A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-15 / 25. szám
A Csemadok életéből „ZENE NÉLKÜL NINCS TELJES EMBER" A füleki (FifakovoJ énekkar az 1981-es Kodály-napokon (A VI. Kodály-napok elé) Hatodszor találkoznak legjobb kórusaink Kodály Zoltán gyermekkora „hét nép esztendeié"- nek városában, hogy számot adjanak az eltelt három év művészi munkájáról. A csehszlovákiai magyar karéneklés ritka hagyományokkal dicsekedhet. Százhúsz évvel ezelőtt, az I. Intemacionálé évében (1864) alakult meg Rozsnyón. Szlovákia mai területén, az első „munkásdalárda", melynek programja azonos volt a Marx és Engels eszmei irányítása alatt tevékenykedő Internacionáléval: nevelte és képezte az egyszerű kétkezi munkásokat hogy felkészüljenek történelmi küldetésükre, a szocialista forradalom megvalósítására. Ez a forradalmi hagyomány máig is kötelez, épp úgy. mint a Szlovák Nemzeti Felkelés, melynek 40. évfordulójáról kellő tisztelettel emlékezünk meg a VI. Kodály-napokon. Az „összedalolás" felemelően szép ünnepén mély megbecsüléssel idézzük fel századunk egyik legjelesebb, világszerte ismert zenészének. Kodály Zoltánnak bölcs szavait: .Zene nélkül nincs teljes ember, csak töredék." Akárcsak Kodály Zoltán egész élete folyamán, úgy szocialista társadalmunk is azon fáradozik, hogy egésszé formálja az embert, hogy a zene, az éneklés és a művészetek révén színesebbé, de főleg gazdagabbá tegye életünket. A Mester által megfogalmazott tételt sok ezer tisztelője és követője tette magáévá, a kóruséneklés rajongóinak ezrei váltak e nemes gondolat hirdetőivé. Az énekkultúra hagyományainak kodályi értelemben vett ápolása és rendszeres fejlesztése érdekében kezdődött meg 1969-ben, másfél évtizede a ma már országszerte ismert Kodály-napok hagyománya. Egy olyan fesztiválé, mely háromévenként a csehszlovákiai magyar kulturális élet jelentős eseménye. Ezért illeti külön megbecsülés és elismerés azokat, akik tevékenységükkel a kodályí gondolat elhivatott hazai szószólói, akik a kóruspódiumon állva zengő hangon hirdetik: „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb ha ketten összedalolnak; s aztán mind többen és többen míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk." A VI. Kodály-napok versenyébe az idén 34 kórus nevezett be; s ez csúcsot jelent a rendezvény történetében, még akkor is. ha többen nem tudtak a kötelező számokkal megbirkózni és visszaléptek. A versenyben maradt kórusok minősítése jelzi, hogy komoly. tekintélyt parancsoló színvonalra jutott kórusmozgalmunk, és nemcsak nemzetiségi vonatkozásban, de szocialista kultúránk egészében is jelentős társadalmi és szellemi értéket képvisel. Meggyőződésünk, hogy a döntőbe jutott kilenc kórus, kórusmozgalmunk legjobbjai (Galánta. Komárom — Komámo, Zseliz — Zeiiezovce, Dióspatony — Orechová Fotón, Kolon-Zsére — Kolinany-Zirany, Dunaszerdahely — Dunajská Streda, Somorja — Samorin, Pelsöc — Plesivec és Kassa — Koáice) 1984. június 16—17-én színvonalas teljesítménnyel és érett kórusprodukcióval igazolják megállapításunk helyességét. Többen országos viszonylatban is bizonyították, hogy jeles népszerűsítői hazánk kórusművészetének. Műsorukon — a kórusirodalom gyöngyszemein kívül — megtalálhatók a kortárs zeneszerzők napjaink problémáit megéneklő müvei. Sőt, a kórusnak írt müvekkel lépnek színpadra, alkotó munkára serkentve ezzel a hazai magyar és szlovák zeneszerzőket is. Itt szeretnénk köszönetét mondani azoknak a kórusoknak, akik nem jutottak a galántai döntőbe, de