A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
A Csemadok életéből GOMBASZÖG '84 S újra benépesül a festői szépségű gombaszögi völgy, a Sarlósok egykori találkozóhelye. Folytatódik a hagyomány. Az első köztársaságbeli baloldali haladó mozgalom örökségét ápolva és továbbfejlesztve rendezi meg a CSEMADOK Központi Bizottsága és a társrendezők a csehszlovákiai magyar dolgozók amatőr művészeti mozgalmának ez évi utolsó nagy seregszemléjét, a Jókai-napok, a Dunamenti Tavasz, az Országos Népművészeti Fesztivál és a Kodály-napok után ezt a nagyszabású békemanifesztációt, amely az évek során jelentős tényezőjévé vált szocialista kultúránknak és a társadalmi tudat formálásának. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Ünnepélyére huszonkilencedik alkalommal kerül sor, és most is a Szövetségünk által szervezett amatőr művészeti rendezvények kicsúcsosodását jelenti. Átfogó képet nyújt nemzetiségi kulturális életünkről, mert a drámai műfajok országos versenye, ének-zenei mozgalmunk fesztiválja és a népi hagyományok országos seregszemléjének legjobbjait láthatja Gombaszög közönsége. Gombaszög a maga sokszínűségével már fogalommá vált a köztudatban. Szimbóluma és motívuma ez az ünnepély a népek barátságának, hiszen a legjobb magyar nemzetiségi együtteseken kívül élvonalbeli szlovák, ukrán, lengyel, ukrajnai és magyarországi együtteseknek tapsolhat a közönség. A Sajó völgyében megjelent együttesek közösen hirdetik a népek és nemzetek, az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek testvéri, baráti együttélésének, a közös haza szeretetének MMas^endolatát. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága ebben az évben hazánk társadalmi életének nagy eseménye a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és Szövetségünk megalakulásának 35. évfordulója jegyében szervezi ezt a gazdag múltú ünnepélyt. Fontos és nem véletlen a kötődés, hiszen a felkelés volt az előzménye annak, hogy 1948 februárja nemzetiségünk életének és sorsának fontos határköve lett nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is. Amint a gombaszögi példa is mutatja a szocialista társadalomban a népi hatalom megvalósulása idején, minden más rosszindulatú és hazug híreszteléssel ellentétben biztosítottak nemzetiségünk fejlődésének és ebben a dolgozók amatör művészeti tevékenységének a feltételei. Az amatőr művészeti mozgalom fejlődésének ténye azért is fontos, mert a zene, a dal, a tánc, a színjátszás a nyelvhez hasonlóan összekötő kapocs az emberek között, jó ízlésre, egymás megbecsülésére nevel nemzetiségre és állampolgárságra való tekintet nélkül. Pártunk XVI. kongresszusa a gazdasági feladatok meghatározása mellett előirányozta a szocialista kultúra továbbfejlesztésének szükségességét is. „Biztosítani kell a szocialista kultúra, a művészet sokoldalú fejlesztését, a széles tömegek általi megismerését, ami az egyik feltétele szocialista társadalmunk további fejlődésének. Minden területen — a művészet alkotó tevékenységétől, a kulturális nevelőmunkától, egészen a munka kulturáltságáig, a szocialista erkölcs és szocialista életmód formálásáig — az esztétikai nevelés sokoldalú fejlesztésével kell támogatni ezt a folyamatot" — olvashatjuk a kongresszus főbeszámolójában. A CSEMADOK, mint kulturális szervezet azon fáradozik, hogy valóra váltsa ezeket a gondolatokat. Ma szövetségünk 518 helyi szervezetében több mint 81 ezres tagságunk jelentős hányada kapcsolódik be a kultúra egy-egy fontos területe előtt álló feladat teljesítésébe, Tagjainknak több mint negyed része vesz részt aktívan a munkahelyi kötelességek becsületes teljesítése után népművészetünk ápolásában, terjesztésében. Részt vesznek, mert tudatosítják, hogy népművészetünk ápolása, megőrzése küldetés, feladat mindenki számára, aki szereti szülőföldjét és anyanyelvét, a népdalokat, a népi játékokat és a népi táncok varázsát. Kodály Zoltán mondta: A hagyomány formái változhatnak, de a lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. Szövetségünk megalakulása óta egyik fő céljának a néphagyomány feltárását, ápolását és megőrzését tartja. S az eredmény: nemzetiségi kultúránk léte, mellyel hozzájárulhatunk az egyetemes csehszlovák és az egyetemes magyar kultúrához is. