A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-23 / 52. szám
A HÉT galériára Andrásy Tibor: Halászok a Dunán, 1977, Unó Andrásy Tibor 1932. május 29-én született Tornaiján (Šafárikovo). A bratislavai Iparművészeti Középiskola grafikai tagozatán 1948—53 között tanult. Később a bratislavai Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán Vincent Hložník tanítványa volt. Somorján (Šamorín) él és alkot. Andrásy Tibor munkássága két egymással párhuzamosan művelt, de megvalósítási formájában különböző irányzatra bontható. Érdeklődését egyrészt a linóleummetszet formai Tehetőségeinek kihasználása, másrészt a különböző vegyes eljárások alkalmazása tölti ki. Munkásságának jelentős, de talán kevésbé ismert részét képezik még realisztikus hangvételű rajzai, amelyek nemcsak vázlatokként, hanem önálló alkotásokként is megállják helyüket. Műveinek kiindulópontja mindig a valóság, témáit jelenünk és a közelmúlt történelmi eseményeiből meríti. Különösen érvényes ez vegyes technikájú grafikai sorozatainál, amelyek megvalósítása közben elsősorban a képi megformálás expresszív lehetőségeit kutatja, alkalmazza. A kisebb-nagyobb fekete-fehér foltok és felületek alkalmazására épít, amit néhol a felnagyított részletek expresszív hatásával, előtérbe helyezésével is erősít. Művészete a valóságból táplálkozik, a realizmus talaján áll, de mindamellett az ábrázolt motívum mélyebb tartalmi feltárását is megkísérli. Grafikáinak másik csoportját tájrészleteket ábrázoló linóleummetszetei alkotják. A természeti motívumot költői ihletésű kompozíciókba transzponálja, s közben a tájrészlet jellemző atmoszféráját is kiemeli. Tájábrázolásaiban a művész nemcsak sajátos egyéni szemléletét, képzőművészeti nézeteit, hanem a tájhoz fűződő érzelmi kapcsolatát is igyekszik bemutatni. Tájrészleteinek technikája a linóleummetszet, amelynek célszerűen tudatos vonalvezetését színárnyalatok alkalmazásával kívánja lágyítani. A lírai hangvételű tájrészletek a művész természetszeretetéről vallanak, utazásainak, barangolásainak élményeit rögzítik. Andrásy Tibor művészetének most felidézett két legszembetűnőbb pólusa egyben biztosítéka is művészete további töretlen fejlődésének. így van ez már csak azért is, mert a művész megteremti ezzel a kellő egyensúly a természeti szépségek bemutatásó és a magvasabb társadalomfilozófia ihletettségű gondolatok művészi tolmácsolása között. NAGY KORNÉLIA
