A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-15 / 16. szám
Ha Ilottuk- olvastuk- láttuk Innen-onnan KÖNYV Gáli István: Kalendárium Az író életműve e könyv megjelenésével lezárult. Gáli István korán, alig több mint ötvenévesen, írói alkotókedvének teljében távozott. Tele volt tervekkel — írták néhány hónappal ezelőtt a nekrológok. Most már sosem derülhet ki, mi mindent akart még elmondani. Személyében nemcsak a jelenkori magyar realista próza egyik legszikárabb, és legkövetkezetesebb alkotója hullott ki a sorból, hanem az az ember is, aki elsők között tett irodalmi értékű, ugyanakkor történelmi szerepet vállaló vallomást az ötvenes évekről. Persze, írásainak nem csupán a történelmi hírérték szabja meg a rangját, hanem mindenekelőtt az, hogy a prózairás legjobb hagyományainak bűvöletében, birtokában modern prózaíróvá izmosodott, — olyannyira, hogy néhány évvel ezelőtt a Ménesgazda című regényéért Kossuth-díjjal tüntették ki. A Kalendárium című kötet Gáli István válogatott elbeszéléseit, novelláit tartalmazza. Az író tatabányai lévén, kötetének egyik ciklusa egy bányászcsalád nemzedékeinek évtizedeiről rajzol hiteles sorsképeket. A Vaskor című novellaciklus nemcsak címében találó megjelölése egy nehéz történelmi korszaknak, a hidegháború, a személyi kultusz éveinek, hanem az emberek társadalmi-politikai közérzetének valós leirata is egyben. Gáli István krónikás-missziója igen tiszteletre méltó, hiszen nemcsak krónikás volt, de mesélő, igazmondó szavú szépíró, aki tudta: csak mesélni nem elég. Aki mesél, az mondjon valót, mondja magyarul, művészi igénynyel, és csak arról meséljen, ami vele történt. Gáli István szigorú író volt, nemzedékének a legjavából való, akinek műve, és személyes emléke úgy maradt fel a halála után, hogy azt tisztelet övezi. Elkötelezett író volt, aki írásaival azért állta ki e fogalom próbáját, mert tudta, hogy az író emberi értékeit nem a könnyebb megoldások teremtik meg. Nehéz próbákat állt ki emberként és íróként sem kisebb feladatokkal sikerült megküzdenie. Novelláinak válogatott kötete azoknak ajánlható elsősorban, akiknek eddig előítéleteik voltak Gáli Istvánról. Akik pedig régebben tudják Gáli igazi értékeit, azok most minden bizonnyal újra elolvassák ezt a kötetet. (készéin Karinthy Ferenc: Magnóliakert A kortárs magyar próza és drámairodalom egyik legfontosabb, ugyanakkor legrejtélyesebb alkotója Karinthy Ferenc, akinek összegyűjtött munkáit mostanában sorozatban teszi közzé a Szépirodalmi Kiadó. E ciklusban látott napvilágot a regények, kisregények, elbeszélések és színművek után, a Magnóliakert című gyűjtemény, amely az író egyfelvonásosait, rádió- és tévéjátékait tartalmazza. Mondottuk, hogy Karinthy rejtélyes, még pontosabban talányos író. Miért? Nemzedékének, a mai hatvanéveseknek a legelső felfedezettjei közé tartozott és tartozik. Alig múlik el húszéves, hogy első regénye megjelenik, s 1955-ben az elsők között kapja meg nemzedéktársai közül (Sarkadival együtt) a Kossuth-díjat. Akkori legjelentősebb műve, a Budapesti tavasz, mint film is világsikert arat s a termékeny író azóta is szorgalmasan publikál; jelentős és kevésbé jelentős kötetek váltogatják egymást bibliográfiájában s Karinthy Ferenc ma, bízvást mondhatjuk: jelenség. Ugyanakkor: Karinthy mindmáig nem írta meg a maga nagy opuszát: a Tótékhoz, a Hideg napokhoz, a Húsz órához vagy A látogatóhoz hasonló nagy regényét, s nem írta meg mindmáig a „nagy" drámát sem. S mégis ott a helye Örkény, Sánta, Mándy társaságában. Miért? Karinthy, mondjuk egy Hernádihoz hasonlóan nem egyetlen műben kívánja, úgy tetszik meghódítani a Parnasszust, Karinthynak nem műfaja a „reprezentatív mű a Budapesti tavasz, az Ezer év, a Gellérthegyi álmok, az Epepe s legutóbbi szintézisnek szánt műve, a Budapesti ősz legfeljebb csak együttesen adhatják, külön-külön nem, a kor szintézisét. Annál inkább testhezálló műfaja Karinthynak (Örkényi terminussal) a „rövid remekmü"-nek nevezhető műfaj: a novella, a kisregény s az egyfelvonásos. Aligha véletlen, hogy Karinthy világsikerét elsősorban abszurd egyfelvonásosaival aratta. A Bösendorfer, a Dunakanyar, a Gőz, a Hangok az űrben, a Pesten, a Budán, a Korallzátony és a kötet címét adó Magnóliakert a Karinthy-életmünek, hitünk szerint, s ezt a hitet a most megjelent gyűjtemény csak sokszorosan aláhúzza, legjelentősebb opuszai. „Szerkezetileg ezek a legszigorúbbak — írja Karinthy életrajz-írója, Szalay Károly — a legdrámaibbak, s úgyszólván nincs rajtuk semmi fölösleges cicoma, hámréteg, szó. A legszükségesebb közölnivalókra szorítkozik