A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-23 / 39. szám
A Gsemadok életéből FONTOS ALAPTÉNYEZŐK A TÁNCMOZGALOMBAN Minden amatőr művészeti tevékenység két irányban hat: az együttes tagságának, a színpadon keresztül pedig a közönség nevelésének irányában. A táncegyüttesi, ill. a tánccsoporti tevékenység sem kivétel ez alól. Mindegy, hogy a csoport a táncművészet melyik ágazatát műveli: a klasszikus, modern, vagy dzsesszbalettet, a hagyományos néptáncot, a társastáncot, esetleg a minden mást magában foglaló modem irányzatot, a lényeg ugyanaz, az ember nevelése. Az ember nevelése azokkal a sajátos eszközökkel, amelyekkel az adott művészeti ág rendelkezik. Ahhoz, hogy a társadalom szempontjából ez a fontos tevékenység létre jöhessen — az emberek kedvező hozzáállásán kívül — két lényeges alaptényező szükséges. 1. Fenntartó szerv, amely biztosítja a csoport szervezeti életét, a működéshez szükséges anyagi feltételeket, a felkészülés (próbák, gyakorlás) és a csoport összejárásának lehetőségeit. Továbbá a szükséges felszerelést: viseleteket, kellékeket, zeneszerszámokat stb., a fellépésekkel kapcsolatos kiadásokat, a szakvezetőket, tehát mindazt, ami egy csoport folyamatos létezéséhez, életéhez és társadalmi elismeréséhez szükséges. 2. Szereplési fórumok. Minden művészeti kollektívának kifelé hatását a nyilvános szereplése biztosítja. Csak a pódiumon keresztül tudja tovább adni, közvetíteni a próbákon, a felkészülési időben elsajátított értékeket. A felkészülés fárasztó munkaszakaszában a csoport tagjai számára ez a tudatalatti ösztönző. A fellépésre, a szereplésre készülés a hajtó motor. Ha ez biztosított, illetve biztosított hozzá a feltétel, akkor az visszahatásként felerősíti a csoporton belüli nevelést is. Mennyiben rendelkezik e két alaptényezővel hazai magyar néptáncmozgalmunk? Itt, írásunk elején szükséges leszögeznünk, hogy számunkra is, akárcsak a szlovák táncmozgalom számára, ez a két alaptényező elvileg biztosított. Ez természetszerűleg abból a tényből következik, hogy az ország politikai irányítása — és ezen belül a kultúrpolitika irányítása — egységes. Nincs különbség nemzeti vagy nemzetiségi együttes között. Az ország minden népe kultúrájának ápolása anyanyelven történhet és történik. Ami hiányosság van, az nem az elvi kérdések tisztázatlanságából fakad, hanem a politika gyakorlása folyamán esetenként kialakult helytelen szokásokból, a politika személyenkénti téves magyarázásából és egyes társadalmi-szövetségek és kulturális intézmények kevésbé elfogadható hozzáállásából ered. Nézzük ezt a fentebb említett alaptényezők tükrében. 1. A felszabadulás — pontosabban 1948 februárja — óta a magyar nemzetiségi amatőr művészeti kollektívák szervezése és fenntartása felnőttek esetében a CSEMADOK, a fiatalok esetében pedig fokozatosan a magyar oktatási nyelvű iskolák feladatává vált. Ez azonban így nem helyes. Ez a párt politikája ide vonatkozó részének a téves értelmezése. A CSEMADOK és a magyar oktatási nyelvű iskolák politikai küldetésüknél fogva nem helyettesíthetik a magyar nemzetiségű dolgozók politikai és kulturális nevelésében a szakszervezeteket, a Szocialista Ifjúsági Szövetséget, a Szövetkezeti Parasztok Szövetségét, a Nőszövetséget és a többi társadalmi szervezetet, állami vonalon pedig a helyi, járási, kerületi és országos hatással bíró kulturális intézményeket: művelődési házakat, szakszervezeti és földművesszövetkezeti klubokat, ifjúsági úttörőotthonokat s egyéb intézményeket. Nem helyettesíthetik, mert Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának értelmében ezekkel a szövetségekkel és intézményekkel közösen együtt kell biztosítaniuk a magyar nemzetiségű dolgozók és fiatalok politikai és művészeti nevelését. Összefogva, egységbe tömörülve kell az amatőr művészeti kollektívák működéséhez szükséges feltételeket megteremteni. A munka gyümölcsét is közösen kell élvezniük. Ma, amikor alaposan meg kell néznünk minden koronának a helyét, különösen fontos ez az összefogás. Felfokozza a hatást, eredményesebbé teszi a A fülekpüspökí (Fiľ. Byskupicel Palóc táncegyüttes munkát. És erre az összefogásra vannak követendő jó példák. Ezek ott jöttek létre, ahol a döntési joggal bíró személyek helyesen értelmezték a párt politikáját, beleértve a nemzetiségi kultúra ápolására vonatkozó részt is. Így volt ez például a táncegyüttesek fenntartásának vonatkozásában Somorján, Galántán, Fülekpüspökiben, Nagyidán, Királyhelmecen és másutt. Ezeken a helyeken az ottani művelődési központ összefogott a CSEMADOK helyi szervezettel, illetve az iskolával, és közösen vállalták az együttes fenntartásának, szervezésének feladatát. Ennek eredményét az egész község, város élvezi. Találunk olyan példát is, szép számban, amikor a szakszervezet (Komárom), a földművesszövetkezeti klub (Szilice) a járási, illetve városi művelődési központ (Dunaszerdahely) szervezi és tartja fenn az amatőr együttest (együtteseket). A jó az, hogy az ilyen példák az utóbbi években szaporodnak. Ha természetes lesz mindenütt a szilicei valóság: a község gazdasági életének meghatározója, az egységes földművesszövetkezet a nemzeti bizottsággal karöltve biztosítja anyagilag a falu kulturális életének kibontakozását. Elvileg, politikailag az a helyes, ha az államhatalmi szerv, a nemzeti bizottság összefog a falu, a helység gazdasági életének szervezőivel és együttes erővel biztosítják a kulturális tevékenységhez szükséges anyagi-gazdasági feltételeket. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy igazán eredményes népnevelő, amatőr művészeti munka ott jöhet létre és / Gombaszögön a csoportok közös tánca A Gombaszögi Kulturális Ünnepély közönsége 6