munkájukkal, lelkes szereplésükkel bekapcsolódtak az alsóbb szintű versengésbe. A VI. Kodály-napok versenyének nincs vesztese, ugyanis valamennyi résztvevő minősítést szerzett, mely három évre meghatározza művészi teljesítményének színvonalát. A meghallgatások során huszonnégy énekkart értékeltek, közülük két kórus érdemelte ki a legmagasabb fokozatot: aranykoszorút a zsűri dicséretével. A válogató bizottság öt arany-, tizenkét ezüst- és öt bronzkoszorús minősítést adományozott. A koszorúkat és a minősítésről szóló okleveleket a VI. Kodálynapok gálahangversenyén vehetik át a karnagyok. Reméljük, ez is további munkára serkenti (őket). Ma már kevés kórus panaszkodik, hogy gyér a fellépési lehetőség, bizonyítva ezzel is, hogy énekkaraink jelentős helyet foglalnak el szőkébb hazájuk szellemi életében, és aktív résztvevői a község, ill. a járás politikai és társadalmi eseményeinek. A VI. Kodály-napok — elődjeihez hűen — a barátság és a proletár nemzetköziség megnyilvánulása lesz. A cseh zene évében Galántán köszönthetjük a prágai (Praha) Canticorum iubilo kamarakórust Dohnányi Olivér, a szlovák kórusmuzsika képviselőjét, a Szenicai (Senica) Járás Tanítóinak Énekkarát Jozef Pötocár és a magyarországi Székesfehérvár Primavera vegyeskarát Horányi Ottilia vezetésével. Ott lesz Mátyusföld „fővárosában" a csehszlovákiai magyar kórusmuzsika nesztora, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara is. Velük együtt énekelnek a galántai járás magyar kórusai és a város Zora vegyeskara. A testvériség gondolatával együtt kívánjuk kifejezni békevágyunkat, felemelni szavunkat az atomháború-mentes világ és a leszerelés érdekében. A gálahangversenyen a közös kórusmüvek előadásával. egy szívvel, több mint ezer énekes közreműködésével, harmóniákba szőtt hangon fejezzük ki milliók óhaját, amit Szíjjártó Jenő — Weöres Sándor Békét akarunk című müve fogalmaz meg leghívebben: „Hirdesse dalunk, békét akarunk, békét mind e világon!" NESZMÉRI SÁNDOR. a CSEMADOK KB titkára Fotó: Gyökeres György A felsoszeli (Horné Sahbyj eneklocsoport. Foto: Prandl Milyen legyen a Tavaszi szél... verseny? A Tavaszi szél... országos népdalverseny szerintem még nem nagy múltra tekint vissza, annál inkább szükséges, hogy a többi rendezvényünkkel együtt tovább é/jen, mert tömegeket mozgat meg. s a feladata is más, mint a többi versenynek. A Tavaszi szél... eredetileg népdal- és népzenei versenyként indult és napjainkig nagy fejlődésen ment keresztül. Lehet és kell is vitatkozni azon, hogyan minősítsük fejlődését de visszatérni az országos népdalverseny olyan formájához, hogy megint szólistákat csoportokat és népzenészeket vonultatunk fel, már helytelen tenne. Aki egy kicsit is ismeri a néprajzi gyűjtés fáradságos munkáját aki már járt a falvakban azzal a céllal, hogy embereket szólaltasson meg, az bizonyára észrevette, hogy a dal mindig kötődik valamihez Amikor lejegyezzük az idős adatközlőktől a népszokások változatait a dal, a zene, a tánc, a monda, a hiedelem együtt jelenik meg. Ha közegéből kiemeljük a zenét vagy a táncot vajon nem veszít-e eredeti értékéből? Ha viszont elfogadjuk a szokással együtt máris folklórt őrizünk. Ez nem zárja ki az egyéni és a csoportos éneklést de helye van a zenének és a táncnak is mellette. Igaz teljes eredetiben nem tudjuk visszaadni a szokást mert a színpadi formához alkalmazkodni kell, és ezt nem könnyű megoldani, ehhez szakemberek segítségére van szükség. Egyszerűbb egy szólistát vagy csoportot külön 6
