A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-15 / 29. szám
A HÉT galériája Tallós-Prohászka István: A somorjai malom (olaj, 1937), a Csallóközi Múzeum tulajdona, Dunaszerdahely (Dun. Streda). Fotó: Prand/ Sándor Tallós-Prohászka István 1896-ban született Somorján (Šamorín). Rajzkészsége már gyermekkorában feltűnt, de a család szűkös anyagi körülményei miatt nem is gondolhatott a továbbtanulásra. Telekkönyvi írnokként helyezkedett el Malackyn, ahol 1915-ig dolgozott, majd behívták katonának. Katonaideje alatt mint hadifestő dolgozott. A háború végén Mosonmagyaróvárrá vezényelték, ahol a Tanácsköztársaság kikiáltása után a 13. Vörös Honvéd Gyalogezred katonája lett. Fogságba esett, a fogolytáborból 1919 decemberében szabadult, majd visszatért szülővárosába. Később beiratkozott a budapesti Iparművészeti Főiskolára, ahol 1924- ben fejezte be tanulmányait. Innen Berlinbe ment, de hamarosan hazatért és a Dunántúl városaiban és falvaiban festett. Első önálló kiállítása 1925-ben Somorján nyílt meg, 1928-ban Bratislavában, 1929-ben a budapesti Nemzeti Szalonban állított ki. A Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság I. díját 1935-ben kapta meg. Kapcsolata a Sarló mozgalommal 1931 -tői 1933-ig tartott. A háború befejezése után, 1947-ben Mosonmagyaróvárra települt át. Élete utolsó éveiben nagyobb részt kórházi ápolásra szorult, 1974. november 10-én halt meg a rónafői szanatóriumban. Prohászka István festészete', ihlető forrásként, kortársai életéből, a Csallóköz — később a Szigetköz — hiedelem-világából és a táj természeti szépségeiből táplálkozott. Talán legjelentősebbek és legjellemzőbbek a festő 20-as, 30-as években készült paraszti témájú alkotásai, a szociális visszásságokat felidéző festményei. A szociális tartalom megjelenítésére expresszív formavilágot alakít ki. Figuratív alkotásainak néhol esetlen bájú naivitását színeivel is hangsúlyozza. A kezdetben kiegyensúlyozott, főleg a kékekre, szürkére, és a világosabb árnyalatokra épített színskála a későbbiekben harsányabb és sötétebb színekre változik. Sokalakos kompozícióin — főként a vásári tematikájúaknái — több szociális réteget, osztályt jelenít meg egyidejűleg. Parasztok, iparosok, munkások, kereskedők elevenednek meg vásznain. Müvein jellegzetes embertípusok szerepelnek, de hangsúlyt fektet az arckifejezés, a mimika kialakítására is. Festményeinek másik jelentős csoportját a mesevilágot és a csallóközi hiedelmeket feldolgozó, megjelenítő képei alkotják. S bár szereplőkként a csallóközi emberek jelennek meg alkotásain, a háttér tájrészlete is rendszerint ide kötődik, az ábrázolásmód könnyed gunyorosságával általánossá teszi képei babonákat elvető mondanivalóját. Tájképei lenyűgöző egyszerűségükkel keltik fel figyelmünket, mellőz minden fölösleges részletet, a táj letisztult lényegét örökíti meg. A művész rajzai szintén érdekes színfoltjai munkásságának. Ceruza- és szénrajzain hatásos árnyalásokat ér el, itt is előtérbe kerül festői szemlélete. Utcarészletein, falu- és tájábrázolásain poétikus szemlélet érvényesül, de nem kevésbé jellegzetesek lírai megfogalmazású figurális rajzai sem. Tallós-Prohászka István művészetének helyét nem könnyű kijelölni. Festői kifejezésmódja, bár nem volt mentes idegen hatásoktól, mégis elkerült minden felületes stiláris hasonlatosságot. Művészete túlmutat a koron, amelyben született, általános érvényű és az a 20. századi festészetünk egyik kiemelkedő jelentőségű életművévé emeli. NAGY KORNÉLIA 24