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy tolmácsoljam Központi Bizottságunk köszönetét azoknak, akik fáradságot nem ismerve járulnak hozzá a művészetek ápolásához, a rendezvények szervezéséhez, segítve ezzel több mint félmilliós nemzetiségünk kulturális értékeinek a bemutatását és a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek közeledését. A színpadon szereplő és az ott szorgoskodó emberek ezreinek legnagyobb jutalma a közönség buzdító és elismerő tapsa. Ezért hát tisztelettel meghívok mindenkit erre a nagy gondossággal előkészített ünnepélyre, melynek nézői részesei lehetnek a menettánccal egybekötött színes felvonulásnak Rozsnyón, és a gombaszögi szabadtéri színpadon a szlovák Magúra, az ukrajnai Junoszty Zakarpatia, a magyarországi Mátészalka Népi Együttes, az ONF győztes csoportjai, a Szőttes népművészeti együttes és még sok más csoport bemutatójának, akik a Népek barátsága című műsorban lépnek fel. A Gyerekek a gyerekeknek című műsort a gyermekfesztiválok győztesei és a rozsnyói járás gyermekcsoportjai teszik vonzóvá. A színház kedvelői ízelítőt kapnak a MATESZ műsorából, a könnyűzene szerelmesei viszont a Magyarországról érkező népszerű Neoton együttes koncertjét csodálhatják meg. A Csehszlovák Televízió ebben az évben is egy órás egyenes adásban közvetíti a szombat délutáni műsor egy részét, melynek keretében magas szintű párt- és állami küldöttség részvételével sor kerül a dolgozók manifesztációjára is. Bízunk benne, hogy az idei kulturális ünnepség műsora jó szórakozást és nemes felüdülést nyújt majd egyre igényesebb közönségünknek. Hisszük, hogy az ez évi rendezvényeink kicsúcsosodását jelentő, „Gombaszög 1984" hozzájárul népeink barátságának további szilárdításához, méltó lesz a Szlovák Nemzeti Felkelés örökéhez és a CSEMADOK megalakulásának 35. évéhez. Dr. LUKÁCS TIBOR a CSEMADOK KB vezető titkára PrandI Sándor felvétele JÁTSZANI IS ENGEDD ... (Tűnődés a Dunamenti Tavaszról) Ha az időjárás nem is kényeztetett el bennünket túlságosan — hiszen az egész májusi hónap áprilisra játszott —, május 23—27-e között mégis igazi tavasz uralkodott Dunaszerdahelyen (Dun. Streda). De nem ám akármilyen! A legszebb, legemberibb melegséget árasztó légkör: gyermekzsivaj ébresztette tavasz! Több száz kisiskolás látogatott el a Csallóköz szívébe, hogy példát mutassanak őszinte, önfeledt játékából, s számot adjanak a pedagógusaik vezetésével végzett egész évi kulturális tevékenységük eredményeiről, s nem utolsósorban azért is, hogy ismerkedjenek egymással. Kilencedszer rendezték meg Dunaszerdahelyen a csehszlovákiai magyar gyermekszínjátszó együttesek, bábcsoportok, vers- és prózamondók központi versenyét, melyre Királyhelmectöl (Kráf. Chlmec) Somorjáig (Samorín) mindenünnen érkeztek a játszani tudó és játszani szerető gyerekek. Számukra ez a pár nap minden évben ünnep, eljutni ide — dicsőség. A járási és kerületi vers- és prózamondók versenyének a győztesei, s az ország területén működő gyermekszínjátszó együttesek és bábcsoportok közül pedig a központi válogató bizottság által a legjobbnak minősitett csoportok találkoztak ezen a versenyen. Persze az eszményi az lenne, ha a Duna-A népművelés szolgálatában 1952-ben rendezett a CSEMADOK KB egy újabb tanfolyamot Tallóson (Tomasíkovo), azután technikai okokból félidőben átköltözött Budmericére. Itt én is részt vettem, mint a tanfolyam vezetője. Amikor elvállaltam ezt a tisztséget, nem gondoltam arra, hogy ez a lépés életem egyik fordulópontja lesz. Egy héttel a befejezés előtt ugyanis meglátogatott bennünket Fellegi István, a CSEMADOK KB főtitkára és a következőket mondta: — Varga elvtárs, este szeretnék veled elfogyasztani egy üveg bort, légy szíves, keressél fel a szobámban. Soha nem voltam a jónak elrontója, így a meghívást elfogadtam, gondolván, na most fel kell készülnöm, mert a főtitkárt minden bizonnyal a hallgatók előmenetele és azok elhelyezésére vonatkozó javaslatok érdeklik. Ilyen gondolatokkal léptem át Fellegi elvtárs szobájának a küszöbét. Ám nem így történt. Általános dolgokról beszélgettünk, majd ahogy múlt az idő, egyszercsak minden átmenet nélkül azt mondta: — Tudod, azért hívtalak, hogy elmondjam, távozom a CSEMADOK KB főtitkári funkciójából, a most alakuló Magyar Területi Színháznak leszek az igazgatója és a helyemre téged javasollak. Elállt a lélegzetem. No, most mit mondjak? Kezdtem azzal, hogy nem tartom magam elég tapasztaltnak erre a funkcióra, amiben 6
