés vágya az egyetlen, ami kicsalja az embereket a pályára. A lovaglás azonban Lengyelországban, a Szovjetunióban vagy Magyarországon is népszerű sport — legyen tanú rá a megannyi nemzetközi verseny itthon és a környező országokban. Visszatérve a gazdaságosság, a felhasználhatóság kérdéséhez: kell a ló a sportolóknak és idegenforgalmi célra is, a legnagyobb nyereséget viszont a lóexport jelenti, bár a vérfrissítés érdekében nekünk is kell vásárolnunk külföldről telivéreket. — Hát a lóversenyek? Azoknak is van hasznuk? — A közvetlen nyereségünk ebben sem sok, de ha csak azt nézzük, hogy a bratislavai lóversenytér szinte teljes egészében eltartja önmagát, akkor ezzel elégedettek lehetünk. Más a „lapjárás" a lóvásárlások dolgában, mert az utóbbi esztendőkben bizony alaposan fölszöktek a lovak világpiaci árai. Egy átlagos versenyló ára jelenleg könnyen eléri már a félmilliót, az angol tenyésztelivérek pedig milliókba kerülnek. Az évszázados hagyományokon alapuló hazai tenyésztésnek így egyre nagyobb szerep jut a ménesek számának gyarapításában. A lóversenyzés ezért nem öncél, hanem egyben a lókipróbálás legjobb eszköze is, hiszen amelyik paripa beválik a pályán, alighanem a tenyésztésben is méltó utódnak ad életet. Fogadással, tikettek árulásával azért kell a dolgot összekötni, hogy közönségtoborzás szempontjából növekedjék a vonzerő. — Ennyire sokirányú érdekeltség mellett, sportszerűség tekintetében, tiszták-e a versenyek? — Nézze, a fogadó mindig mérges, ha veszít. A harag azonban elszáll, s mindennemű fogadkozás vagy egyéb „átok" ellenére az utóbbi években egyre inkább emelkedik a szlovákiai lóversenyek látogatottsága. A sportszerűség betartásának érdekében alapszabály, hogy a pályák egyetlen alkalmazottja sem fogadhat. Az sem titok, hogy minden versenyen, bármelyik ló is nyerjen, a lósport vállalat — mint gazdasági egység — egyformán keres. Ezért arra törekszünk, hogy a versenyek körül se kerekedjenek semmilyen titkok. A futamokat bizottság figyeli, a legkisebb szabálytalanságot is kivizsgálják, aztán büntetnek ha kell. A feltűnő formaeltolódást, a gyanús semmiségből keletkezett sérülést, vagy akár a fogadási manipulációk legkisebb rendellenességeit nagyon komolyan vesszük. A versenyek érdekességét a több héttel előre kiírt futamok biztosítják, így minden hajtónak lehetősége van arra, hogy a megjelölt időpontra a legjobb formába hozza lovát. Szlovákiában Bratislavában, Somorján (Šamorín), Nagysallón (Tekovské Lužany), Vágsellyén (Šaľa nad Válnom), Korponán (Krupina), Eperjesen (Prešov), Léván (Levice) és másutt tenyésztenek versenylovakat. A szlovák országrészben ebben az idényben összesen 28 versenynap szerepel a határidő-kalendáriumban, ebből huszonkettőt a fővárosban rendeznek meg, a többi lóverseny színhelye pedig Somorja, Nagysalló, Žilina, Surány (Šurany), Se-GALOPPBAN VAGTABAN 4