az író, jellemeiből pontosan annyit mutat meg a nézőnek, amennyit látnia kell; párbeszédei feszesek, mondatnyi üresjárat nincs bennük. Rendkívüli helyzetekbe sűríti a lelki történéseket, s lenyűgöző légkört teremt mindegyikben. Hihetetlenül konkrét magyar helyzetekben eltéveszthetetlenül magyar alakokat teremt, akiknek életérzései, gondjai, fájdalmai, örömei, bármely emberi nyelvre lefordíthatok, mindenütt érvényesek." (cselényi) SZÍNHÁZ Didó és Aeneas Dramaturgiai bátorságról tanúskodó, érdekes operaházi kísérlettel jelentkezett március elején tartott bemutatóján a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház. A XVII. századi angol operairodalom egyetlen érdemleges, ám mindmáig keveset játszott alkotását. Henry Purcell Didó és Aeneas című három felvonásos operáját tűzte műsorára. A fiatalon, még nem is egészen negyvenévesen, 1695 novemberében elhunyt Purcell olasz és francia zenei nevelésben részesült, ami sajátosan egyéni hangzást kölcsönöz az általa komponált, eszményi tisztaságú, fennkölten hangzó barokk stílusú zeneműveinek. Mintegy háromszáz évvel ezelőtt született meg az a mindmáig értékes alkotás, amely egészen századunk első feléig, pontosabban Benjamin Britten jelentkezéséig az angol operairodalom egyetlen s valóban attraktív gyöngyszemének számított... A tájainkon eleddig legföljebb csak zenekari koncerteken felhangzó Purcell-opera Didó, a föníciai király húga és Aeneas tragikus sorsú szerelméről szól. A cselekmény konfliktusa a szerelem és a kötelesség közötti választás dilemmájából adódik. Külön érdekessége e ritkán játszott operának, hogy a mintegy húsz-huszonöt főnyi kórusnak szinte ugyanannyi „szólószerep" jut, mint a főbb szerepeket játszó magánénekeseknek, ami bizony szokatlan feladat elé állítja az opera bemutatására vállalkozó társulatot. A bratislavai nagyszínházban Branislav Kriška rendezte az előadást — megfelelő atmoszférát teremtve a színpadon. A balettbetétek koreográfiái Tóth Károly alkotói invencióját dicsérik, mert a táncok jól ötvözik egységes egésszé a kissé szokatlan hangzású zenét a helyenként darabosnak látszó cselekménynyel. Az előadás karmestere Svetozár Štúr, aki végig kiváló érzékkel tartja tiszteletben a barokk muzsika kötöttségének szigorú szabályait, s ennek a zárt precizitásnak megfelelően vezeti a sokat szereplő kórust és a főbb figurákat alakító szólistákat. Miklósi Péter FOLYÓIRAT Interjú a magyarországi szlovákokról A szlovákok Magyarországon szórványként élnek, mintegy száz helységben. Ám a tény nem jelenti azt, hogy ebből hátrányuk származna. Ján Such, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének a főtitkára, a szövetség közelgő VII. kongresszusa alkalmából interjút adott a Hazafias Népfront lapjának, a Magyar Nemzetnek (1983.febr. 16.). A szlovákok helyzetéről, anyanyelvi oktatásáról, művelődéséről s a szövetség kongresszusi feladatairól nyilatkozott. A főtitkár többek közt rámutatott arra, hogy „a szlovák lakosság jól tudja: a termelés, a közös erőfeszítés adhatja meg a kulturális munka alapját". Ján Such megelégedéssel szólt arról a pozitív tényről, hogy a VI. kongresszus időszakában 9121 -en vettek részt az anyanyelvi oktatásban, s ez a szám jelenleg meghaladja a 12 ezret. Az utóbbi években egyébként Magyarország több településén bevezették a szlovák nyelv óvodai és általános iskolai oktatását. A nagy érdeklődés következtében Budapesten pl. párhuzamos osztályokat indítottak. A tanulók anyanyelvi kultúrájának színvonalasabbá tétele érdekében a múlt nyáron 7 szlovák olvasótábort szerveztek. A főtitkárnak az a véleménye, hogy „a nemzetiségi gyerekeknek a szülői házon kívül kell elsajátítaniuk mindazokat az értékeket, amelyeket a saját nemzetiségük alkotott". Magyarországon a szlovák pedagógusok oktatását a budapesti középfokú és a szarvasi felsőfokú óvónőképzőben, az esztergomi tanítóképzőben és a szegedi tanárképzőben végzik. Az intézmények iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés. Csáky Károly Mi mindenre jó egy kopasz fej? Erre a kérdésre válaszolt — a maga módján — Alfred Gescheidt nyugatnémet festő és fényképész az itt látható fotomontázsok segítségével. Alkotásainak ezt a címet adta: „A XX. század örök igazságainak szimbóluma". „A kerékpár a kedvenc eledelem" — állítja magáról ez a francia fiatalember, aki arról álmodozik, hogy egyszer bekerül Guiness Rekordok könyvébe. Marcel Lautite 15 nap alatt képes elfogyasztani egy feldarabolt kerékpárt. Ezt a frizurát kimondottan unatkozó fiatalembereknek találták ki. Elkészítéséhez éppen egy napra van szükség. 8
